2024. április 16., kedd

Falra hányt borsó

Iránytű helyett: „Egy hazugság már félig körbejárta a világot, miközben az igazság még csak a cipőjét húzza” (Mark Twain)

Szinte mindenki tudja, hogy a legnagyobb alkoholtartalmú zöldségféle a falra hányt borsó. Szintúgy mindenki tudja, gyomorgörcsöt, hányingert nemcsak a heveny italozás okozhat, hanem képmutató pojácák (hivatalos szóhasználatban: politikusok) is, midőn folyékonyan árad belőlük a hazugság.

(Léphaft Pál karikatúrája)

(Léphaft Pál karikatúrája)

Csehovi bohózatunk Moszkvában kezdődik. Hogy Csehov nem is írt bohózatot!? Igaz, ám a történetünkben felvonuló alakok oly szánalmasak, hogy – minden tragédia dacára – már-már nevetségesek. Itt van például Vlagyimir Vlagyimirovics. A cári ambíciókat tápláló mélynövésű volt KGB-s a múlt hét végén ukázban titkosította a békeidőbeli katonai veszteségeket. Nem tartozik hát többé a nyilvánosságra, hogy a „különleges akciók” során hány katona esett el. Még kevésbé az, hogy hol.

A vak is látja, e dekrétum Ukrajnáról szól, ahol ugye nincs és nem is volt orosz katona, ám fondorlatos módon elég sok – ott soha sem járt – orosz baka éppen Kelet-Ukrajnában vesztette életét... aztán marhavagonokban szálíttattak haza, hogy anyák százai titokban temessék el őket, nehogy lelepleződjön Putyin árnyékháborúja. Félelmetesen emlékeztet ez azokra a szerencsétlen időkre, amikor Vukovar poklából kamionszámra szállították haza a horvát földön hivatalosan sosem járt JNH-katonák és tartalékosok földi maradványait.

A nyilvánvalóan népszerűtlen putyini húzást feledtetőn, a Kreml szerdán egy váratlan adut rántott elő ingujjából; koronatanúként egy ukrán katonaszökevénnyel állt elő, méghozzá – non plus ultra – néven nevezte az illetőt. Az ukrán légierőnél szolgált, majd Oroszországba szökött, és most Moszkvában oltalmazott Jevgenyij Agapov állítása szerint azon a napon (tavaly július 17-én), amikor Donyeck térségében lelőtték a maláj légitársaság MH 17-es járatán közlekedő Boeing 777-esét, három Szuhoj (Szu–25-ös) indult bevetésre. E háromból kettőt a szakadárok lelőttek, egy viszont visszatért, de annak kapitányi rangú pilótája, bizonyos Volosin meglehetősen feldúlt volt, s állítólag olyasmit mondott, hogy „a gép nem jó időben, nem jó helyen volt”. Ebből Agapov arra következtetett, hogy Volosin lőtte le a maláj utasszállítót s ölt meg ezzel 298 civilt.

Eddig eme tragédia kapcsán egy forgatókönyv két változatával „etették” a népet. Kijevben és a Nyugaton azzal, hogy a szakadárok Buk rakétája okozta a szerencsétlenséget, Moszkvában meg azzal, hogy az ukrán légierő azonos típusú rakétája okozta ugyanezt. Na már most, ha lenne, lehetne független vizsgálat, a gép törzsén fellelhető robbanásnyomok, és azok töltetminta-analízise során forenzikusi „bűvészmutatvány” nélkül is könnyen kimutatható lenne, hogy a Szuhojok által használt levegő-levegő rakéta, vagy egy föld-levegő rakéta (Buk) okozta-e a katasztrófát... netalán golyók is lyuggatták a Boeingot. Politikai okokból sajnos elhanyagolhatóan kicsi az esélye, hogy a közeljövőben kiderüljön az igazi valóság, ha ugyanis a koronatanú esetlegesen igazat mond, úgy a kijevi kormánynak befellegzett.

A nagystílű üzletemberből kisstílű politikussá – hovatovább, kereken egy esztendeje elnökké – „fejlődött” Fekete Péter (Petro Porosenko) és csupa félnótásból álló kabinetje már amúgy is iparkodva vágja maga alatt a fát. A Moszkva által váratlanul rivaldafénybe állított koronatanúra mintegy válaszul Ukrajnában betiltották az orosz hang- és filmanyagok sugárzását. Ezentúl tilos minden olyan audiovizuális anyag terjesztése, amely a „megszálló ország” propagandáját szolgálja. Azok a filmek is tiltólistára kerültek, amelyeket „a nemzetbiztonságra veszélyt jelentő személyek” készítettek. Életbe lépett a frissebb keletű orosz filmek és sorozatok terjesztését büntető jogszabály is. Ha valamely tévécsatorna merészelné ezt a szabályt megszegni, pénzbírságra (is) számíthat. A díjazásra érdemesült ostobaságok sorában ez a húzás mindenképpen toplistás, különösen annak fényében, hogy Kijev állítólag másról sem álmodik, minthogy egy napon EU-taggá váljék. Nos, ha cenzúrával igyekszik oda, úgy gyorsan a tudomásukra kellene hozni, hogy ez egyenesen ellentétes az idevágó uniós (szokás)joggal.

Nem igazán kompatibilis az uniós- és erkölcsi normákkal az a gyomorforgató propaganda sem, amellyel az úgynevezett hadműveleti parancsnokság menetrendszerűen mossa az agyakat. E stancolt közlemények tanúsága szerint Mariupolnál például már hónapok óta csapatösszevonás folyik, folyományaként az Azovi-tengeren fekvő, stratégiailag fontos várost a szeparatistáknak már legalább ötször meg kellett volna támadniuk, és minimum kétszer elfoglalniuk. Porosenko természetesen nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy hangoztassa; Mariupolt az utolsó csepp vérükig védeni fogják. Sejthetően nem kimondottan saját vérére gondol(t).

A fő baj mégsem az, hogy az elnök úr és szvitje folyton színészkedik és félrebeszél, hanem az, hogy erre a gordiuszi csomóra nincs megoldása. Hiába szeretné belerángatni ebbe a szerencsétlenkedésbe a Nyugatot (elsősorban a NATO-t), az ebbe nem fog belemenni. Fekete Péterünk még számmisztikával, gondolatolvasással és jóslással is foglalkozik, e módon is meg-megkísérelve ezt kicsikarni. Kristálygömbjéből a minap azt olvasta ki, hogy a határon 9000 vérszomjas orosz katona várja, hogy lerohanja a hazáját. Eme revelációja okán az ENSZ BT pénteken sietve összeült, hogy az ukrán válságnak szentelt, jubiláris tizenharmadik rendkívüli ülésén megvitassa a helyzetet. Az olvasó fantáziájára bízom (alig kell hozzá megerőltetni a képzeletét), tetszése szerint szövegezze meg, mit határozott eme gittegylet. (Elnézést, hogy hatékonysága tükrében imigyen vagyok kénytelen minősíteni a világszervezet e tekintélyes testületét.)

Az, hogy Porosenko Putyin fejébe lát, és annak gondolatait olvassa, még megsüvegelendő is lenne, ha az egész nem egy klasszikus figyelemelterelő hadművelet lenne. Arról kell ugyanis elirányítani a nyáj tekintetét, hogy az ukrán gazdaság perspektívái is oly kecsegtetőek, mint e háború megnyerését illető esélyeik. A GDP az év első negyedében 17,6 százalékkal csökkent, 2013 őszén 8 hrivnya körül volt egy dollár, mostanra 21 hrivnyára emelkedett, az IMF által felkínált 40 milliárd dollár sem lenne elegendő a csőd elkerüléséhez... Csak annyival vannak hát jobb helyzetben a már-már elsiratott görögöknél, hogy a kijevi feneketlen kútba segély címén lapátolják a milliárdokat, amelyek aztán nyomtalanul „tűnnek el”... valakik zsebében. A mantraként ismételgetett fogadkozás, miszerint hamarosan gyökeres reformokat foganatosítanak, felszámolják a korrupciót, meg minden... falra hányt borsó.