2024. április 19., péntek

Rögös az út az új reptérig

A cseneji Aeroklub 1923 óta működik, a múlt század elején Dunđerski Gedeon az újvidéki városi tanáccsal együtt megalapította a sportszervezetet, amely pilóták, ejtőernyősök képzésével foglalkozott. A repteret 1952-ben kezdték építeni, 1953-ban befejezték és azóta, kisebb nagyobb intenzitással működik. Az utóbbi időben több terv készült a reptér felújításáról, de konkrét lépésekre nem került sor annak ellenére, hogy nagy szükség lenne egy regionális reptérre.

A leszállópálya melletti épület romos állapotban van (Fotó: Ótos András)

A leszállópálya melletti épület romos állapotban van (Fotó: Ótos András)

A kilencvenes évek után az egykori híres reptér és az Aeroklub lassú hanyatlásnak indult, különféle igazgatók váltották egymást, az utóbbi bonyodalmak 2009-ben kezdődtek, amikor Stanislav Novakovićot nevezték ki az Aeroklub élére, aki a Demokrata Párt kádere volt, és Bojan Pajtić komájaként mutatkozott be sok helyen. Ezután, 2010-ben az Aeroklubot átvezették a Vajdasági Sportügyi Intézet nevére, az újvidéki kataszteri hivatal azonban megállapította, hogy törvénytelen volt az átvezetés, de semmi jogi következménye sem lett az egésznek. A demokraták politikai játékainak újabb fejezetében összehívták az Aeroklub gyűlését, előzőleg azonban a párt ifjúsági szervezetéből tömegesen csatlakoztak a klub tagságához, majd egy kvázi többséggel leváltották Novakovićot, és kinevezték Aleksandar Marićot az Aeroklub új igazgatójává. Akkor az volt a tartományi szervek terve, hogy magánosítják a repteret. Marić idejében több gyanús pénzügylet történt, megszüntették a klub kereteiben működő Aerokomerc vállalatot, amely részben légi permetezéssel tartotta el a repteret, részben pedig sportesemények szervezésével járult hozzá a klub kasszájához.

Miodrag Bugarčić, a cseneji Aeroklub igazgatóbizottságának a tagja (Fotó: Ótos András)

Miodrag Bugarčić, a cseneji Aeroklub igazgatóbizottságának a tagja (Fotó: Ótos András)

Marić, aki közben a Ciklonizacija igazgatója is volt egyben, eladta a klub egyik repülőgépét, annak ellenére, hogy a Ciklonizacija éppenséggel az Aeroklubtól bérelte őket. A bonyodalmak addig folytatódtak, amíg 2014-ben a tagok kérésére rendkívüli ülést hívtak össze, ahol leváltották a klub vezetőségét, és Stevan Popovot választották meg az igazgatóbizottság elnökévé. Ezután lassan kiderült, hogy az elmúlt évek alatt teljesen tönkretették az Aeroklubot és a cseneji repteret, Popov azonban az idén öngyilkosságot követett el, így újra bizonytalanná vált a reptér sorsa.

Miodrag Bugarčić, a cseneji Aeroklub igazgatóbizottságának a tagja 1959-ben jött a cseneji repülőtérre, és azóta folyamatosan itt tevékenykedik.

– Amikor elkezdtem dolgozni, 900 méteres volt a felszállómező, 1968-ban meghosszabbították 1500 méterre, és benzintartályokat is építettek. A katonaság abban az időben még finanszírozta a sportrepülést, oktatásra való gépeket adott a repülőtérnek. 1966-ban a városi tanács segítségével az Aeroklub egy amerikai Piper pony motoros gépet vásárolt, amely permetezésre ideálisnak bizonyult, és ekkor elkezdődhetett a komoly munka. Saját magunk kiképeztük a pilótákat, permetezéseket vállaltunk el, a szövetkezetek szépen fizettek érte. Az egyik gép megkereste a másik árát, a kettő a harmadikat és így tovább. Teljesen önellátók lettünk, az önkormányzattól mi akkor már nem kértünk pénzt, magunk megkerestük. Felfejlesztettük a repteret, a végén már nyolc, permetezésre alkalmas gép volt, ezek mellé nyolc pilóta és nyolc szerelő, öt oktató. Hamarosan 32 személy volt állandó munkaviszonyban az Aeroklubban. Akkoriban Jugoszláviában mi voltunk az egyedüliek, akik ilyen komoly munkát végeztünk, az országban nem volt még hasonló sem.

Az Aeroklub hangárja tele van repülőkkel és vitorlásokkal, de nem repül velük senki (Fotó: Ótos András)

Az Aeroklub hangárja tele van repülőkkel és vitorlásokkal, de nem repül velük senki (Fotó: Ótos András)

Hatszáz aktív tagunk volt, 500 ejtőernyőnk, összesen 27 működő gépünk, amiből 13 vitorlázó. Mondhatom, hogy 1966-tól a kilencvenes évek kezdetéig a fénykorát élte a cseneji reptér, és az itt működő Aeroklub. A permetezéssel párhuzamosan pilótaoktatás és ejtőernyős képzés folyt, annyi pilótát képeztem ki, hogy már nem is emlékszem mindenkire, de volt eredménye. Az általam kiképzett vitorlázó pilóták közül 11 országos bajnok lett, Ivan Filko ötször nyerte meg az országos bajnokságot. Ha valaki labdarúgással foglalkozik, és még negyvenévesen is aktív, az már óriási eredménynek számít. Egy pilóta elkezdi pályafutását mint sportpilóta, eléri a csúcsot, majd profi pilóta lesz belőle, és 60 éves koráig aktívan dolgozhat, az országnak hasznot termelhet. A pilótaképzés azonban nem gyerekjáték, csak hozzáértő emberek dolgozhatnak ebben a szakmában. A cseneji Aeroklubból 25 pilóta került a JAT légitársaságba – mondta Bugarčić.

A kilencvenes évektől aztán lassan romlott a helyzet, a szövetkezeteknek nem volt pénzük kifizetni a permetezést, pedig egy gép egy nap alatt 1600 hektárt képes permetezni. Aztán több „befektető” is szeretett volna meggazdagodni a repülőtérből meg a repülőgépekből, voltak olyanok, akiket politikusok is támogattak, voltak olyanok is, akikről kiderült, a legnagyobb bűnszövetkezetek tagjai.

– Olyan tervek is voltak, hogy utasszállító repteret építenek Csenejen, de az Aeroklubot nem kérdezték meg, mi a véleménye az egészről, és azt sem tudták sokan, hogy a cseneji repteret az újvidéki önkormányzat alapította. Egyesek akkora repteret szerettek volna, mint a surčini, de azt elfelejtették, hogy ott 700 hektár áll rendelkezésre, itt pedig csupán 60 hektár. Ide akkora repteret nem lehet építeni. Regionális repteret viszont igen, elkészült több terv is ezzel kapcsolatban. A regionális reptér turisztikai, sportolási lehetőségre is kiváló lenne, de gazdasági szempontból is fontos. Voltunk Pécsett, ahol egy kisebb, regionális reptér működik, beszélgettünk az ottani önkormányzattal is, egy hasonló repteret elképzelhetőnek tartunk itt Csenejen is, a sportolóknak semmi kifogásuk ellene. A cseneji reptér korszerűsítése sokat jelentene a környék gazdasági fellendülésének, a pécsi reptér korszerűsítésére 500 000 eurót fordítottak, külön épületet emeltek az utasok fogadására és az utasforgalmi személyzetnek. A sportolás szempontjából is sokat jelentene a regionális reptér, mert abban az esetben, ha versenyt szeretnénk tartani, előtte meg kell pályázzuk. A pályázásnál természetesen figyelembe veszik, milyen reptérről van szó. A vitorlás repülőgépek kategóriájában például Csenejen 60 gép volt a legtöbb, amelyet egyszer sikerült összehozni egy versenyre, de amikor külföldi versenyeken vettem részt ott 190–200 gép jött össze egy-egy versenyen. Ha sikerül egy versenyt, vitorlázó versenyt jól megszervezni, sok gép jön el, abból óriási kereset van. Az Aeroklub egyetlen egy versenyből egész éven át rendesen működhetne. Egy gépre a kötelező befizetés kb. 250 euró, egy felszállás 50 euró körül van, egy verseny eltart két-három hétig is. Annak idején, még a JAT repülőtársaság sikeres volt, az utasok 60 százaléka vajdasági volt, úgyhogy biztos lenne igény egy kisebb reptérre – magyarázta az Aeroklub igazgatóbizottságának az elnöke.

Eredetileg a cseneji repülőtér használatára csak az Aeroklubnak volt joga, ezt azonban nemrég megváltoztatták, és a jogokat az Aeroklub megkérdezése nélkül átruházták a Vajdasági Sportügyi Intézetre, amelynek semmi köze sem volt a reptérhez.

Jelenleg a cseneji reptéren több a gyöngytyúk, mint a repülő (Fotó: Ótos András)

Jelenleg a cseneji reptéren több a gyöngytyúk, mint a repülő (Fotó: Ótos András)

– Amíg mi gondoskodtunk róla, addig nem volt gond, most különféle emberek jönnek ide, és nem tudják mit kell csinálni. Azt sem tudják, hogy le kell kaszálni a füvet, kijelölni a pályát, persze enélkül repülni sem lehet… A vajdasági kormány nem beszélte meg az újvidéki önkormányzattal a jogok átruházását, és most rajtunk csattan az ostor. A reptér körüli épületek, raktárak és a négy hektáros földterület az Aeroklub tulajdona, a felszállópálya és a környező földterület pedig állami tulajdon – mesélte Bugarčić.

Az Aeroklub számlája zárolva van, kb. 1 300 000 dinárral tartozik, nekik viszont 40 000 euróval tartoznak mások, csak az a gond, hogy nem tudják behajtani az adósságot.

– Egy vállalkozó kibérelt az Aeroklubtól egy kis földterületet, 20 éves időtartamra a reptér mellett, hogy hangárt építsen magának. A szerződés alapján kezdetben kifizetett 10 000 eurót, öt év után azonban köteles lett volna minden évben 4000 eurót fizetni. 2009-ben lejárt az első öt év, azóta nem fizetett egy vasat sem. Ezen kívül két gépet tart a mi hangárunkban, gépenként ezért is havonta 100 eurót kellene fizetnie, persze ezt sem hajlandó törleszteni. Volt az Aeroklubnak egy olyan igazgatója is, akit politikai alapon neveztek ki, bezárta és megszüntette azt a vállalatot, amelyet annak idején az Aeroklub alapított, hogy permetezéssel foglalkozzon, és saját vállalatot alapított, de a mi gépeinket használta. Sajnos ilyen emberekkel volt dolgunk az utóbbi időben, én itt sportolókat nem láttam már legalább öt éve, senkit sem képeztünk ki ez alatt az idő alatt, ez katasztrófa. A sportrepülőgépek nagy részének lejárt a használati ideje, nagyjavításokat kellene végezni, anélkül csak vitorlázógépek vontatására engedik meg a használatukat, de ebből sem kereshetünk pénzt, mert zárolva van a számlánk. Először a tartozásokat kellene behajtani, hogy ne legyen többé zárolva a számlánk – mondta Bugarčić.

Az Aeroklub nemrég szörnyethalt elnökének (Stevan Popov) a volt helyettese, most pedig a frissen kinevezett elnöke az újvidéki polgármester tanácsadója. Dragan Samardžija, az Aeroklub jelenlegi elnöke Bugarčić reményei szerint segíthet előrelendíteni a reptér korszerűsítésével kapcsolatos terveket. Az Aeroklub tagjai szeretnék, ha Miloš Vučević, Újvidék polgármestere is eljönne a reptérre, eddig két levelet írtak neki, de sajnos még nem látogatott el Csenejre.