A Vajdasági Agráregyesületek Szövetsége a helyi szervezetekkel együttműködve csütörtök délelőtt Vajdaság öt városában, Topolyán, Adán, Zentán, Magyarkanizsán és Szabadkán is tiltakozó megmozdulást szervezett, amelyen a tejtermelők jelképesen szétosztották a polgárok között a tejet, amit a tejgyár nem akar átvenni tőlük. Ilyen formán szerették volna felhívni a figyelmet a tejtermelők tarthatatlan helyzetére Szerbiában, ami már egy ideje tart, s ezt sugallja a megmozdulás szlogenje is: Jobb szétosztani, mint kiönteni, ha már a tejgyárnak nem kell a kistermelői tej!
(Fotó: Molnár Edvárd)
Szabadka főterén is összegyűlt néhány környékbeli tejtermelő, akik arra panaszkodtak, hogy sok tejátvevő állomást bezártak, így a kistermelők nem tudják hol leadni a tejet, és mivel külföldről hozzák be a tejet és a tejport olcsó pénzért, a hazai tej nem kell a tejgyárnak, ezért kénytelenek azt kiönteni, s a termelők lassan tönkremennek. Balog Anita, az Észak-vajdasági Földműves-egyesület elnöke elmondta, az is nagy probléma, hogy az Imlek, kihasználva monopol helyzetét, saját belátása szerint bezáratja az átvevő állomásokat vagy megváltoztatja a tejminőségre vonatkozó feltételeket, melynek a tejtermelők nem tudnak eleget tenni.
A tejtermelők több pontba szedték követeléseiket, amelyet elküldenek a kormánynak, onnan várják ugyanis, hogy az állattenyésztőket és tejtermelőket érintő problémára megoldást találjanak.
Azt kérik a kormánytól, vizsgálja ki, hogy az Imlek Rt. munkája végzése során visszaélt-e monopol helyzetével, és ennek eredményeit tegyék nyilvánossá, kérik, hogy a termelőktől felvásárolt tej minimális árát a kormány határozza meg, és ez az ár mindenki részére kötelező legyen, hogy a behozatali tejre és tejtermékekre vezessenek be védővámot vagy behozatali illetéket, amellyel védik a hazai tejtermelők érdekeit, hogy rövid időn belül induljon meg a nemzeti laboratórium munkája az élelmiszerek minőségének ellenőrzésére, és addig is ismerjék el a független laboratóriumok eredményeit. Kérik továbbá, hogy teremtsék meg a feltételeket a családi gazdaságok által termelt tej és tejtermékek értékesítésére a helyi piacokon, továbbá meg kell határozni a kis családi gazdaságok fogalmát, amelyeknek az egyetlen bevételük a gazdálkodásból származik. Követelik, hogy hozzák meg az új mezőgazdasági szövetkezeti törvényt, amely az EU-ban érvényes elveken alapszik, valamint hogy osztrák mintára alakuljon meg a Szerbiai Agrárkamara, amely szintén EU-s alapokon működne.
– A tejtermelők tiltakozásának rá kellene ébresztenie a kormányt, hogy nagy gondok vannak itt, sorra értesítik a termelőket, hogy holnaptól már nem veszik át tőlük a tejet, és ez az ember ezek után mihez tud kezdeni? – teszi fel a kérdést Cindel Antal bajmoki állattenyésztő. – Ahelyett, hogy a mi tejünket fogyasztaná az ország, inkább külföldről hozzuk be a tejet, amit talán olyan jószágok adnak, amelyek génmódosított takarmányt vagy szóját esznek, vagy olyan tejport, amelynek a szavatossága régen lejárt, ezért olcsón vagy éppen ingyen megkapjuk. Egyszerűen nem becsülik meg a termelőinket!
Lukács Zoltán bajmoki tejtermelő elmondta, tizenhét fejőstehene van, de vannak hasas üszői is, mivel tovább szerette volna bővíteni a farmját. Naponta 250-260 liter tej jön össze a tehenektől, amióta azonban nem veszik át a tejet, szétosztja, túrót, tejfölt készít belőle, amivel pedig nem tud mit kezdeni, azt kénytelen kiönteni.
– Jó ideje tart már ez az állapot, mert túl sok tejet és tejport hoznak be külföldről. Az EU-ban eltörölték a kvótákat, megnőtt a termelés, és valószínűleg olcsóbban lehet hozzájutni a külföldi tejhez, mint a hazaihoz. Mindenesetre túl sok a tej, és ebből a hazai minőségi tej az, ami nem kell, így egyre több termelő lesz kizárva a felvásárlásból, az átvevőhelyeket kilencven százalékban be is csukták, és a két-három tehénnel rendelkező kistermelők már nem tudják hová leadni a tejet, a gazdák meg tönkremennek.
Lukács még azt is elmondta, hogy a hivatalos indoklás az, hogy azért nem veszik át egyik-másik termelőtől a tejet, mert az bakteriológiailag nem felel meg az előírásoknak, ők azonban havonta küldik a tejet elemzésre az újvidéki Mezőgazdasági Egyetem független laboratóriumába, csakhogy az innen kapott eredmények teljesen mások, mint az Imlekéi, amely nem akarja átvenni a tejet, más laboratórium eredményeit pedig nem veszi figyelembe.
Csajkás Szuzanna bajmoki tejtermelő elmondta, kis gazdaságuk van, ahol átlagosan napi 80-90 liter tejet tudnak lefejni, s mivel egy tejátvevő helyet korábban bezártak Bajmokon, átirányították őket egy másik helyre, amelyet most tizenöt napra bezártak. A jelenlegi helyzetben kénytelenek túrót, sajtot készíteni, egy részét pedig szétosztani. – A tej ára semmiképp sem reális, pillanatnyilag 28–31 dinárért veszik át tőlünk a tej literjét a zsírosságától függően, de legalább 40–45 dinárt kellene kapnunk érte, és ebbe nem is számítom bele a prémiumot, amire akkor vagyunk jogosultak, ha három hónapon keresztül több mint háromezer liter tejet tudunk leadni. Sajnálatos, hogy a hazai tejet nem akarják átvenni, inkább külföldről hozzák be, mi pedig egyszerűen ki kell hogy öntsük a sajátunkat. Pár évvel ezelőtt többen is belekezdtünk a tejtermelésbe, meg is lehetett belőle élni, de úgy látszik, ennek most vége – jegyezte meg Szuzanna.
