2024. március 29., péntek

Ki az a Sisakos Fanni?

Egy kishegyesi származású költőnő bemutatása egy irodalmi est apropóján

Köztudomású, hogy a magyarlakta települések közül, a lakosság arányához mérten, Kishegyesen van a legtöbb író. Van akinél ez a tehetség már az iskolás években kiderül, és van akinél csak később jön fel a felszínre. Valami lehet Kishegyes levegőjében. Sisakos Fanni, azaz Tóth Annamária az utóbbi kategóriába tartozik. A kishegyesi származású fiatal hölgy Németországban élt és dolgozott, amikor utolérte és magával ragadta a költészet. Ír gyermekverseket, felnőtteknek szóló verseket, s az utóbbi időben valami teljesen újjal kísérletezik. A közelmúltban megtartotta első felolvasóestjét Kishegyesen.

Sisakos Fanni, vagyis Tóth Annamária (Fotó: Lakatos János)

Sisakos Fanni, vagyis Tóth Annamária (Fotó: Lakatos János)

– Nemrég óta foglalkozom aktívan írással, igazából nyolc éve, vagyis 30 éves korom óta írok, tudatosan pedig csak 1-2 éve. Ez csak olyan ösztönszerű megnyilvánulás volt részemről, s most, négy saját kötet megjelenése után úgy látom, hogy érdemes ezt folytatnom. Sokan szeretik, olvassák a műveimet. Érdekes módon először Németországban nyílt lehetőségem bemutatkozni: Karlsruheban egy művészi kör tagjává váltam, ahol nemzetközi projektumok szervezésében vettem részt. Budapesti vendégeink voltak, és felmerült a lehetőség, hogy bemutassam a saját műveimet. Akkor ez még meglepetés volt számomra, de végiggondoltam, hogy tulajdonképpen számos művem látott már napvilágot a Sikoly folyóiratban, a Kilátóban és 2009-ben első díjat nyertem a Balassi Bálint Intézet irodalmi pályázatán egy szonettkoszorúval. Ahogy ezeket összeszedegettem meglepett, hogy van mögöttem valamiféle életút irodalmi színtéren is – mondta el Fanni, aki azóta Németországból Magyarországra költözött, s haza is gyakrabban jár. Kishegyesi bemutatkozó estjének az volt a címe, ami egy versének: Mama éneke. Ez egy olyan vers, aminek története van.

– A Mama éneke az anyaságról szól, és én még nem vagyok édesanya. Viszont egy német édesanya 400 oldalas visszaemlékezései révén betekintést kaptam ebbe a csodálatos érzésbe. Egy 90 éves néni tövéről-hegyére leírta az életét, különös hangsúllyal az egyetlen gyereke iránti végtelen szeretetére. Ebből kaptam akkora inspirációt, hogy egy egészen új fajta hangon szólaltam meg. Korábban a felnőtteknek szánt verseim olyan tartalmakkal voltak telítve, amik nem gyermekeknek valók, mivel az élet megrázkódtatásainak rajtam átszűrt produktumai voltak. Aztán tudatosan a gyermekversek felé fordultam, ami sokkal nagyobb felelősségvállalással jár, és íráskor tudatosan a legtisztább forrást szólaltatom meg magamban. Most viszont sikerült olyan, elsősorban felnőtteknek szánt verset írnom, ami nem a lét megrázó vonulatával foglalkozik, viszont e nélkül is igényes tudott maradni és nem fordult a giccs irányába – mondta el a költőnő.

A kishegyesi találkozó közönségének elnyerte tetszését a Mama éneke, aminek ez volt egyben a premierje is.