Komoly fejtörést okoz a győzteseknek a kormányalakítás Dániában, ahol a Lars Løkke Rasmussen exkormányfő mögött felsorakozott ellenzéki jobbközép szövetség nyerte a múlt heti parlamenti választást, megbuktatva Helle Thorning-Schmidt szociáldemokrata miniszterelnök kabinetjét. A sikert ünneplő három pártnak azonban csupán egy mandátum az előnye a 179 fős nemzetgyűlésben.
A stabil többséget a szélsőjobboldali-populista, bevándorlásellenes Dán Néppárt (DF) biztosíthatná. Kristian Thulesen Dahl pártelnök egyelőre nem akarja elkapkodni a döntést. Szerinte a DF számára az a fontosabb, hogy minél nagyobb befolyása legyen a belpolitikára. Ezt pedig – állítja – megteheti úgy is, hogy kívülről támogatja a jobbközép koalíciót.
Erre már volt példa Dániában: amikor 2001-ben a baloldal elveszítette a választást, a kormányrudat szintén a jobboldalnak kellett átengednie. A győztesnek csak kisebbségi kabinet megalakítására futotta az erejéből, de az akkor 13 százalékot szerzett DF külső támogatásával egy évtizedig hatalmon tudott maradni.
A populista párt ezúttal – a történetében először – bő 21 százalék szavazatot kapott, és a második legnagyobb politikai erővé lépett elő az országban. Elemzők úgy vélik: a 86 százalékos részvétellel lezajlott voksolás igazi nyertese épp a DF.
A Helle Thorning-Schmidt vezette kabinet bukása azt jelenti, hogy az európai baloldal egyik fellegvárának tekintett Skandináviában már csak Svédországban kormányoznak a szociáldemokraták. A dániai voksolás után az is nyilvánvalóvá vált, hogy a régióban jelentősen megerősödtek a szélsőséges erők, sőt komoly politikai befolyásra tettek szert.
Tavaly szeptemberben a szélsőjobboldali, bevándorlás- és EU-ellenes, populista Svéd Demokraták hajszál híján 13 százalékos eredményt értek el a parlamenti választáson, és a harmadik legnagyobb politikai erővé váltak. Mindazonáltal a koalíció nem vár el semmilyen segítséget, sem együttműködést tőlük.
Nem így Norvégiában, ahol 2013 őszén a jobboldali Erna Solberg és szövetségesei nyerték a választást. A miniszteri tárcák elosztásában azonban nem tudtak megegyezni, ezért a győztes kénytelen volt kisebbségi kormányt alakítani. Ennek pedig az lett az ára, hogy ki kellett egyeznie a populista és bevándorlásellenes Haladó Párttal, amely így először került kormányoldalra Norvégiában.
A szélsőjobb skandináviai előretörése nehezen fogható a recesszióra, bár tény, hogy az eurózóna válsága ott is érződik. A szakértők többsége a bevándorlók elleni uszítást sem tartja kizárólagos magyarázatnak. Abban viszont egyetértenek, hogy a populista erőknek az utóbbi években mégis sikerül bűnbakot csinálniuk a külföldiekből.
