2024. március 28., csütörtök

Gyalogos zarándoklat Aracsra

„Minden magyarnak látnia kell életében legalább egyszer”
Csóka felől Zentára tart a kis zarándokcsapat

Csóka felől Zentára tart a kis zarándokcsapat

Vándorbottal, tarisznyával június 26-án reggel indult útnak Szegedről egy siófoki nyugdíjas házaspár, Neisz Péter és felesége, Lukrécia, valamint szegedi ismerősük, Farkas Beáta festőművész, hogy 120 kilométer talpalás után hétfőn este elérjék zarándokútjuk célállomását, Aracsot, a romtemplomot.

– Az első pihenőállomásunk Magyarkanizsán volt, majd másnap folytattuk utunkat Csókára, ahol Mráznica Tibor látott vendégül bennünket. Utunk további részén egy adai pihenőt is beiktattunk, és hétfőn szerettünk volna Aracsra érni, a csodálatos kora középkori romtemplomhoz, amelyhez hasonló kevés van. A hely szelleme, a romjaiban is monumentális szakrális épület megindító hatású. Történelmi századok szemtanúja a templom, amelyet szerintünk minden magyarnak látnia kell életében legalább egyszer.

Ismerősök szállásoltak el bennünket, Csókán például Tibor a Rákóczi férfikórusban énekel, innen az ismeretség. Én vagyok az elnöke a nemzetközi Seprődi János Kórusszövetségnek, innen a kapcsolat, együtt voltunk Kárpátalján, és régebbről ismerjük egymást. Megpróbáltuk kipuhatolni, merre, melyik útvonalon is gyalogoljunk déli irányba a Tisza mellett. Óbecsén Tari István barátunkkal is konzultáltunk, aki nagy tisztelője és népszerűsítője Aracs kultuszának. Vele irodalmi vonalon vagyunk kapcsolatban, ő a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság választmányi elnöke, jómagam pedig az alelnöke.

Az útra felkészülve minden fontosabb dolgot, esőköpenyt, vizet, élelmet bepakoltunk, vigyázva arra, hogy ne cipeljünk száz kilométeren át semmi fölösleges holmit. Útközben a falvakon, városokon áthaladva igyekszünk megnézni a település nevezetességeit, a törökverő Zenta nagyon szép kisváros – mondta Neisz Péter, a zarándokút vezetője.

Farkas Beáta a szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumban tanít, szándékában áll elhozni gimnazista tanítványait is Aracsra, amelyről egy egész festménysorozatot készített. A zarándokokért a tanárnő férje jött Aracsra, és Szegedre már gépkocsival utaztak vissza immár feltöltekezve Aracs szellemiségével, amely kárpótolja a vándorokat az izomláz és a vízhólyagok okozta kellemetlenségekért.