2024. április 18., csütörtök

Újra rádiózott a Fi-fi aranycsapata

Az 1977-ben a Szabadkai Rádió ifjúsági műsorát indító gárda szombaton újra összeállt egy műsor erejéig. A Fiatalokról fiataloknak című műsor ’77-es csapatának tagjai a kisebb technikai gondok – áramkimaradás – ellenére a Fi-fi 1622. adásában ismét a hangszórók mellé csalta régi hallgatóit. A retroműsor ötlete még év elején született, amikor a külhonban élő egykori hallgatók és szerkesztő műsorvezetők elkezdtek azon gondolkodni, hogyan és mi módon tudnánk ismét találkozni, nyilatkozta lapunknak Mamužić László, a ’77-es csapat tagja, a retroműsor egyik kezdeményezője.

– A Magyarországon élők először egy magyarországi találkozót szerettek volna összehozni, viszont kapóra jött az alkalom, hogy a Szabadkai Rádió július elsejével már nem lesz Szabadkai Rádió. Emiatt szerveztük meg itt, Szabadkán a találkozót, amelyen a hetvenes és a nyolcvanas évek aranycsapatának tagjai összejöttek – mondta a szervező.

Mint megjegyezte, mintegy harmincan jöttek össze az Ausztráliában, Amerikában, Kanadában, Magyarországon, Ausztriában, Németországban vagy éppen itthon, Szabadkán élő csapattagok közül. Az aranycsapat tagjai először megkoszorúzták egykori szerkesztőjük, Soltis Gyula sírját, majd a „szokásos munka következett, vagyis nagy zsibongás és zsongás közepette” elkészítették műsorukat.

– Nagyon jó volt a hangulat, és nagyon jó érzés volt újra együtt a mikrofon mögé állni. A szokásos szombati érzés elevenedett fel, mintha csak tegnap hagytuk volna abba a közös munkánkat. Mondhatni, osztálytalálkozót tartottunk, hiszen több mint tíz évig dolgoztunk együtt, ami olyan érzés volt, mintha csak egy osztályba jártunk volna – számolt be Mamužić, aki fontosnak tartotta megemlíteni, hogy valamennyien elértek valamit az életben, akár itthon Szabadkán, akár máshol a világban.

Kiemelte, azokkal az egykori csapattagokkal, akik a nagy távolság, vagy valamilyen más ok miatt nem tudtak Szabadkára elutazni, azokkal modern technikai módszerekkel, például Skype-on keresztül létesítettek élő kapcsolatot, és tartották meg a műsort.

– A hallgatóság visszajelzése igen érdekes és nagy volt. Nemcsak a szabadkaiak jelentkeztek, hanem a környező településekről is kaptunk hívásokat, sőt, voltak, akik postán keresztül táviratban éltették a Szabadkai Rádió ifjúsági műsorát és megköszönték, hogy ismét velük lehettünk – mesélte a volt szerkesztő.

Németh Ernő, a rádió magyar szerkesztőségének főszerkesztője nem volt az aranycsapat tagja, fiatalként azonban lelkes hallgatója volt műsoruknak.

– Ezek az emberek ’86-óta jártak utoljára a Szabadkai Rádióban, és amikor beléptek ide, mindjárt elkezdték szerkeszteni a műsort. Pillanatok alatt zsongás, zsibongás, szaladgálás, vagyis egy igazi szerkesztőségi hangulat kerekedett, holott utoljára huszonkilenc éve, hogy szerkesztették a műsort. Annak ellenére, hogy közülük valaki csupán egy évet, más pedig 9-10 évet volt a műsorban, a csapat együtt lélegzett és dolgozott. Nekem kívülállóként, aki pont akkor kezdte a rádiózást, amikor ők abbahagyták, nagyon érdekes és felemelő érzés volt mindezt végignézni, újra hallgatni őket – ecsetelte Németh Ernő.

A Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének főszerkesztője az adással kapcsolatban megjegyezte, a hallgatóknak is nagyon fontos volt, hogy voltak, akik arra mutattak rá, hogy a Szabadkai Rádióban milyen értékek voltak annak idején, és ezt a rádiót nem volna szabad „elkótyavetyélni, hagyni, hogy megszűnjön”.