Nemrégiben járta be a szerbiai sajtót a hír, miszerint egy sorsdöntő „igen” négy emberéletet mentett meg. Szerbiában sajnos nagyon kevesen hozzák meg ezt a bátor, emberséges döntést, egymillió lakosra mindössze három (más források szerint négy) szervadományozó jut, és ez messze az európai átlag alatt van, Horvátországban például ez a szám 35. A szakemberek szerint, ha csak tíz szervadományozó lenne egymillió lakosra, nem lenne többé várólista az életmentő szervekre.
Az óbecsei egészségházban Aleksandra Nolčić doktornő foglalkozik ezzel a kérdéssel, őt arról kérdeztem, mit kell tennie annak, aki arra a döntésre jut, hogy halála után felajánlja a szerveit.
– Annak, aki erre az elhatározásra jut, egy nyilatkozatot kell kitöltenie, ehhez csak a személyi igazolványára van szüksége, ezután az illető egy donorkártyát kap. Sajnos az emberek nagyon keveset tudnak a szervadományozásról, keveset beszélünk róla a nyilvánosságban, többet kellene reklámozni ezt a lehetőséget – mondja a doktornő.
Bár az országban lassan változik az ezzel kapcsolatos tudatosság, az érdektelenség, a tájékozatlanság és a bizalmatlanság mellett számos tévhit is gátolja azt, hogy többen döntsenek a szervadományozás mellett. Aleksandra Nolčić szerint sokan valóban némi fenntartással kezelik a szervadományozást, de azt mondja: szervátültetéskor kizárt a visszaélés lehetősége.
– Két különböző csapat dolgozik ezen a téren, az egyik mindent megtesz azért, hogy a páciens meggyógyuljon, a másik tőlük teljesen függetlenül dolgozik a szervátültetéseken. Az orvosok kötelessége először is az, hogy mindent megtegyenek a beteg életének a megmentéséért, és ha ez az erőfeszítés nem jár sikerrel, csak akkor kerülhet sor az agyhalottá nyilvánított beteg szerveinek az átültetésére – állítja.
Aleksandra Nolčić doktornő elmondása szerint a szervadományozásban nincs korhatár, és egy-egy betegség sem lehet kizáró ok, ugyanis minden egyes esetben az orvosok fognak dönteni arról, valamely egészséges szervvel megmenthető-e valaki más élete. Egyetlen adományozó 50 beteg ember életét mentheti meg vagy teheti jobbá.
Egy-egy nagyobb nyilvánosságot kapott szervátültetési eset után egy időre megnövekszik ugyan az érdeklődés a szervadományozás iránt, de ha a lapok címlapjáról lekerülnek az ezzel kapcsolatos hírek, a nyilatkozók száma is csökken. Óbecsén nagyon kevesen – nagyjából hatvanan – döntöttek eddig úgy, hogy agyhalál esetén felajánlják a szerveiket. Óbecse községben információink szerint egy bácsföldvári asszony köszönheti új veséjét annak, hogy az országban valaki úgy döntött, halála után egészséges szerveivel életet kíván menteni. Szervadományozás esetén egyébként teljes a titkosság, így a gyászoló család számára nem derülhet ki, kinek az életét mentette meg az elhunyt hozzátartozó, és az új esélyt kapott beteg sem fogja megtudni soha azt, kinek köszönheti az életét.
Azok az óbecseiek, akik további információkhoz szeretnének jutni a szervdonációval kapcsolatosan vagy nyilatkozni szeretnének szervük adományozásáról, az egészségházban Aleksandra Nolčić doktornőhöz vagy Dragan Banović ápolóhoz fordulhatnak, de a háziorvos is eligazíthatja az érdeklődőket.
