Fél év alatt a már egyszer szétesett Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának, a maradék folytonosságot megtestesítő, második tagja is lemondott. Miután írásos formában benyújtotta lemondását, melyet nem láthattak az MNT tagjai, a tanács legutóbbi ülésén, élő adásban indokolta meg lemondását, majd bekövetkezett a békésnek mondott válás.
Nagymonológjában sok mindenről beszélt a VB volt, lemondását indokoló tagja. Érintőlegesen foglalkozva az MNT berkeiben felgyülemlő, lassan mindent elárasztó szeméttel, nem nevezve nevén a szemetet, nevükön a szemetelőket. Elegánsnak látszó magatartással tette ezt, és a szőnyeget felhajtva, végül is, az MNT elnökének markába nyomta a seprűt, hogy a békésnek látszó válás keretei közt immár az elnök söpörje a szőnyeg alá mindazt, ami oda sem való.
Sok-sok megválaszolatlan kérdés maradt a távozó VB-tag után.
Azóta már csend honol a tájon, és még tart az újságírók meghatódottsága is. Meghatódottságukból felrezzenve, vajon fontosnak tartják-e közelebbről is szemügyre venni a közpénzektől jól átitatódott témát? Vajon föl merik-e tenni Elnök úrnak, minden titkok tudójának, a fontosabb kérdéseket?
Közösségünknek nem ártana, inkább hasznára válna, ha több fény derülne az MNT és Végrehajtó Bizottságának működésére! Hogyan, milyen módszerekkel is működik a Végrehajtó Bizottság? Amelynek hatáskörébe az MNT hatalmi és hatalmaskodó többsége átadta a Tanács hatásköreinek meghatározó többségét.
A békés válást hangoztató Elnök úr magyarázatokkal tartozik! Azokra a kérdésekre is válaszolnia kellene, melyek ott maradtak, melyek ott lógnak még a levegőben a június 10-ei ülés után.
Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása nélkül emlegetett békés válás csak a közösségét újra lenéző, megtéveszteni igyekvő, szappanoperai epizóddá korcsosuló esemény.
Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása nélkül közvéleményünk, választópolgáraink továbbra sem láthatnak tisztán, előlük továbbra is rejtve maradnak azok a mechanizmusok, amelyekkel hazug módon működtetik azt a testületet, amely állítólag nem pártérdeket, hanem egész közösségünk érdekeit szolgálja.
Lemondott, kiváló, fiatal szakértőnk szakmai felkészültsége csakugyan elismerésre méltó, azonban a kérdéseink árnyékában bujdosó, teljesebb igazság közlését – szakmai integritásának megőrzése mellett – ő sem tartotta fontosnak!
Mintha nem tudná, mennyire fontos a teljesebb igazság ismerete; pláne egy-egy, hogy ne mondjuk: sorsfordító és közösségi döntés alkalmával!
