Ha nem létezne Szerbia, ki kellene találni, hogy az itt élő emberek véletlenül se fecséreljék el életüket a nyugati kényelem diszkrét báját élvezve, teljes mértékben, monoton szürkeségben és egyhangúságban. Mert éppen amikor nem az egyik hónapról a másikra való túlélésen töri buksiját az ember, akkor honatyáink azok, akik rendkívül bölcs tetteikkel tesznek arról, hogy ha kenyérre sem futja, akkor legalább mind nagyobb cirkusz legyen az államháztartás táján, amelyen ideig-óráig kajánul elröhögcsélhet az ember, de addig is megfeledkezik korgó gyomráról, a polcon sokasodó befizetetlen számlákról. Lényeg az, hogy olyasvalami történjen, amit megjegyeznek, s utána még sokáig mesélhetnek az emberek. Ugyanakkor véletlenül sem mindegy, hogy ki követi el a következő ballépést. Lehet az egy zs-kategóriás, középszinten lévő állami hivatalnok, de a tuti mégis az, amikor a köztársasági elnök, kormányfő, vagy éppen valamelyik pártelnök az, akinek elgurulnak a gyógyszerei és kínjában olyasvalamit tesz, ami után az ország értelmes és jobb sorsra érdemes apraja és nagyjának az egyik szeme sír, a másik pedig nevet.
Mert másképpen nem is lehet reagálni arra a levélre, amit Tomislav Nikolić, Szerbia köztársasági elnöke II. Erzsébet királynőnek szerb nyelven, cirill betűkkel megírt, s ami legrosszabb az egészben, el is küldött. A belgrádi napilapok állítása szerint sírásó Tómó azt kérte a brit uralkodótól, hogy szenteljen több figyelmet a Balkánnak, és London vonja vissza az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kerülő brit határozatjavaslatot Srebrenicáról. Első olvasatra nem is tűnik annyira hajmeresztőnek Nikolić műve, de amennyiben egy kicsit is jártasak vagyunk a diplomáciában, márpedig egy köztársasági elnöknek jártasnak kell lennie, akkor azt is illene tudnia, hogy az uralkodónak szigorúan tilos bármiképpen is befolyásolnia a brit kormányt. Az egész (bal)eset már csak azért is pikáns, mivel a szerb kormány az év elején bízta meg az egykori brit munkáspárti miniszterelnök, Tony Blair Associates nevű tanácsadó cégét, hogy szaktanácsaival segítse a kabinet munkáját. Vagyis minden jel arra mutat, hogy Nikolić Vučić tudtán (és beleegyezésén) kívül követte el (magán)akcióját és tette közröhej tárgyává a teljes szerb vezetést.
Mert levelet bármikor lehet írni az angol királynőnek is. Egy Arsenal-drukker nem is olyan rég segítséget kért, hogy belépőt szerezhessen a világ legrégebbi labdarúgó-versenysorozatára. Jegyet ugyan nem kapott, de ha nem is személyesen, azért válaszoltak a levelére. Nikolić üzenetét viszont, tudomásunk szerint, még válaszra sem méltatták. Ennek ellenére, kedves olvasóink, II. Erzsébet királynő hallgatása senkinek se szegje a kedvét. Amennyiben úgy látják, hogy ügyes-bajos dolgaikat csak a brit királynő oldhatja meg, akkor a következő címre küldjék el az üzenetüket: Her Majesty The Queen, Buckingham Palace, London SW1A 1AA, nekünk pedig mindenképpen szóljanak, amennyiben sikerrel jártak.
