2024. március 29., péntek

A senkinek sem kell élelmiszerek

Szerbiában évente több tonnányi élelmet dobnak el, mert nincs kinek értékesíteni, a jótékonysági szervezeteknek pedig sokszor nem áll módjukban tárolni a donációkat

Az országban megtermelt zöldségfélékből és gyümölcsből több tonnányi végzi a szemétlerakókon évente. Minden évben más termékből maradnak fenn hatalmas mennyiségek, legyen szó burgonyáról, málnáról, tejről... Az okok a legtöbb esetben ugyanazok: hatalmas hozam és túl alacsony felvásárlási ár. Legtöbbször pont ez a kombináció miatt végül a termelők úgy döntenek, megválnak munkájuk gyümölcsétől, az exportőrök pedig szemrebbenés nélkül cserélik ki az ellenőrzött forrásból származó élelmet az olcsó, ám bizonytalan behozatali termékekre.

Addig pedig, amíg a gazdák termése a szeméttelepen szárad, több éhező személy is jóllakhatna belőlük Szerbiában. Az pedig, hogy a fennmaradt áru végül a humanitárius szervezetekhez kerül-e, nem csupán a termelők jóakaratán múlik.

Branko Gujaničić tavaly például negyven tonna burgonyát ajándékozott a Vöröskereszt szervezet számára.

– Én léptem velük kapcsolatba, de mint mondták, nekem kellett volna elkészítenem mindent, hogy szállítható állapotba kerüljön a krumpli, tehát tízkilós zsákokba kellett szétrakni a negyven tonnát. Ez túl nagy feladatnak bizonyult, ezért a termény nagy részét feletettem a jószággal, de így is több tonnát ki kellett dobnom – magyarázta a termelő.

Nem ez az egyetlen ilyen példa, elég csak a vajdasági tejtermelőkre gondolni, akik nem oly rég ingyen osztogatták a tejet a polgároknak, mivel nem vették át a felvásárlók.

Vojislav Stanković, a Szerbiai Gazdasági Kamara elnökhelyettese az ügy kapcsán elmondta, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha az önkormányzatok is részt vállalnának ilyen akciókban és koordinátori szerepet töltenének be a termelők és a jótékonysági szervezetek között.

– A felhalmozott ételt így könnyen a népkonyhákra lehetne szállítani. Úgy tűnik azonban, hogy nincs senki, aki szervezőként lépne fel ilyen helyzetekben, aki elrendezné a tárolás és szállítás részleteit. Olaszországban, Lengyelországban, Ausztriában és több más országban léteznek gyűjtőközpontok, ezekben szakszerűen tárolják a piacon nem értékesített terményeket. Ha ezekre később sem érkezik vásárlási ajánlat, akkor a készleteket a jótékonysági szervezeteknek adják. Szerbiában például Leskovac környékén lehetne létrehozni egy ilyen központot, hiszen ott minden évben több tonna zöldség marad fenn – magyarázta a kamara munkatársa, aki szerint a kereskedelmi minisztériumnak is komolyan fontolóra kell vennie ezt a lehetőséget.

A termés szeméttelepre való szállítása nem csak Szerbiában szokás. Egy svéd tanulmány szerint világszerte évente 1,3 milliárd tonnányi étel nem kerül felhasználásra, mert valahol „elakad” a termelő és a fogyasztó között.

A Szerbiai Vöröskereszt munkatársai az esettel kapcsolatban elmondták, hogy minden hozzájuk érkező élelmiszerküldemény szigorú vizsgálatokon esik át, mielőtt az asztalra kerülne.

– Gyakran kapunk donációkat a nagyobb üzletláncoktól, legtöbb esetben azonban olyan termékekről van szó, amelyeknek nemsokára lejár a szavatossági idejük, így csak azokat a küldeményeket tudjuk felhasználni, amelyek még felhasználhatók kicsit hosszabb ideig. Szerintünk attól, hogy valakinek nem telik ételre, nem jelenti azt, hogy olyan ennivalót kell fogyasztania, ami káros az egészségére – nyilatkozta Vesna Milenović, a szervezet vezérigazgatója, és arra is rámutatott, hogy a termelőktől kapott donációkkal is sokszor hasonló a helyzet, hiszen megfelelő tárolási feltételek híján képtelenek később kiosztani a kapott élelmet. Ezért tartja ő is jó ötletnek az önkormányzatokkal való együttműködést, ami esetleg szavatolná a szakszerű tárolást.