A völgyparti csapat: kaszás, teregető, marokverő és kévekötő
Nagy hőségben és kiváló hangulatban zajlott szombaton Valkaisoron a tizennyolcadik alkalommal megrendezett aratóünnepség, amelyen délelőtt tizenegy adai, bogyiszlói, felsőhegyi, moholi, muzslyai törökfalui, völgyparti és zentai aratócsapat mérte össze tudását a hagyományos kézi aratásban a falu melletti parcellán. A rendezvény a kultúrotthonban és az udvarán lévő csűrben folytatódott, ahol hálaadó misén, különféle szórakoztató programokon és zenés-táncos mulatságon vettek részt az ünneplő falubeliek és vidéki vendégeik. Emellett Bilicki Zoltán adai polgármester, Berze Tibor, a törökfalui helyi közösségi elnöke és alelnöke, Papp Ferenc ünnepélyesen átadta a valkaisori kultúrotthon közelmúltban felújított épületét.
Valkaisoron az aratóünnepség egyben falunap is, amelyet ezúttal is Papp Ferenc vezetésével szerveztek meg a falubeliek, mégpedig az adai önkormányzat, a községi idegenforgalmi szervezet és a törökfalui helyi közösség támogatásával. Az aratóünnepség reggel a vendégek fogadásával és az ünnepélyes felvonulással kezdődött el. A résztvevők lovas fogatokon vonultak az aratóverseny helyszínére, ahol bemutatták és elköltötték a hagyományos aratóreggelit, majd nekiláttak a munkának.
Az aratócsapatok munkáját a háromtagú – Kis Kővágó István, Bálint Vilmos és Csuvik János – alkotta zsűri bírálta el. A zsűri értékelte az aratóreggelit, az aratók öltözékét és szerszámait, a learatott terület tisztaságát, a búzakévék minőségét, a keresztek tájolását és minőségét. A versenyen az első helyet végül az anyaországi testvértelepülés, a bogyiszlói Besenyők szerezte meg, a második helyen végzett a zentai Öreg Kakas Két Tyúkkal, az adai Mezei Csokor csapata lett a harmadik.
Az aratócsapatok tagjainak nagy része már ötven év feletti volt, de a kánikula ellenére is szívesen vettek részt a versenyen, és vállalták a fáradalmakat. A völgyparti Szarkaláb csapat marokverője, Ilánkovity Erzsébet 65 évesen versenyezett. Elmondta, hogy azért vesznek részt az aratóversenyen, hogy megtartsák a régi hagyományokat, és bemutassák azt a fiataloknak, amit a szüleiktől tanultak
– Kilencéves koromban már vertem a markot, mert az anyám betegeskedett, apám cseléd volt, és így nekem kellett menni vele aratni. Megtanított, hogyan kell markot verni – mesélte Ilánkovity Erzsébet, aki később a családja tagjait tanította meg a hagyományos aratásra, és alakított egy aratócsapatot Völgyparton – A fiam a kaszás, a menyem a teregető és én vagyok a marokverő. Nagyon jó lenne, ha a mezőgazdászok megtanítanák a hagyományos aratásra a gyerekeket. Ezt a munkát ötven éve még csináltuk, majd jöttek a kombájnok és traktorok, és feledésbe merül. Szép gesztus volna, ha ezt megőriznék a fiataloknak – mondta a völgyparti asszony.
Az adai Lajkó Mátyás, aki 63 évesen az Adai Nyugdíjasok csapatának kaszásaként versenyzett, szintén a régi emlékek és a hagyományok megőrzése végett vesz részt már tizennyolc éve a különféle aratóversenyeken.
– Szeretünk menni az aratóünnepségekre, ahova ünnepelni megyünk, dolgozunk egy kicsit, és megmutatjuk, hogy mi még ezt tudjuk csinálni. Bemutatjuk a fiataloknak, illetve azoknak, akik még soha nem voltak aratáson, és nem tudják elképzelni, hogyan is zajlott az 50-60 évvel ezelőtt – mondta az adai férfi, aki felsorolta azokat a szerszámokat, amelyekre szüksége van az aratócsapatnak. Ezek az éles kasza a takaróval, a tehénszarvból készült, vízzel teli tokmány a kaszakővel, az üllő tartóval a kalapáláshoz, valamint tartalék kasza és ehhez való gyűrű és ék, kenderkóc madzag a takaró rögzítéséhez, illetve marokverő és nagybőgőnek nevezett gereblye.
