Mintegy másfél évszázaddal ezelőtt, 1869. szeptember 11-én futott be Zomborba az első vasúti szerelvény, amit nyolcezer lelkes polgár köszöntött a város északi csücskében fölépített pályaháznál. Egy évre rá már működött az Alföld–Fiumeinek nevezett, Szeged–Rókus–Szabadka–Zombor–Dálja–Szarajevó közötti vasútvonal, mely 1870-ben készült el. Zomborban kereszteződnek a Szabadka–Gombos–Dálja közötti fő-, és a Baja–Újvidék mellékvonalak, innen indult ki a Zombor–Óbecse szárnyvonal.
(Fotó: Fekete J. József)
A vasút mindössze 29 évvel azután jelent meg a mai Vajdaságban, ahogy Angliában bevezették a vasúti közlekedést. A XX. század kezdetén éppen a tartomány területén volt Európában legsűrűbb a vasúti hálózat, háromszor sűrűbb, mint Angliában, a vasúti közlekedés szülőhelyén. Zombor fontos csomópontja volt a pályának, hét útirányba indultak a szerelvények. Ezek közül évtizedek óta nem működik a Zombor–Béreg, Zombor–Regőce szárnyvonal, a Zombor–Sztapár–Hódság pályát le is szerelték, Apatin felé sem indul szerelvény. A Regőcére vezető síneket még a múlt század negyvenes éveinek végén felszedték, és elvitték Albániába.
A zombori vasúti csomópont helyzetét tekintve nem egyedülálló a tartományban, a Vajdaság 1400 kilométeres vasúti hálózatából 250 kilométer üzemen kívüli.
A helyi vasútállomásról jelenleg Szabadkára, Verbászra és Gombosra indulnak járatok.
A vaspályák egy részét a zombori rendező-pályaudvaron fölverte a gaz, ami most éppen, pipacsvirágzás idején akár esztétikai élményt is nyújthat. Viszont aligha hiszem, hogy a fejlődésben, haladásban, jobbításban bízó ükanyáink és ükapáink 146 évvel ezelőtt erről a képről álmodtak.
