A Regionális Aarhus Központ szervezésében került sor kedden este a Zorka helyi közösségben arra a megbeszélésre, amelynek témája a Gányó soron található, a város által működtetett állatmenhely sorsa. A polgárok felhívták a város vezetőségének figyelmét, hogy tulajdonképpen törvényellenes a menhely lakott területen való működtetése, a polgármester azonban kiemelte, nem változtat szándékán, a kóborkutya-problémát meg kell oldani. Kiderült, közérdekre hivatkozva törvényes keretek között működtethető a menhely jelenlegi helyén is. A lakók csalódottan távoztak a megbeszélésről.
Snježana Mitrović, az Aarhus Központ vezetője kiemelte, szervezetük célja, hogy informálja a polgárokat, de a vitafórumokon van a hangsúly és szeretnének hidat képezni a polgárok és a helyi önkormányzatok között. Hozzátette, Maglai Jenő azon ritka polgármesterek egyike, aki nem menekül a problémák elől, hanem megoldást keres rájuk.
– 2004-ben, amikor elfogadták a környezeti hatásokról szóló törvényt, az önkormányzat nem tartotta azt be és kiválasztott egy olyan lokációt, ami nem felel meg a törvényi előírásoknak. Nem volt közvita sem és csodálom, hogy a helyi környezetvédelmi felügyelő nem ment ki a terepre és nem javasolta a közvállalatnak, hogy készítsen felmérést. A polgárok panaszkodnak, hogy elviselhetetlen a zaj, a bűz. Két évvel ezelőtt bezárták, nem foghattak be új állatokat. Idén arról döntött az önkormányzat, hogy rendet tesz, és eléri, hogy a menhely végre megfeleljen a feltételeknek és dolgozhasson – vázolta az előzményeket és a jelenlegi helyzetet Mitrović.
A polgármester bevezetőjében kitért arra, hogy valószínűleg a polgárok is úgy gondolják, hogy meglepő, hogy megjelent ezen a találkozón.
– Sokkal könnyebb a problémákat szőnyeg alá söpörni. Elsősorban azért jöttünk, hogy meglássuk, milyen problémákról van szó, elmondjuk a mi álláspontunkat, meghallgassuk Önöket is. Ez egy olyan probléma, ami komoly hozzáállást igényel, elég volt a csendben, a polgárok nélküli döntéshozatalokból. Lássuk, hogy van-e közös találkozási pont, tudunk-e kompromisszumot kötni – mondta Maglai. A találkozóra elkísérte Ilija Maravić, a vkt elnöke és Kern Sólya Mária, kommunális ügyekkel megbízott tanácsadó, valamint Slobodan Milošev, a Köztisztasági és Parkosítási Kommunális Közvállalat igazgatója.
A találkozón mintegy tíz helyi polgár jelent meg, elsősorban azok, akik a menhely közvetlen szomszédságában élnek. Gál József is egy közülük, aki elmondta, rendszeresen fizetik az adót, azért költöztek ide, mert csend van.
– Ma ez már a múlté. Megkérdezném a polgármester urat, ideköltözne-e. Nincs út, még járda sem, nincs víz, szennyvízcsatorna-hálózat. Saját zsebből fizettük, hogy legyen áramunk, és arra csatlakozott rá a kutyamenhely – mondta Gál.
– A menhely megvásárlása már törvényellenes, hangsúlyozta Perija Vladimir, és soha senki ki nem vizsgálta ezt az ügyet. Soha nem kaphatott építési, sem működési engedélyt. Mi három évvel ezelőtt leálltunk ezzel, amikor arról volt szó, hogy a palicsi kerülőútnál vettek egy területet és oda helyezik ki a menhelyet. Eladtam a prozivkai lakásomat, hogy csendben, nyugalomban élhessek, oázist alakítottam ki, és nem tudok pihenni a kutyaugatástól. Ha nem sikerül szépen elérni a célunkat, akkor Strasbourgig is elmegyünk. Azért, mert maguk a polgárok ellen dolgoznak. Ne csinálják ezt tovább, ne építkezzenek itt – kérte jobb belátásra a vezetőséget Perija.
Marlene Patarčić Dietrich kiemelte, semmit sem ér a házuk, a telek, mert nincs ott élet, így máshová sem tudnának költözni.
– Szőlőt telepítettem, organikus termelést szerettem volna létrehozni. De itt egy ilyen tevékenységnek nincs értelme. Évekig vásároltam, rendezgettem a telkeket, és most semmit sem érnek. A törvény szerint ilyen nem épülhet, nem tudom, hogy az ön szakmunkatársainak hogyan kerülhette el ez a figyelmét. Mindezek tudatában nem tudom elképzelni, hogyan mehetett át mindez a bizottságokon, hogyan fogadták el a javaslatot a részletes rendezési terv kidolgozására. Minek vannak törvényeink, előírásaink? És hogyan higgyünk Önöknek majd a jövőben? – vetette fel Branimir Kopilović.
Igor Erdelji már felszólalásában bizalmatlan volt, kiemelte, úgy gondolja, hogy nem helyezik majd át a menhelyet, de be kell látni, hogy a probléma nagy, és ezt a problémát ezen a lokáción nem tudják megoldani.
Slobodan Milošev, a köztisztasági vállalat igazgatója elmondta, a menhely húsz boxra kapott engedélyt, ahová befogják az állatokat, bővítésről szó sincs, területileg akkora marad, amekkora most, vagyis ötezer négyzetméter területen. A törvény előírja, hogy minden kutyának két négyzetméter betonos és két négyzetméter homokos részre van szüksége. További kétszáz boksz kiépítését tervezzük, vagyis a tiszta rész kialakítását – tette hozzá az igazgató.
– Ezeket a mondatokat vártam, természetes, hogy van egy személyes elégedetlenség. Ami a törvényességet illeti, itt vannak az illetékesek, akik elmondják, hogy ez törvényes keretek között megvalósítható. Nem azért vállaltam ezt a pozíciót, hogy tovább húzzam a problémát. A mai helyzet az, hogy ötszáz-nyolcszáz kutya van az utcán, ezeket nem én engedem ki, hanem a szabadkai polgárok. Nekem nincs más megoldásom. Muszáj legalizálnom ezt a helyet, hogy megoldjam a problémát, nem engedhetem meg, hogy a következő őszt ezer kóbor kutyával várjuk meg. A befogás mellett zajlik az oltás, büntetés, chipelés is. Csak tavaly több mint háromszáz polgár fizetett büntetést, mert az utcán volt a kutyája. A mi tervünk az, hogy elfogadjuk a részletes rendezési tervet, mert nincs törvény, ami akadályozna. Eddig legalább negyvenmillió dinárt ráköltött a város erre a menhelyre, nem mehetünk máshová. Két hónap múlva minden feltétel meglesz, hogy megkapja az engedélyt – jelentette ki Maglai.
Törteli Károly, Városrendezési Intézet munkatársa elmagyarázta a jelenlévőknek, a városi főtervvel összhangban, amennyiben közérdekről van szó, bárhol épülhet menhely.
A polgárok feltették a kérdést, ha már mindent eldöntöttek, miért volt szükség az ülés összehívására, eddig is mindenben a véleményük kikérése nélkül hoztak döntést.
A város egyébként 15 millió dinárt fordított az idei költségvetésből az úgynevezett tiszta rész kiépítésére, jövőre további tíz milliót fordítanának a korszerűsítésre. – Mivel van elég pénz, gondolkodhatunk abban, hogy legyen egy védőfal, ami védene a zajtól, például, de további javaslatokat várunk Önöktől, polgároktól – mondta Milošev.
Ilija Maravić kiemelte, nem menekülnek a felelősségtől, de nem tudnak egy lépéssel megoldani ilyen összetett problémát.
– Meg tudjuk ígérni, hogy mindent megteszünk, hogy csökkentsük a zajt, és a lehető legkevésbé zavarja önöket, és hogy minden a törvénnyel összhangban legyen. Az biztos, hogy a háromszáz férőhely nem oldja meg a kóborkutya-problémát, hanem összetettebb lépésekre van szükség – mondta a vkt elnöke.
A beszélgetés szervezői és a polgármester a vita végén azt javasolták, ne az utolsó, hanem az első megbeszélés legyen a keddi. Szó esett arról is, a polgármester abban az irányban is nyitott, hogy egy tamponzónát hozzanak létre, felvásárolják a környező területeket, kártérítést kapjanak az ott élők, amennyiben valaki elhagyná a területet.
