2024. április 23., kedd

Hősökre vágyik Európa

Lezajlott az idei Eurovíziós Dalfesztivál, sorrendben a hatvanadik. A jubileumi dalversenynek Ausztria adott otthont, a tavalyi győztes, Conchita Wurst, pedig ezúttal műsorvezetőként jelent meg. Az idei versenyt mondhatni ismét Svédország nyerte meg, hiszen Loreen 2012-es győzelme után, 2013-ban adott otthont legutóbb Svédország az Eurovíziós Dalfesztiválnak. Idén Måns Zelmerlöw nyert a Heroes (Hősök) című dallal. Ezzel Svédország hatodszor lett eurovíziós győztes, amellyel vészesen megközelítette az eddigi rekordtartót, Írország ugyanis hét ízben diadalmaskodott a fesztiválon. A hatvanadik Eurovíziós Dalfesztivál győzelmével úgymond ismét „kerekített” Svédország, mivel tíz évvel ezelőtt az ünnepi ötvenedik alkalomból megrendezett speciális eurovíziós rendezvényen, a szintén svéd színekben versenyző ABBA Waterloo című dalát választották a fél évszázad legnagyobb eurovíziós slágerének. A kerek szám másoknak is megjelent az idei versenyen, a Magyarországot képviselő Boggie a sokak szerint csalódást okozó huszadik helyen végzett, a szerbiai Bojana Stamenov pedig a tizediken, habár ez utóbbi még nem teljesen végleges.

Svédország győzelme nem volt meglepő, tekintettel az előrejelzésekre. Érdekes, hogy Måns Zelmerlöw tíz évvel ezelőtt egy svéd tehetségkutatóban tűnt fel, akkor Enrique Iglesias Hero című dalát énekelte, mintha csak előrevetítette volna, hogy „hősiesen” fog helytállni egy nagyon hasonló című dallal, egy jóval nagyobb megmérettetésen. Ennél már csak az lett volna még nagyobb telitalálat, ha David Bowie Heroes című dalával rukkol elő a tehetségkutatón.

A szavazásoknál gyorsan kiderült, hogy az idei Eurovíziós Dalfesztivál Svédország, Oroszország és Olaszország között dől el, és végül ez is lett a végleges sorrend a dobogós helyeken. Habár a második elődöntőben poénkodtak a műsorszervezők az előző évek szavazásain történt technikai gubancokkal, most sem ment minden simán. Néhány országot nem sikerült egyből adásba kapcsolni, így mire azok megoszthatták voksaikat, már nem okoztak drámai meglepetést, hiszen addigra matematikailag már nyert Svédország. Ha botrányokról van szó, abból is akadt. Az oroszországi versenyzőt olyan hangosan fütyülték ki, hogy a műsorvezetőknek rendre kellett inteniük a felhevült tömeget, mondván: itt minden fellépő egyformán tiszteletet érdemel. Botrányosnak számít, hogy Németország mellett a házigazda szerepét betöltő Ausztria lett a sereghajtó: egy pontot sem kaptak. Az újabb incidens pedig épp Szerbiát érinti, elvehetnek ugyanis 22 pontot a szerbiai versenyzőtől, mivel Macedónia és Montenegró a szabályokkal ellentétben csak a nézőkre bízta a szavazást, nem jelölt ki szakmai zsűrit, akik szavazata ötven százalékban lett volna mérvadó. Ezzel az esettel kapcsolatban júniusban születik végleges döntés, ha Szerbia pontokat veszít, akkor Bojana Stamenov lecsúszik a 17. helyre. Szerbia egyébként nagyon következetes volt a pontozásoknál, ami szintén vitára adhat okot. Montenegrót illetően a két ország kicserélte egymással a maximumnak számító 12 pontot, ehhez azonban hozzátartozik, hogy Montenegrót a Szerbiában egyébként is népszerű Knez képviselte, aki ráadásul Željko Joksimović dalát adta elő. Másrészt Szerbia nem osztott Magyarországnak egy pontot sem, de ez visszafelé is így történt.

Az idei szlogen az Építsünk hidakat volt. Attrakciószámba ment, hogy kivételesen Ausztrália is részt vett a versenyen. Egy nagyon mai dal és az újdonság ereje hozzásegítette őt, hogy a nagyszerű ötödik helyen végezzen. Ami a hidakat illeti, idén először Kínában is élő egyenes adásban közvetítették az Eurovíziós Dalfesztivált. Nem tudni, mit hoz a jövő, talán épp a világ többi részének érdeklődése hozhat újabb lendületet a versenynek.

Ami mostanra végérvényesen kiderült, hogy ez már nem csak dalfesztivál. Sőt, azt lehetett megfigyelni, hogy a szavazók nem kifejezetten a dalok mondanivalójára összpontosítottak. Ami a látványt illeti, Svédország szintén remekelt, a kivetített „pálcikaemberekkel” lepacsizó énekes valóban együtt élt a technikai megoldásokkal. A látvány tehát egyre hangsúlyosabb szerepet kap, a technika fejlődésével ez valahol természetes is, ugyanakkor nagy kihívás a látványtervezőknek. Egy túl egyszerű vagy egy túl giccses háttérkép sokat ronthat a produkció esélyein.