Egy szerbiai cég átlagos munkaerőköltségei csupán a 33 százaléka az üzleti összköltségeknek, miközben a fejlettebb országokban, mondjuk, Hollandiában, ez az arány 64 százalékos. Tovább rontja az alkalmazottak helyzetét, hogy a legtöbb vállalatban nem szabnak meg átlátható és követhető kritériumokat arra vonatkozóan, hogy hogyan is számolják el a béreket – nyilatkozta Živka Pržulj, a Belgrádi Bankárakadémia professzora, aki szerint ezeket a képlékeny feltételeket is a cégek menedzserei és tulajdonosai szabják meg, saját kényük-kedvükre.
– Szerbiában a fizetések és az esetleges vállalati pénzjutalmak rendszere – az idevágó jogi kerettel és kollektív szerződésekkel összhangban – a munkadíj koeficiensén, a szakképzettségen, illetve a mérlegelési jog lehetőségein alapul, úgy, hogy az utóbbiról a munkaadó és -vállaló közösen hoznak döntést – emlékeztetett az egyetemi tanár, majd megjegyezte: az itteni vállalatok egy részében a béreket titok övezi, a vezetőség úgy alakítja, ahogy akarja.
– Ilyen keretek között ki sem tudódik, ha egyeseket előnyben részesítenek, sőt az alkalmazottak azt sem tudják, hogy milyen szempontok alapján számítja ki a vezetőség a fizetésüket – húzta alá Pržulj.
Véleménye szerint az ilyen elszámolási rendszer és munkaadói hozzáállás következtében alacsony lesz a termelékenység, csökken a versenyképesség, felesleges és nagy kiadások jellemzőek, s ezt csak tetézi a dolgozók általános elégedetlensége az alacsony fizetések és a mostoha munkafeltételek miatt.
– A magas fizetés sem jelenti feltétlenül azt, hogy a dolgozók motiváltak lesznek, de az alacsony bér az alkalmazottak elégedetlenségének egyik legfőbb oka. Ha a munkás éhbérért dolgozik, a cég sem lehet termelékeny – húzta alá az egyetemi tanár.
Pržulj azt is elmondta, hogy a szerbiai cégekben a fizetések tekintetében legnagyobb szerepet a menedzserek kapnak, valamint az emberi erőforrások területén is döntő a szavuk.
– Ezért történik meg az, hogy az ügyvezetők bérét egyénileg határozzák meg, a többi alkalmazottét viszont leggyakrabban kollektív szerződésben rögzítik – fejtette ki.
Egy nemrégiben megjelent, idevágó felmérés (amelyben 208 cég vett részt) eredményei arról tanúskodnak, hogy a megkérdezett vállalatok 60 százaléka rögzített kategóriaként kezeli a béreket, valamint csak a vállalatok fele tartja számon a dolgozók teljesítményét és munkasikereit, s ezt előre megszabott kritériumok szerint állítja fel. Az egész szerbiai vállalati palettát figyelembe véve ez az arány mindössze 2–5 százalék.
További kimutatások jelentek meg a fizetésekkel kapcsolatban is. Ezek szerint Szerbiában 650 ezer munkás késve kapja meg a bérét, 50 ezer pedig vagy megkapja, vagy nem. A magánszektorban csupán 170 ezernek érkezik napra pontosan a fizetése. A januári statisztikai adatok szerint az átlagfizetés 39 285 dinár, a fogyasztói kosár viszont 65 000. Nem kell sokat matekozni, hogy világossá váljék: a statisztikai altágbérből is majdnem kettő kell havonta ahhoz, hogy az ember tisztességesen megéljen.
