Szinte semmi nem az, aminek látszik. Az általunk érzékelhető világ egy kiragadott pillanatának vizsgálatával gyakran téves következtetésekre juthatunk. Az Európába irányuló menekültáradat, valamint az elmúlt évek történései alapján sokan esélytelenként tekintenek Afrikára. Vannak azonban ennek egyenesen ellentmondó vélemények is. Mivel még mindig az elején tartunk, nehéz megítélni, melyik feltörekvő ország, melyik régió, illetve kontinens fog valóban naggyá válni a XXI. század végéig. Utólag már tudjuk: a XX. század Amerikáé, a IXX. Nagy-Britanniáé volt. Ebben a században azonban Ázsia, Afrika, valamint Latin-Amerika is az esélyesek között van.
A sokszor csak reménytelen kontinensként emlegetett Afrika gazdasági teljesítménye 2000–2008-ig 4,9 százalékkal nőtt, miközben a világátlag 3,8 százalékot tett ki. A közvetlen külföldi befektetések 10 milliárd dollárról 88 milliárdra nőttek. A 2008-as válság azonban a fekete kontinens esetében is hanyatlást hozott. Ekkor megint hangosabbá váltak a pesszimisták, akik szerint Afrika hosszú távon nem működőképes, hiszen egy-egy polgárháború pillanatok alatt eltemetheti az évtizedek alatt elért fejlődést. A mostani trendek viszont azt mutatják, hogy a következő öt évben 200 millióval bővülhet az afrikai fogyasztói társadalom. A munkaképes lakosság száma a mostani 500 milliónak a duplájára nőhet 2040-ig. A külföldi vállalatok számára előnyös lehet a termelés áthelyezése, hiszen az európai lakosság csökken, az ázsiai munkaerőköltségek pedig emelkednek. Már az idén az afrikai GDP jelentős mértékű növekedése várható.
A CSODÁK ÉS ELLENTÉTEK ORSZÁGA
Természetesen a Dél-Afrikai Köztársaságról van szó, az afrikai kontinens gazdaságilag legfejlettebb államáról, ahol az éves vásárlóerő fejenként eléri a 10 ezer dollár. Annak ellenére, hogy ennyire fejlett, komoly strukturális gondjai vannak. Miközben kirívóan gazdag ország, elsősorban az ásványi kincseknek köszönhetően, hatalmas a szociális egyenlőtlenség. Ott található a világ platinaforrásainak 90 százaléka, a mangánkészletnek a 80 százaléka, a krómnak 70 százaléka, az aranynak pedig a 40 százaléka. Emellett vasérc-, rézérc-, antimonérc-, urániumérc-, és hatalmas feketekőszén-lelőhelyei vannak. Ezt ismerve nem csoda, hogy a világon a ebben az országban térülnek meg leggyorsabban a külföldi tőkebefektetések. Az utóbbi időben Kína vált az ország első számú kereskedelmi partnerévé. Tavaly a két ország közötti áruforgalom elérte a 120 milliárd dollárt. Paradox módon az ország gazdasága mégsem képes új munkahelyeket teremteni. A munkanélküliségi ráta 40 százalék körüli. Abból a szempontból is a „csodák és ellentétek országa”, hogy elképesztő a jövedelemszintek egyenlőtlensége. Mára már hivatalosan nincs ugyan faji megkülönböztetés, de a színes bőrűek mintegy kétharmadának „csupán” 5000 euró az éves jövedelme, miközben a fehérbőrűek több mint kétharmadának meghaladja a 80 000 eurót.
A KÜLÖNBSÉGEK
Az ENSZ Fejlesztési Programja, az Afrikai Fejlesztési Bank, illetve az OECD által közösen publikált African Economic Outlook (AEO) jelentős növekedést jósol. A kiadvány készítői szerint az idén már 4,5, 2016-ban pedig 5 százalékos GDP-növekedés várható. A 2013-as 3,5 százalékos, és 2014-es 3,9 százalékos adathoz képest ez egy pozitív trend folytatását jelenti. Afrika azonban hatalmas kontinens, így egyes régiói óriási fejlődési eltéréseket mutatnak. Nyugat-Afrika például az ebolajárvány ellenére is 6 százalékos növekedést produkált, és Nigéria is 6,3 százalékkal növelte GDP-jét. A dél-afrikai régió növekedése viszont 3 százalék alá esett vissza, a Dél-Afrikai Köztársaság gazdasága viszont csupán 1,5 százalékos növekedést ért el.
Afrika gazdasági növekedését a keresleti és a kínálati oldal is generálja. A legtöbb országban már erősen támogatják a vállalkozások beindítását. Ugyanakkor az elmaradottságot tükrözi, hogy az emberek 60 százaléka még mindig a mezőgazdaságban dolgozik, ugyanis a fekete kontinens GDP-jének 25 százalékát ez az ágazat termeli. A keresleti oldalon a lakossági fogyasztás növekedése és az infrastrukturális beruházások lehetnek a húzóerők, Afrika országai azonban továbbra is sokban függnek célpiacaiktól. Elsősorban Európától és Kínától. Mindenképpen negatív folyamat, hogy a nyersanyag ára olyan alacsony szintre zuhant vissza, hogyha hosszabb ideig így marad, illetve tovább csökken, jelentősen visszaeshet a gazdasági növekedés a leginkább ennek kitett országokban.
Vajon valóban semmi nem az, aminek látszik? Feltehető-e úgy a kérdés, hogy vagy a termelés költözik Afrikába, vagy az afrikaiak jönnek Európába? Megfordulnak-e a mostani trendek, vagy végül valóban Afrikáé lesz a XXI. század? Milyen esélyei vannak egy széttöredező Európának ebben a században? Országunk egyelőre immunis a bevándorlók hullámaival szemben. Mi csak tranzitország vagyunk. Az afrikai vagy a közel-kelet válság sújtotta országainak lakói sem az itteni életszínvonalról álmodnak.
