A függőségi betegségek jelentik napjaink egyik legkomolyabb problémáját, legyen szó alkoholról vagy drogokról. A fiataloknak tartanak ezzel kapcsolatos felvilágosítást, de kevés olyan tinédzser van, akit megállít, ha azt mondják, hogy ne tedd. Sokkal hatásosabb prevenciós módszer, ha egy olyan személy számol be nekik élményeiről, aki már megjárta a drogok és a függőség poklát.
Ledöbbentő történeteket meséltek a magyarországi fiatalok (Fotó: Lakatos János)
A református egyház által üzemeltetett Zsibriki Drogterápiás Intézet ápoltjai kedden Újvidéken az Apáczai Diákotthonban jártak, szerdán pedig a bácskossuthfalvi református parókián tartottak előadást a helyi Id. Kovács Gyula Általános Iskola nyolcadikosainak. Mindkét alkalommal 40–50 fiatal hallgatta végig és mondhatni zsibbadt le a történetektől, amit a függőségben szenvedőktől hallottak.
A zsibriki intézet rehabilitációs programjának résztvevői már korábban is jártak Bácskossuthfalván, mondta el Móricz Árpád, helyi református lelkész.
– Függőségben szenvedő fiatalok jönnek és mondják el a saját történetüket. Hogy miért és hogyan kerültek az intézetbe, és hogyan próbálnak kimászni ebből a helyzetből. Amikor korábban találkoztak szintén a nyolcadikosokkal, akkor azt tapasztaltuk, hogy nagyon jó, hogy a fiatalok meghallották ezeket a hiteles tanúságtételeket. Az egyháznak alapvetően az a küldetése, hogy megóvja az életet és normális mederben tartsa, célt adjunk az embereknek. A kábítószerfüggő fiataloknál pont azt látjuk, hogy valami hiányzik az életükből, valami kapaszkodó, valami kilátás. Tehát az egyház alapvető küldetésével teljesen egybe esik, hogy eljönnek ezek a fiatalok és próbálnak másoknak segíteni, hogy ne kerüljenek oda, ahova ők – mondta el Móricz, aki arról beszámolt, hogy Újvidéken az egyetemisták kérdésekkel bombázták a vendégeket és alig akarták elengedni őket.
– Ebből a tapasztalatból kiindulva úgy látom, hogy óriási az igény az ilyen találkozásokra, beszélgetésekre, tanúságtételekre. Ez meggyőzött bennünket, hogy rendszeressé kell tennünk ezeket a találkozókat és minél több emberhez eljuttatni. Fontos, hogy minél többen halljanak róla, hogy ne kerüljenek hasonló helyzetbe, hogy megmeneküljenek ettől. A terv tehát világosan körvonalazódott, a jövőben rendszeressé tesszük ezeket a találkozókat – mondta el a lelkész.
A dunaújvárosi Katona Balázs 38 éves múlt, 25 éve alkohol- és drogfüggő, vagyis életének kétharmadában függőségbeteg volt. Ő is a zsibriki csoporttal érkezett, noha még relatíve újoncnak számít a programban, mindössze 4 hónapja van az intézetben.
– Azon dolgozom, hogy megtanuljam én irányítani az életem, ne a betegségem. A körút során a fiataloknak elmondjuk, hogy mik ennek a betegségnek a veszélyei, mi hogyan kerültünk bele és természetesen a kérdésekre is válaszolunk. Arról is beszélünk, hogy milyen kényszeres viselkedéssel jár ez. Meglátásom szerint ez egy világméretű probléma, ami megoldásra vár. Mi, akik azon dolgozunk, hogy ebből kikeveredjünk, hiteles képet tudunk adni a függőségről. A fiatalok, akikkel beszéltünk, arról számoltak be, hogy újságból, tévéből szerzik az információikat erről a témáról. A mi prevenciós programunknak pont az a lényege, hogy olyan emberek meséljék el tapasztalataikat, akik egy olyan állapotból való kijutáson dolgoznak, amit a drog pozitív élményeinek hajszolása okozott – mondta el Katona.
A sokat megélt fiatalember arról is beszámolt, hogy a függőség a család, a kapcsolatok elvesztésével és elmagányosodással jár. A végső fázisban az ember mindent félretesz, hogy meglegyen a kábítószer okozta mámor. Katona szerint a függőségbetegség azért is nagyon veszélyes, mert kevesen tudnak kigyógyulni belőle. A terápia is pokolian nehéz, kevesen fejezik be a végéig. Aki befejezi, annak is egész életében kell dolgozni rajta, hogy ne essen vissza – mondta.
