Egyre kisebb az esélye annak, hogy megtalálják a magyarittabéi Kossuth-szobrot, amely két hónappal ezelőtt – nagypéntek hajnalán – tűnt el. A helybéliek ezért új szobor állítását tűzték célul. Persze mindenki tudja, hogy a 111 éves szobrot nem lehet helyettesíteni. Viszont a falubeliek számára elképzelhetetlen, hogy jövő március 15-én ne legyen megemlékezés Magyarittabén.
Az eset óriási felháborodást keltett, az 1300 lelket számláló bánáti faluban, amely 111 éven keresztül féltve őrizte a nemzet atyjának az emlékművét. Vajdaság magyarsága itt koszorúzott március 15-én. A talapzaton még ott vannak a kegyelet virágai.
A magyarittabéiek szeretnék, hogy ha előbb nem is, de legkésőbb jövő március 15-éig felavatnák az új Kossuth-szobrot. Mint Petes Béla tanácselnöktől megtudtuk, a helyi tanács határozatot hozott az új szobornak az elkészíttetéséről. Megpróbálnak majd pályázni a szükséges eszközökre. Számítanak az anyaországi támogatásra, a politikai pártoknak, valamint a Magyar Nemzeti Tanács segítségére, de a helybeli polgárok hozzájárulására is.
Két hónappal később a faluban továbbra is első számú beszédtéma az egyetlen bánáti Kossuth-szobor eltűnése. Mint azt Tóth Erzsébet nyugalmazott tanárnő mondja, a faluban elképzelhetetlen volt, hogy március 15-én ne koszorúzzák meg a Kossuth-szobrot. Mindenki tudta, hogy ki volt Kossuth Lajos, szerették és tisztelték. Ezért a magyarittabéiek nem szeretnék, hogy üres maradjon a szobor talapzata. Csüllög József szerint nagy a valószínűsége annak, hogy az eredeti szobrot már nem találják meg egy darabban, vagyis Magyarittabének ilyen szobra többé már nem lesz, amelynek történetét a falu apraja-nagyja ismerte.
A történtek beárnyékolták az itt élő magyarság húsvéti ünnepét, és azóta is foglalkoztatják a magyarittabéieket. Jámbor Zsuzsanna tanárnő szerint nem véletlen, hogy éppen a húsvéti ünnepeink alatt tűnt el a Kossuth-szobor, amelynek az anyagi értéke nem olyan nagy, az eszmei értéke viszont akkora, hogy utólag akármilyen szobrot állítanak, az nem lesz ugyanaz. A helybeliek önkéntes pénzadományokból állíttatták fel 1904-ben Kossuth Lajos szobrát. A szobrot 1919-ben egy szerb katona átlőtte, majd lelökték a talapzatról. Egészen a második világháború kezdetéig a szobor a református templomban várta a békésebb időket. Aztán 1941 tavaszán a „bujdosó” szobrot kihozták a karzat lépcsője alól, és a talapzatra helyezték. Egészen 1990-ig nem volt koszorúzási ünnepség.
A magyarittabéi származású Kiss Nándor nagybecskereki református lelkész szerint az eset egyben vizsga minden magyarittabéi számára – akár otthon lakik, akár nem –, hogy feltegye magának a kérdést: kell-e ez a szobor? Horvay János szobrász kivételes alkotása pedig igényességre is kötelezi azokat, akik majd döntenek a leendő szobor kinézetéről. Mert, mint ahogy a tiszteletes úr mondja, az előzőnek a talapzatán is azt írta: A múlt a jövendőnek tükre.
