2024. március 29., péntek

Irodalmi játékok és komolyságok

Könyvhétzáró ünnep volt Zentán – A száz éve született Thurzó Lajosról is megemlékeztek

Irodalmat játszottak pénteken délután Zentán a gyerekek a Bolyai-gimnázium, illetve az Alkotóház udvarán fölállított sátrak alatt. Első alkalommal kezdődött ugyanis gyermekprogrammal a könyvhétzáró rendezvény a vajdasági könyvkiadók – legfőképp a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet – és a zentai művelődési központ szervezésében, Légyott egy könyvvel címmel. Író, képzőművész, színművész, játékmester „dolgozott” együtt a gyerekekkel. Rímes verset faragtak a Költőizzasztóban, szétszabdalt verset állítottak össze a Versszabászaton, mesét festettek meg az Illusztrációgyárban, a Végtelen mese sátor alatt pedig ki-ki saját fantáziája szerint befejezte a „félbe hagyott” mesét...

Gyerekek, irodalom és játék együtt (Fotó: Gergely Árpád)

Gyerekek, irodalom és játék együtt (Fotó: Gergely Árpád)

S az érdeklődő – ha végigszurkolta, ha nem a gyerekek irodalomhoz kötődő szellemi tornáit – késő délután betérhetett az Alkotóházba egy másik irodalmi rendezvényre, amelyen Thurzó Lajosról emlékeztek meg a résztvevők. Ez az irodalmi délután nem volt ugyan tartozéka a kortárs (főként) vajdasági irodalmat bemutató rendezvénynek, de a helyszín, az alkalom és irodalmi tartalma miatt mégsem különült el tőle.

Thurzó Lajos költő száz esztendővel ezelőtt született Zentán, s az évforduló alkalmából emlékeztek meg róla. Szívbetegsége miatt mindössze harmincöt évet élt, s életében csupán a Napos oldal című verseskötete jelent meg, miközben a Hídban és a Kalangyában közölte verseit. A gyerekek körében egykor kedvelt olvasmány volt a Tavasz Jánoska elindul című elbeszélő költeménye (1955-ben adták ki), 1970-ben, két évtizeddel a halálát követően pedig 400 számozott példányban a Forum megjelentette Lélekkel magasba szállni… címmel válogatott verseit. Zentán a művelődési központ és az egyik általános iskola Thurzó Lajos nevét viseli, tíz évvel ezelőtt pedig az önkormányzat emléktáblát helyezett el szülőházának a falán.

Halála után öt évvel – síremléke felavatásakor – a vajdasági írók irodalmi estet tartottak Zentán, s a Magyar Szóban (amelynek Thurzó is újságírója volt) Herceg János méltatta a költőt: „Thurzó Lajos neve szimbólummá lett s magában hordja az egész vajdasági magyar szellemi életet a második világháború után. A megváltozott világ lényege jut kifejezésre abban a kultuszban, ami az ő neve, az ő emléke körül kialakult. Halála után már talán csiszoltabb hangú, határozottabb alkatú költők jelentkeztek – ő még erősen küszködött a formával, a mondanivaló salaktalan kihordásáért –, de egyikük költészete se jelentheti nekünk azt, amit a Thurzó Lajos kialakulatlan, töredékes költői életműve.”

A pénteki rendezvényen Tari László helytörténész beszélt Thurzó Lajos életéről, kiemelve, hogy Zentának ugyan voltak korábban is ismert személyiségei, például tudósai, de Thurzó volt az első igazán ismert költője a városnak.

Az irodalmi délutánon a Thurzó iskola diákjai a költő verseiből adtak elő, Kónya Sándor pedig két versét zenésítette meg. A Történelmi Levéltár támogatásával a Zentai Alkotóházban dokumentumkiállítás is nyílt, amely a költő életét és munkásságát mutatja be.

Következett új tartalommal a mai írók estje, a Légyott egy könyvvel központi rendezvénye, amelyen a Forum, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a zEtna összesen néhány tucat könyvével ismerkedhettek az érdeklődők, egyebek mellet féltucatnyi szerzővel készített helyszíni interjú által is. Volt zene, némafilm-bemutató zenei kísérettel, slam poetry bemutató, sőt könyvtombola is, hogy este tíz óra tájban lezáruljon a könyvhét.