A nagyfőnök. Ravna Gora és Avala géniusza, a Belgrád a vízen és még ki tudja, mennyi agyament ötlet kiötlője megint magasra dobta a labdát a kijelentésével, amelyben azt találta mondani, hogy mindazok adókedvezményben részesülnek, akik nyaralásra való utazáskor szerbiai, vagyis hazai üdülőhelyek mellett teszik le a voksukat, nem pedig egy csicsás horvátországi, montenegrói vagy éppen görögországi nyaraló mellett. Amikor teljes nagyságában a televízió képernyőjén megjelent, s kibökte eme, minden tekintetben korszakalkotó ötletét, azonnal a mobilom után nyúltam, s felhívtam a tavalyi év óta mosolyszünetet gyakorló barátnőmet, hogy anyjuk, megvan a megoldás, mégiscsak elmegyünk nyaralni! Hova? Veled minden rendben van, nem ártott meg neked egy kicsit a hőség? – kérdezte ő gyanakvóan, de már békülékenyebb hangnemben. – Hát az Aranka mellé – mondom neki –, a kilenclyukú hídhoz. Az még Szerbiában van, habár nem árt, ha az embernél ott az útlevél, Románia vagyis az EU innen már tényleg egy köpésnyire van… Csattanás, a vonal megszakad.
A fenti történetből egyedül a lassan egy éve mosolyszünetet gyakorló barátnő az igaz, de Aleksandar Vučić minap elkövetett aranyköpése után simán el tudom képzelni az alábbi párbeszédet valahol Szerbiában. Mert valljuk be, most, amikor a hőmérő higanyszála a rekordokat döntögeti, mindannyian el tudnánk képzelni néhány napot, ha nem is éppen a bečići Hotel Splendid pálmafákkal övezett élményfürdőjében, de azért mindenképpen egy olyan helyen, ahol az ember ki tudja pihenni a mindennapi mókuskerekezés fáradalmait, s persze ki is tudja fizetni a költségeit. Márpedig egy szerb átlagpolgár számára nem sok ilyen hely van. A tartományunkban élők legfeljebb a mórahalmi fürdőig, vagy pedig a makói Hagymatikumig juthatnak el, esetleg egy kedvezményesebb tengerparti nyaralás az, amit megengedhetnek maguknak. Szerbiának viszont nincs tengere, így maradnak a különböző hegyvidéki vagy pedig fürdőhelyek, amelyek bizonyára csodaszépek, de őszintén szólva egyáltalán nem annyira szimpatikusak, mint Montenegró vagy éppen Horvátország tengerparti gyöngyszemei.
„More je izvor života”, vagyis a tenger az élet forrása – szépen elénekelte ezt a szarajevói neo privitism legendás zenekara a Zabranjeno Pušenje is, egyedül némi problémát jelent a partjáig lejutni, már amennyiben az ember tisztességes munkával igyekszik megkeresni napi betevőjét, nem pedig politizálásával és egyéb kétes üzelmekkel. Félek, hogy a legtöbb szerbiai annak az ismeretlen orosz katonának a sorsára jut, aki miután leszerelt és hazaért, bement a fürdőszobába, a kádat teleöntötte vízzel, sót hintet bele. Belefeküdt a kádba, s maszturbálni kezdett. Majd, jó hangosan felsóhajtva konstatálta: Ez ám az élet! Nők és tenger!
Erősen kétlem, hogy a nagyfőnök, Ravna Gora és Avala géniusza így képzelte el az idehaza történő nyaralást. Az idén viszont, adókedvezmény ide, adókedvezmény oda, sokaknak csak ilyen üdülésre futja majd.
