2024. április 18., csütörtök

A Tanyaszínház útra kél

A nyár egyik legizgalmasabb művelődési rendezvénye a Tanyaszínház előadása. Nemcsak a bemutató, amelyet idén július 25-én tartanak Kavillón, hanem a turné minden egyes előadása egy aprócska csoda. A pillanat megélhetősége függ a vándortársulat hangulatától, amit kétségkívül befolyásol a helyszín és legnagyobb részben a közönség. Az a tapasztalatom, hogy ennek a vándortársulatnak van a legodaadóbb közönsége.

Fotó: Ótos András

Fotó: Ótos András

Kavillón a tanyaházban már csaknem egy hónapja folynak az előkészületek. Vidám hangulatban a trópusi hőség vagy az éppen váratlan, de kíméletlen viharok ellenére. Bámulatos lendület, fiatalos erő és tenni akarás van itt az első pillanattól kezdve. Ottjártamkor, a rendező, László Sándor egyetemi tanár felügyelete mellett egy csoport próbált a színpadon, a fiúk egy része járdát rakott le, ketten a téglarakáson mondták össze szövegüket, egy hármas csoport a Nyihogóban készült a színpadi próbára, bent, a tanyában a lányok a vacsorát készítették elő. Kint az udvaron Gombos Dániel, a Tanyaszínház mindenese, koordinátora a bográcsot készítette elő, Huszta Dániel motorfűrésszel fát aprított.

Mintha mindenki otthon, a saját udvarában, konyhájában dolgozott volna. Ugyanolyan biztonsággal mozogtak, és ugyanolyan lelkiismeretesen végezték a rájuk bízott munkát. S ez ebben az évről évre változó vándortársulatban a csodálatos. Mindenki a magáénak érzi a félkész tanyaházat éppúgy, mint az előadást, vagy az éppen készülő reggelit, ebédet, vacsorát.

A tanyaszínházasok minden évben elmondják, hogy életre szóló élmény számukra nemcsak a turné, hanem a felkészülés, meg úgy egyáltalán a csaknem két hónapig tartó eseménysor is. Valamennyien azt úgy tartják, egy-egy tanyaszínházas turné után edzettebbek lesznek. Másként nyúlnak a dolgok felé, mint korábban. Nincs megoldhatatlan probléma számukra, még aki azt hitte magáról, hogy ügyetlen, az is megtanul a fával, vassal bánni. Itt mindenhez érteni kell a színpadon kívül is.

A művészi munka pedig semmihez sem hasonlítható. Színésznövendékeket és végzett színészeket is próbára tesz a nomád körülmények között történő felkészülés, majd a turné. De az a közösségi szellem, ami kialakul a vándortársulatban, illetve az a szeretet, ami táplálja lelküket a turné során, egyedivé teszi a Tanyaszínházasok vállalkozását. S marasztalóként évről évre visszahívja azokat, akik egyszer belekóstoltak ebbe az egyáltalán nem könnyű vállalkozásba.

Hétfőn Szenttamáson, még a bemutató előtt láthatja őket a közönség. Gárdonyi Géza A bor című darabját viszik színre. Itthon 23 előadást játszanak le augusztus 15-ig, de elviszik az idei darabjukat az Ördögkatlan fesztiválra és Zsámbékra is.

A Tanyaszínház a mi kincsünk. A mindenkori színésznövendékek és színészek tartották életben. Az alapítók (Kovács Frigyes és Hernyák György) kezdeményezését tovább éltette Soltis Lajos, majd Magyar Attila, aki immár kerek harminc éve élteti munkájával ezt a missziót. Az utóbbi évtizedekben a Tanyaszínház szervezőjeként.

Nehéz időszakot élünk meg országként és közösségként egyaránt. A kenyérgondok meg az elvándorlás évek óta szinte le sem kerülnek a napirendről sem a baráti sem a családi beszélgetésekben, meg hát a sajtóban sem. Ilyen élethelyzetben a Tanyaszínházasok missziója még inkább felértékelődik. Lelket önt belénk elkötelezettségük, kitartásuk, küzdelmük a hőséggel, az embertelen körülményekkel, úgy, hogy közben nem mondanak le a minőségről, az igazi művészi értékekről.

A Kárpát-medence egyedülálló, évről évre változó és mégis az állandóságot magában hordozó társulata jelkép. Azon fontos intézményeink egyike, amire méltán lehetünk büszkék. Egyetlen kőszínháznak sincs annyi nézője errefelé, mint a Tanyaszínháznak az egy hónapos turné alatt. Csak a bemutatóra, Kavillóra – ami már-már kulturális zarándokhely lett –, 1500-an is ellátogatnak. Mert nincs az a virtuális világ és nincs az a világhálón elérhető élmény, ami ahhoz mérhető, amit a Tanyaszínház képes adni. Megléte és folyamatos visszatérése az árokpartokra, futballpályákra … maga a csoda.

Jó utat kedves tanyaszínházasok, nagyon sokfelé, nagyon sokan várunk benneteket!