2024. március 28., csütörtök

Hősbemutató készül punkos elemekkel

A második fordulóban melyik jelöltre szavazna? Két hete ezt kérdezgették a lengyel közvélemény-kutatók, mert nagyon valószínűnek tűnt, hogy első nekifutásra nem dől el, ki lesz az államfő a következő öt évben. Így is történt.

(Léphaft Pál karikatúrája)

(Léphaft Pál karikatúrája)

Pedig bő két hónapja még úgy tűnt, hogy a hivatalát 2010 óta betöltő Bronisław Komorowski már az első kört sikeresen veszi, s abszolút többséget kap. A 62 éves államfő, egykori antikommunista ellenálló azonban mélységesen csalódhatott az eredményhirdetéskor, az őt jelölő kormányzó Polgári Platformmal (PO) együtt.

Nemhogy abszolút többséget nem szerzett, de óriási meglepetésre csak második lett, ráadásul olyan politikus előzte meg, akit országos szinten alig ismertek. A május 10-én tartott első fordulóig legalábbis ez volt a helyzet. Azóta már mindenki tudja, kicsoda valójában a 43 éves Andrzej Duda európai parlamenti képviselő.

A szavazatok több mint felének, s ezzel együtt az elnöki bársonyszéknek a megszerzése azonban még neki sem sikerült. Ezért szükséges most a sorsdöntő csata, amely Komorowski és a legnagyobb ellenzéki párt jelöltje, Duda között dől el. A vasárnapi megmérettetés favoritja, illetve lehetséges hőse az utóbbi politikus, akit a jobboldali, euroszkeptikus Jog és Igazságosság (PiS) jelölt.

A politikai elemzőket meglepte a tapasztalt és nemzetközi tekintéllyel bíró Komorowski népszerűségének ilyen mértékű visszaesése. Az elnök személyisége eddig ugyanis az állandóságot és a mérsékletet sugallta.

Arra sincs még egyértelmű magyarázat, hogy miként előzhette meg az ismeretlenségből előbukkant Duda, akit Jarosław Kaczyński, a PiS vezetője a párt harmadik vonalából emelt ki. Hogy elnök lesz-e, az hamarosan kiderül. Minden attól függ, kire szavaznak az előző fordulóban kiesett többi jelölt támogatói, mindenekelőtt Paweł Kukiz hívei. Az 51 éves úriembernek ugyanis a szavazatok 20,8 százalékával búcsúzott (harmadikként) a versenytől.

A színészként, de főként punk- és rockénekesként ismert Kukiznak annak ellenére sikerült besöpörnie ennyi voksot, hogy csupán vidéki politizálgatással foglalkozott, a kampányban pedig programot sem hirdetett. Mindössze brit típusú – vagyis kerületenkénti egymandátumos – választási rendszert ígért a jelenlegi listás módszer helyett.

Mégis tömegeket hódított meg. Az utóbbi 25 évben ilyenre még nem volt példa az országban.

A nagypolitika porondjáról gyorsan leléptetett művésznek azonban még így is fontos szerep juthat. Sőt, ezúttal épp az ő szimpatizánsai dönthetik el a versenyt. Minden attól függ ugyanis, hogy kire voksolnak az első fordulóban elbukott jelöltek támogatói, főként pedig Kukiz hívei.

Az utóbbi napokban jelentősen fel is értékelődött a személye, és a – főként protesztszavazókból álló – támogatóinak a jelentősége.

Kukizt énekesként radikális hangneme, mindenekelőtt pedig a társadalmi előítéletek elleni harag és felháborodás erőteljes kifejezésre juttatása jellemezte. Az uralkodó elit elleni rendszeres kirohanásaival és a pártokat korábban káromkodva gyalázó megnyilvánulásaival szintén rengeteg követőt szerzett magának, többnyire a képzett és dühös fiatalok közül.

Sokan nem igazán értik, hogy honnan és miért a rengeteg elégedetlen fiatal Lengyelországban, amely az EU és a NATO fontos keleti tagállama.

Pedig az elégedetlenségnek több oka van: például az uniós viszonylatban is szerény fizetések, illetve a 20,5 százalékos munkanélküliség a harminc évesnél fiatal korosztályúak körében, ami az érintettek egy részét kivándorlásra, külföldi munkavállalásra kényszeríti. Ezenkívül a fiatal nemzedék már nem kér a legendás antikommunista Szolidaritás mozgalomból kinőtt két nagy párt vetélkedéséből, sem a közismert, de megunt politikusokból. Az eddigi vezető pártokat ráadásul sok lengyel korruptnak is tartja.

Az elégedetlenek között idősebbek is akadnak. Nekik nem tetszik, hogy a gazdasági eredményekből nem egyenletesen profitál a társadalom. Azt is elfogadhatatlannak tartják, hogy még mindig óriási a fejlettségbeli különbség régiók és országrészek között.

Rontotta az általános politikai közérzetet az ukrajnai válság, a biztonsági fenyegetettség érzete is. A szomszédságban tapasztalható krízis miatti uniós szankciók (vagyis az Oroszországba irányuló lengyel exportot is sújtó korlátozások) meg a gazdaságnak ártanak.

Mindez elkedvetleníthette a választókat, akik emiatt inkább otthon maradtak. Azt nem tudni, hogy az első fordulóban tapasztalt szokatlanul alacsony részvétel ezúttal megismétlődik-e.

A főként szimbolikus jogkörökkel felruházott és protokolláris szerepbe beskatulyázott államfő személye most azonban azért lehet fontos, mert Lengyelországban ősszel parlamenti választást tartanak. A jobbközép PO a második kormányzati időszakát fejezi be, és hosszabbítana. Néhány hete ez reális lehetőségnek tűnt.

Akkor még sokan fogadtak volna Komorowski sikerére. Ezt jelenleg már kevesen mernék megkockáztatni, mivel minden borulni látszik. A lengyelek egy része emiatt már azt kérdezgeti, miért ne ismétlődhetne meg ez ősszel is a parlamenti helyekért folyó versenyben?