2024. március 28., csütörtök
KEREKASZTAL A VAJDASÁGI MAGYAR MÉDIA HELYZETÉRŐL

Konkurencia helyett együttműködés kell

A III. Kanizsa Feszt második napján a Nyári egyetem programja keretében került sor Magyarkanizsán arra a kerekasztal-beszélgetésre, amelyen a Magyar Szó, a Pannon RTV és a helyi Info Televízió helyzetéről, a vajdasági magyar nyelvű tájékoztatásban betöltött szerepükről, valamint fejlődési lehetőségeikről esett szó. Elsősorban az a tény indokolta ennek a beszélgetésnek a megtartását, hogy a fiatalok többsége jóformán csak az internetről tájékozódik, újságot csak ritkán vesz kezébe, a rádióban vagy a televízióban esze ágában sincs hírműsorokat vagy más, tájékoztató jellegű műsorokat hallgatni, nézni. A beszélgetés moderátorának, Fejős Sándor történésznek az irányításával a három médiaház vezetője ezért a hétköznapi gondokon túl olyan tartalmakról, az újságírói munkával kapcsolatos érdekességekről is szólt, amelyekkel igyekezett felkelteni a kerekasztalon részt vevő fiatalok érdeklődését a szakma és egészében a tájékoztatás fontossága iránt.

A tavaly 70 éves Magyar Szó főszerkesztője, Varjú Márta a jubileum kapcsán elmondta, hogy már 10–15 évvel ezelőtt is temették az újságokat, közöttük a Magyar Szót is, mostanában meg azt mondogatják, hogy még jó 25 év, és vége.

– A lap főszerkesztőjeként természetesen jómagam is szinte naponta szembesülök olyan véleményekkel, hogy az írott sajtó leáldozóban van. Ezzel én nem értek egyet, és nem is tudom elfogadni – kezdte válaszát a napi- és hetilapok jövőjére vonatkozó kérdésre Varjú Márta. – Természetesen ennek veszélye fennáll, de küzdeni kell ellene, ahogyan mi is tesszük. Igyekezünk mindig olyan tartalmakkal bővíteni a lapot, amelyek vonzzák az olvasótábort. Érdekesebb, szórakoztatóbb tartalmakat viszünk bele, amit rádiókban, tévékben már előre meghirdetünk a lapszemléken keresztül, hogy rávezessük az olvasót a Magyar Szóban megjelenő írásokra, ami talán azt eredményezheti, hogy másnap megvegye az újságot. Példányszám-növekedést ez ugyan még nem hoz, de a példányszám csökkenését meg tudjuk vele állítani. Én hiszek ebben, annál is inkább, mivel az utóbbi időben az éves csökkenés szinte jelentéktelenné vált. Amíg az olvasók kedvvel olvassák a lapot, és kedvelik a különböző napi mellékleteket is, talán nem kell aggódnunk. Tavaly voltunk hetvenévesek, hiszem azt, hogy a Magyar Szó fennállásának 100. évfordulóját is meg fogjuk ünnepelni. Úgy látom, van egyfajta visszarendeződés ezekben a folyamatokban, hiszen nemrég a könyvet is temették, és nézzük meg most: a könyvkiadás a reneszánszát éli! Valahogy így lesz ez az újságok esetében is, mert az emberek előbb-utóbb belefáradnak abba a hellyel-közzel hamis vagy kitalált információözönbe, ami támad az internetről.

A 2006-ban alapított Pannon RTV mára egy erős, regionális tájékoztatási központtá nőtte ki magát, és a magyarországi közmédiával kialakított szoros kapcsolatának köszönhetően egyre több vajdasági eseményt és történést jelentet meg az anyaországi közszolgálati rádiókban és televíziókban.

– Rengeteg anyagot küldünk át, amelyek Vajdaságról, a vajdasági emberekről szólnak, és amit a Kárpát-medence minden pontján láthatnak, hallhatnak az emberek – vázolta az elmúlt néhány évben bekövetkezett fejlődést a médiaház igazgatóhelyettese, a Pannon Televízió főszerkesztője, Kozma Zoltán. – Ennél is fontosabbnak tartom viszont azt, hogy a vajdasági emberek bekerülhetnek a Pannon RTV napi 24 órás műsoraiba, hisz mint regionális jellegű médiumnak elsősorban az a mi feladatunk is, hogy az érdekes, nem mindennapi, értéket adó és teremtő embereket is bemutassuk szélesebb közösségünknek. A Pannon addig tud megmaradni a médiapiacon, amíg van rá igény, mert például a vajdasági magyar nézők nagyon szeretik magukat viszontlátni a televízióban, illetve visszahallani a rádió hullámhosszán. Fiatal, 30 év alatti átlagéletkorú gárdával dolgozunk, a felfejlesztett műszaki feltételeken túl erre kell támaszkodnunk a jövőben, ha lépést akarunk tartani a fejlődéssel járó igények megnövekedésével. Noha a kapacitásunk nem túl nagy, igyekezünk mindenütt ott lenni, mindenről beszámolni, mert nincs az a kis rendezvény, ami nem elég fontos ahhoz, hogy tájékoztassuk róla a közvéleményt. Ezt a legkönnyebben úgy érhetjük el, ha együttműködünk. Nem tekinthetünk egymásra ellenfélként, ahhoz túl kevesen vagyunk már magyarok a Vajdaságban, hogy vállaljuk az ellenségeskedéssel járó kockázatot.

A magyarkanizsai Info Televízió helyzete egy kicsit más, mint akár a Magyar Szó, akár a Pannon RTV helyzete – vélekedett Forró Lajos, a helyi televízió igazgatója.

– Nekünk elsősorban a helyi eseményekre kell koncentrálnunk, mert az itteni emberek arra kíváncsiak, hogy mi történt, mi történik saját közösségükben. Hiba lenne a helyi tájékoztatási eszközök részéről, ha versenyre próbálnának kelni a náluk nagyobbakkal, mert abban egészen biztosan alulmaradnának. Tőlünk azt várják a nézőink, hogy pontosan, idejében és objektíven tájékoztassunk a helyi eseményekről. A műsorstruktúrát természetesen nekünk is időről időre változtatnunk kell, nem lehet évekig ugyanazzal a sémával dolgozni, de mindenképpen figyelembe kell venni a nézők igényeit és visszajelzéseit. Ehhez a helyi televíziónak is szüksége van gyakornoki programra, arra, hogy fiatalokat vonjon be a munkába, akik együtt fejlődnek a változásokkal, és ki tudják szolgálni a televíziózás rohamos fejlődéséből következő szakmai igényeket. Az itt élő, egyre fogyatkozó magyar közösségben semmiképp sem engedhető meg, hogy versenytársakként vagy – ahogy már elhangzott – ellenfélként tekintsünk egymásra, mert médiumként mindannyian egyformán felelősek vagyunk a magyar nyelv és a magyar népi hagyományok ápolásáért, azok megfelelő szintű fenntartásáért és megmaradásáért. Itt, Vajdaságban talán hatványozottan is fontos a tájékoztatási eszközök együttműködése.

A kerekasztal-beszélgetésen sok minden másról is szó esett, többek között a szakemberképzésről, a továbbképzésekről, az esetenként vitatott szólásszabadságról és a fiatal utánpótlás biztosításáról is, hiszen a beszélgetést éppen a Kanizsa Feszten jelen lévő fiataloknak szánták. A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy jelenleg a médiumok közötti együttműködés az, ami a tájékoztatás minden szegmensében és minden szubjektumában jelen kell hogy legyen, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az újság, a rádió vagy a televízió teljességgel eleget tudjon tenni az olvasó, a hallgató vagy a néző igényeinek és elvárásainak.