A hétvégén a németországi Speichersdorfban befejeződött a teke csapat-világbajnokság, amelyen Szerbia férfi csapata visszahódította a vb-címet. A siker fő kovácsa ki más lett volna, mint az óbecsei Zavarkó Vilmos, aki akkor dobta a torna legjobb eredményét (721), amikor az a legjobban kellett az osztrákok elleni elődöntőben, de a fináléban is átlépte az álomhatárt (705), s a németek csak elismerősen nyugtázták, azt a csapatot, amelyikben egy ilyen ember szerepel, nem lehet legyőzni. Zavarkónak ezzel az idény vége ért, most otthon pihen, de csak akkor keressék, ha nem tekézésről van szó. Most a pihenés, a regenerálódás ideje jött el.
• Hat év alatt a harmadik világbajnoki aranyéremnek voltál a sikerkovácsa. Lehet ezeket az aranyakat egyáltalán sorba rakni, akár kedvesség, akár fontosság szempontjából?
– Mindegyik kedves természetesen, de az elsőt, 2009-ből nem lehet elfelejteni. Ott voltunk először világbajnokok, akkor simán nyertünk minden meccset. A legnehezebb viszont a mostani volt, mert Speichersdorfban voltak azért rázós meccsek. Különösen az osztrákok ellen vívtunk óriási csatát, amelyen az utolsó harminc dobásig semmit sem lehetett tudni. Pedig arról a párharcról azt gondoltuk, hogy sima lesz. Ehelyett, amikor pályára léptem, 2:0-ra és 40 fával veszítettünk, majd 721 fát ütöttem, s még akkor is „csak” 40 fával vezettünk. Ezen a meccsen közel voltam a világcsúcshoz, de talán fejben nem voltam teljesen felkészülve erre: a végén gurítottam néhány kilencest, s az adrenalinszintem annyira a magasban volt, hogy nem tudtam lenyugodni a következő dobásokra, ilyenkor elkerülhetetlen egy-két hiba.
• Menjünk egy kicsit a mostani világbajnokság elé. 2013-ban Zalaegerszegen nagy csalódás ért benneteket, mert címvédőként nem kerültetek a döntőbe. Most hogyan készültetek erre a megmérettetésre?
– Való igaz, Zalaegerszegen nagy pofont kaptunk az elődöntőben, amikor a macedónok ellen két fa hiányzott a fináléhoz. Akkor az volt a baj, hogy fejben már a verseny elején a magyarok elleni döntőre készültünk, most pedig úgy álltunk hozzá, hogy lépésről lépésre haladunk majd. Nem gondolkodtunk előre, az előkészületek pedig kiválóan sikerültek, hiszen sokszor 4000 fa felett gurítottunk. Nem néztünk le egyetlen ellenfelet sem, bár reálisan mindenki várta a döntőt.
• Pedig voltak zavaró előjelek, hiszen Ernyesi Róbert az utóbbi időben kisebb krízisben volt, Daniel Tepša pedig lesérült a felkészülésen. Aztán ezek a fiatalok csak kivágták a rezet a pályán.
– A jó eredményhez az is hozzájárult, hogy kiváló volt a hangulat a csapatban. Ernyesi meg Ernyesi. A csapat-vb nem arról szól, ki milyen formában van. Robi végül nagy meccsen, a németek ellen is megmutatta képességeit, bár a felkészülésen csak a 8–9. helyen állt. Rendkívül fiatal csapatunk van, amelyben 25 év az átlagéletkor, hiszen Goran Ostojić a következő vb-n már nem lesz velünk. A csapatunk tehát fölényesen a legfiatalabb a mezőnyben, s véleményem szerint a következő 15 évben az első háromban leszünk.
• A döntő után a szövetségi kapitány dicsérő szavainak a felét irányodba intézte. Olyat is mondott, hogy a fiataloknak követendő példa az, ahogy te edzel. Évekkel ezelőtt hallottam először, hogy reggeltől estig készültél a nagy versenyekre. Most is így van ez?
– Nagyjából igen, sokat fektetek abba, hogy fizikailag jól felkészüljek. Az utóbbi egy évben sokkal többet készültem fizikailag, mint amennyit tekéztem. Ez azért van, mert amikor tavaly Brnóban az egyéni vb-n az első körben kiestem, leültem magammal egy kicsit beszélgetni, hogy megfejtsem a kudarc okát. Azt szűrtem le, hogy túl sok tekeedzésem volt, és elfáradtam. Most a felkészülés során két-három hét nagyon jó edzésem volt, de a vb előtt megpihentem, hogy tiszta fejjel léphessek fel. Ez meg is látszott, mert a végén értem el a legjobb eredményeket, minden összejött.
• Már a vb elején azt nyilatkoztad, hogy a pálya meg tud jutalmazni, de meg is tud büntetni. Milyen is volt ez a pálya?
– Azzal nem volt semmi gond, hanem újfajta bábuk voltak. Fa- és golyós bábukról van szó, amelyekre senki sem volt felkészülve. Nagyon pontosan kellett gurítani, mert különben rögtön büntetett. Nekem sem nagyon tetszettek, de a végén csak belejöttem.
• Véleményem szerint Magyarországot vártátok a döntőbe. Vagy nem?
– A mi taktikánk az volt, hogy csoportelsők legyünk, hogy a döntő előtt ne kerülhessünk össze velük. A németek elleni meccs előtt nem voltam teljesen tisztában a végső kimenetellel, mert a magyaroknak közismerten fóbiájuk van a németektől. Sajnos, ez be is bizonyosodott, emellett a németek a közönségnek köszönhetően is nagyon fel tudták szívni magukat.
• Mesélj csak erről a közönségről!
– Nem bánom, hogy a következő csapat-vb is ott lesz, mert bármikor Németországban vagyok, nem győzök betelni a szurkolókkal. Nagyon korrektül drukkolnak, mert megtapsolják a másikat is, ha jól gurít. Ez egy külön élmény. Ez mindenkit feldob, s csak arra kell vigyázni, nehogy túlpörögjön az ember.
• Két év múlva következik egy ilyen megmérettetés, de közben lesz egy egyéni világbajnokság is. Manapság nem sokan értek el folyamatosan 700 feletti eredményt. Kik lehetnek az esélyesek?
– Az egyéni vb rendszere nem jó. Az előzőn a selejtezőkben én lettem az első, Huber pedig csak a 32., mert rossz napot fogott ki, ami azonban korántsem azt jelenti, hogy rossz játékos. Tehát, mindjárt az 1. fordulóban olyan játékossal kerültem össze, aki az első hét-nyolcban van a világon. Ez így nem jó, mert például egy Kiss Norbert sem került a 32-be, mert azon a napon épp rosszul teljesített. Az ilyen világversenyt, ebben a lebonyolítási rendszerben, mindenki megnyerheti, ha jó napot fog ki. Nem a klasszis számít tehát. Azt gondolom, ha már létezik világranglista, aszerint kellene sorsolni, tehát kiemeléssel, mert mindenkinek lehet rossz napja, és nem jó az, ha a legjobb tízből hat kiesik az elején.
• Tehát a zalaegerszegi bronz és az egyéni kudarc után padlón voltál?
– Így van, hiszen egy pillanatban lecsúsztam a világranglista 6–7. helyére, amit ugyan nem tartottam reálisnak, de ez volt.
• Azzal a kis megszakítással te számítasz a világ legjobbjának. Ezzel növekszik a „piaci értéked”?
– A világranglista csak papírforma, bár azért nem rossz az, ha az ember első rajta. Zólyombrézóban még egy évig szól a szerződésem, de nem tervezek elmenni. Hetedik éve vagyok a szlovákiai klubban, s jól érzem ott magam. A klubban csak az a baj, hogy Szlovákiában már nincs olyan játékos, akivel erősíthetnénk, a két külföldi meg egymagában nem mindig elég egy BL-győzelemre. A szlovákiai ligában veretlenek vagyunk, de a BL-hez vagy a világkupához nincs jó szlovák játékos.
• Két hónapig itthon vagy.
– Nem is edzek ez alatt az idő alatt. Pihennem kell, mert évente vagy 70 meccset lejátszok, s betelik a pohár. Erőnléti edzéseket természetesen tartok, de a tekepályát nem akarom látni.
• Hallottam, hogy a 2019-es vb-t szeretnétek Óbecsére hozni. Mi ennek az esélye?
– Érdekli az önkormányzatot, de nem tudom, a végén mi lesz belőle. Egy ilyen versenyből csak nyereség lehet, hiszen vagy 22 ország csapatai tartózkodnak a helyszínen egy hétig, és a szurkolókról még nem is beszéltünk. Ez nem kis bevétel lenne egy kisebb városnak.
• Most pedig?
– Barátokkal tenisz, horgászás, tenger.
