Kína nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert, de kész az ellencsapásra, ha bárki atomtöltetű tömegpusztító eszközökkel megtámadná. A világ egyik legnagyobb gazdasági-katonai hatalma – a védelmi stratégiáját ismertető dokumentumban, a minap közzétett Fehér könyvben – azonban nem számít arra, hogy a közeljövőben világháború robbanna ki; inkább helyi konfliktusoktól tart.
(Léphaft Pál karikatúrája)
A nukleáris fegyvereket birtokló országok többsége eddig szintúgy azt bizonygatta, atomtámadás esetén csak visszavág. E fogadkozás(ok) ellenére viszont több politikus és tudós is tart az atomháborútól. Félelmeiket az ukrán válság elmérgesedése óta mind gyakrabban hangoztatják. Soros György is borúlátó. A milliárdos befektető májusban egy új világháború veszélyére figyelmeztetett. Szerinte az egyik kiváltó oka az lehetne, ha Kína és az USA valamely szövetségese egymásnak esne. Peking már régóta vitában áll néhány, Amerika-barát szomszédjával (köztük Japánnal, a Fülöp-szigetekkel és Dél-Koreával), ami eddig szerencsére nem fajult fegyveres összecsapássá. Katonai erőfitogtatása azonban folyamatos.
A kardcsörtetés egyre gyakoribb Kelet-Európában is, ahol Oroszország és a Nyugat acsarkodik egymással. A Moszkva-barát Viktor Janukovics tavaly februárban – nyugati segédlettel szervezett – megbuktatása után Oroszország atomfegyvereinek készenlétbe helyezését tervezte. Putyin azért fontolgatta e lehetőséget, mert nem volt egyértelmű, hogy a Nyugat (illetve a NATO) katonailag beavatkozik-e az ukrajnai eseményekbe. A készültséget végül nem rendelte el.
A Szovjetunió utolsó elnöke, Mihail Gorbacsov a Krím annektálása óta többször jelezte: Oroszország és az USA között új hidegháború dúl, amely bármikor valódi összecsapássá fajulhat, ha a közöttük levő feszültség nem csillapodik. Ennek egyelőre semmi jele. Sőt, az ukrán helyzet elmérgesedése óta Moszkva és a NATO folyamatosan teszteli egymás tűrőképességét. Hol, az egyik, hol a másik harci gépei közelítik, olykor sértik meg egymás légterét, vagy provokálják a másikat hadgyakorlatokkal. A NATO februárban jelezte: felülvizsgálja a nukleáris stratégiáját, mert az orosz hadsereg a krízis kezdete óta rendszeresen hajt végre veszélyes manővereket atomfegyver hordozására alkalmas bombázókkal.
A tavaly kihirdetett új katonai doktrína szerint Oroszország két esetben nyomná meg az atomgombot: 1. ha tömegpusztító (nukleáris, vegyi vagy bakteriológiai) eszközöket vetnének be ellene, 2. ha a hagyományos fegyverekkel olyan méretű támadás érné, amely az állam megsemmisülését okoz(hat)ná.
Vlagyimir Kozin akadémikus, a moszkvai Stratégiai Tanulmányok Intézetének főtanácsadója azt állítja; Washington (és a NATO) háborúra készül Oroszország ellen. Atomfegyverekkel vívott összecsapástól tart Igor Ivanov volt külügyminiszter is. Szerinte a nukleáris konfliktus veszélye csak egyszer, 1953-ban volt nagyobb, mint napjainkban. Akkor is azért, mert a Szovjetunió – követve az USA példáját – felrobbantotta az első hidrogénbombáját.
Ivanov véleményét többen osztják a másik oldalon is. Egy csoport amerikai atomtudós és biztonságpolitikai szakértő már az év elején arra figyelmeztetett, hogy a Föld közelebb áll a végpusztuláshoz, mint az utóbbi 30 év során bármikor. Az 1947-ben megalkotott híres apokalipszis órájukat – amely szimbolikusan azt mutatja, hogy milyen közel jár az emberiség az ítélet napjához – ezért január 22-én előbbre, 23 óra 57 percre állították. Ez arra utal, hogy a csupán három percre vagyunk a végzetes éjféltől, a civilizáció megsemmisülésétől. Ennél aggasztóbban – 23 óra 58 percet mutatva – csak a hidrogénbomba „bemutatkozásakor” állt az óra.
A szervezet az óra előreállításával azt szándékozza tudatosítani, hogy a világ alig tesz valamit a globális felmelegedés megállításáért, miközben a nukleáris fegyverek korszerűsítése is folytatódik. A húszfős testület a klímaváltozást ugyanolyan veszélyesnek tartja, mint az atomfegyvereket.
Elpusztítani egymást nem lenne nehéz; a vezető atomhatalmak eszköztára akkora, hogy a Földet többszörösen meg lehetne semmisíteni. Feltéve, ha a bolygó minden egyes megsemmisülés után sebtében újjászületne. Csak Oroszország és az Egyesült Államok – legalábbis az Amerikai Tudósok Szövetségének tavalyi becslése szerint – 8800, illetve 8226 stratégiai atombombával és rakétával van felfegyverkezve.
Mindazonáltal a Föld népességének többsége abban bízik, a kedvezőtlen előjelek ellenére az „atomóra” mutatóját belátható időn belül visszaállítják.
