A polgár utazik I.

Mák Ferenc

2015. július 3., 18:19

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

A zombori Bácska 1914. június 24-i száma Vándorló magyarok című írásában lelkesen üdvözölte a nyár beköszöntét, és a korábbi évekhez hasonlóan utazásra biztatta az igényeiben is egyre gyarapodó polgárt. Hetekkel korábban a lap külön mellékletben már közölte a vasutak nyári menetrendjét, s alkalmanként egy-egy előkelő fürdő reklámjának is helyet adott az utolsó oldalakon. A polgári életnek szinte megszokott követelménye már – olvasható a cikkben –, hogy az ember nyáron egy-két hétre kiragadja magát a mindennapi munka egyhangúságából, és elvonul valahová pihenni, „hiszen az új dolgok látása felfrissíti az agyat, munkaképessé teszi a lelkünket”. Abbázia és az osztrák tengermellék, Svájc és Ausztria alpesi hegyvidéke és a csehországi fürdők ilyenkor már hangosak a turisták derűs lármájától. Láthatóan egy kellemes utazás akkoriban már a polgári életforma nélkülözhetetlen velejárója volt, a néhány nappal később Szarajevóban eldördült lövés azonban váratlanul átírta a történelmet. A Bácska cikkírója és a nyári utazását tervező középosztálybeli tanító vagy hivatalnok azonban ekkor még derűvel nézett a nyár elé. Legfeljebb az anyagiak terén lett óvatosabb, mint volt akár a századforduló idején. Az utazó lassan belátta, idehaza is megtalál mindent, amit szeme-szája kíván, s a pénznek az országhatáron belül is megvan a helye – üzente olvasóinak a hírlap. Alig van a világnak még egy olyan szeglete, amely annyi természeti szépséggel büszkélkedhet, mint Magyarország. Északon a Magas-Tátra sziklás hegyei és a felvidéki városok, napfelkelte irányában az erdélyi részek vadregényes völgykatlanai különös csodákkal várják a látogatókat. Fiume és Porto-ré, a Balaton-part és az Al-Duna vidékének lélegzetelállító szépsége egytől egyig üdülésre hívja az ország pihenni vágyó polgárát. Akármerre tekintünk széles e hazában, Svájc és Tirol pompájához fogható látványban részesül a látogató. Persze, azért van mit javítani a szolgáltatások színvonalán, s ha érheti kifogás a magyar vidéket, akkor az a kényelem hiányosságai okán illeti meg. De ezen is lehetne segíteni, ha a bankok és a pénzemberek végre fölismernék az idegenforgalom jelentőségét, és befektetőként jelennének meg az üdülőközpontok világában, bizonyára megváltozna minden. De ezt is meghozza a fényes jövő, gondolta a polgár, miközben Herkulesfürdőre megváltotta másodosztályú jegyét.

Talán visszatérő vendége volt a Cserna-patak völgyének – a hegyoldalba varrt gyönyörű ezüsthímzésnek – az a hazáját szerető, névtelen utazó is, aki a pancsovai Végvidék 1884. évi augusztusi számában Fürdői levél címmel számolt be nyári élményeiről. A „byzanci stylusban” épült állomástól vadregényes tájon át, hintóval utazott a vendég a hegyszoros mélyén rejlő szállodákhoz, hogy a paloták világában önfeledten adja át magát mindennemű kellemetességnek. Másnap virradatkor a közeli hegy csúcsáról körültekintve, Szerbiáig és Romániáig szárnyal a tekintet, ám ajánlatos óvatosan lépni az ösvényeken, hiszen a közelben hatalmas hasadékok tátongnak, köztük az egyik legveszedelmesebb a Gőzbarlangnak nevezett nyílás, ahol három öblös szájon át félelmetes morgás közepette a hegy gyomrából kénes gőz tör a felszínre. Gyógyhatása ugyan csodás, de érdemes óvatosan bánni vele. „Herkulesfürdőn úgy megváltozik az ember – írta beszámolójában a vándor –, mintha csak kicserélték volna. Menten a megszokott napi munkától és gondoktól, egy új világba lépsz, mely szép, mint az Eldorádó. A kénes hegyi lég, a fürdés, a testmozgás […], az egymást felváltó örömök kedélyed világát hangolják.” Akit pedig a történelmi emlékek is csábítanak, hát fogatot rendel, és Orsovára hajtat, ahol a Duna szinte tengerré szélesedik, pompázatos látványába egyszerre van jelen a féktelen bánat és határtalan öröm. A Koronakápolna a nemzet nagy vereségére, Ada-Kalé elvarázsolt világa pedig a mindig győztes élet diadalára emlékezteti az utast. A szigeten, az omladozó várfalak alatt egy hatosért török kévét és szultánkenyeret szolgál fel a pincér, s ha kéred, mellé még kellően kopott szopókájú csibukot is kapsz. A dohány ugyan rosszabb, mint odahaza a sarki trafikosé, de része a megélt csodának: ez maga az itt felejtett Kelet páratlan varázsa. A szigettel szemben lévő Allion hegynek meredek gerincén a Duna fölé magasodó szirtre állhatsz, hogy arcod derűjét szétszórd a szeleknek. S holnap a kurhaléban, előkelő vendégek társaságában, kellően kiszínezheted a látottakat. És persze majd tárcát kerekítesz élményeidből a kedvenc lapodnak, jelezve: a polgár utazik.


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége