2024. április 19., péntek

Az ökokutakról – déjà vu

A hétköznapi embernek különböző rémálmai lehetnek. A 21. század Európájában talán már nem kell attól rettegnünk, hogy tiszta ivóvíz nélkül maradunk. Nem kell megijedni, a kiszáradás veszélye még nem fenyeget bennünket. Csupán arról van szó, hogy milyen az ivóvíz minősége, mennyire tiszta, és hogy jobban szeretjük, ha az a víz átlátszó, és fogyasztás előtt nem kell megvárnunk, míg tejfehér színűből áttetszővé válik. A csapvíz ebből a szempontból szerintem fogyasztásra alkalmatlan. Amelyik víznek ilyen-olyan íze van, az elé csak enyhe jóindulattal biggyeszthetjük oda az ivó- előtagot.

Száraz csapok a kutakon (Fotó: Benedek Miklós)

Száraz csapok a kutakon (Fotó: Benedek Miklós)

A Svéd Királyság támogatásával 2007-ben, illetve 2012-ben két ökokút létesült Topolyán, amelyek a fent vázolt problémára kívántak megoldást adni. Az összesen 2000 liter/óra teljesítményű kutak a fordított ozmózis technológiájával biztosítanak tiszta ivóvizet mindenkinek. A lakosok rendszeresen egy vagy több műanyag demizsonnal, palackkal zarándokolnak el eme kutakhoz, amelyek előtt időnként sort kell várni, mint ahogy mondani szokás, a nagy érdeklődésre való tekintettel. Jelen pillanatban azonban senkinek sem kell várakoznia, ugyanis néhány napja egyik kút sem üzemel Topolyán. Mint azt Milan Janustól, a topolyai helyi közösség tanácsának elnökétől megtudtuk, a leállás oka a nem megfelelő vízminőség, amit a Szabadkai Közegészségügyi Intézet rendszeresen végzett vizsgálata mutatott ki. A problémáról értesítették a karbantartó kishegyesi Kis-Kommunál Kft.-t, akik dolgoznak az ügyön, és talán mire ezen sorok megjelennek, már el is végezték a feladatukat.

Az egyszerű ember számára felfoghatatlan, hogy miért van szükség havonta-kéthavonta üzemen kívül helyezni a kutakat (legutóbbi ilyen írásom május 22-én keletkezett), és egy-egy javítás, ami talán csak szűrőcserét jelent, miért húzódik el napokig, vagy olykor egy hétnél is tovább. Mindez talán nem is érintené olyan mélyen a lakosságot, ha nem július közepéről lenne szó, amikor a szervezet sok folyadékot igényel. Ami lehetőségként megmarad, az az ivóvízvásárlás. Ez természetesen pénzigényes, de a vezetékes vízért ugye különben is fizetünk.