2024. április 20., szombat

A kenyér meg a héja

Erdélyben öt évvel ezelőtt szórványprogram indult az egyre fogyatkozó magyarság megmentése érdekében
Kolozsvár  Románia harmadik legnagyobb városa, a magyarok aránya ebben a városban 16 százalék (Fotó: Diósi Árpád)

Kolozsvár Románia harmadik legnagyobb városa, a magyarok aránya ebben a városban 16 százalék (Fotó: Diósi Árpád)

Duray Miklós felvidéki író, politikus egyik tanulmányában a következőket írja: „A kenyér kívülről befelé aszódik. A héj tartja életben a kenyérbelet, mert ahol levágják a héjat, ott hamarosan morzsolódó száradék keletkezik. De a belső nélkül a héjnak sincs értelme. Nézzünk a térképre! A Kárpát-medence láttán mindez sajátos értelmet nyer.” A kenyérnek a héja a szórvány. Duray Miklósnál szebben meg sem lehet fogalmazni, miért olyan fontos a szórvánnyal foglalkozni, miért kell megmenteni a közösséget is, és egyenként minden magyar identitását is.

Erdélyben 2010-ben szórványprogramot indítottak, éppen azért, hogy szervezetten és folyamatosan odafigyeljenek azokra, akik ritkán hallanak magyar szót, akik már egymás között is a többség nyelvén szólalnak meg, noha mindketten magyarok. Romániában a magyarság 36 százaléka szórványban él. Vannak szórvány települések, és a nagyvárosokban is elszórtan létezik magyarság. Ez egy új jelenség, amellyel foglalkozni kell – vallották a szórvány partnerségi program kidolgozói.

Az Összetartozunk közösségépítő program tulajdonképpen székelyföldi projektum. A tömb, Székelyföld vállalta magára a kapcsolat fenntartását, programokat szervez a szórványban élők számára és az ott élőkkel. Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke lapunknak elmondta, hogy Erdélyben a szórványban élő településeken két népszámlálás között 15–20 százalékos népességcsökkenés tapasztalható.

– Székelyföldön van annyi gazdasági erő, demográfiai háttér, demográfiai-politikai kapacitás, hogy összerdélyi  feladatokat is el tudunk látni. Többek között a szórványtelepülések felkarolását is. Másrészről hatalmas az igény erre, különösen  Dél-Erdélyben és Közép-Erdélyben, ahol vészesen fogy a magyarság, a magyar élettér. Vannak olyan közösségek, amelyekben 15–20 éve nem volt magyar rendezvény, illetve amelyben 18 éven aluli fiatalból mindössze 3 van, de olyan is, amelyben egy Árpád-kori katolikus templomba összesen hét hívő jár. Ez a templom és környéke tönkrement volna, ha mi nem szorgalmazzuk a megmentését, ha a székelyföldi magyarok részéről nem érkezett volna segítség – mondta  a tanácselnök.

Székelyföldi anyagi támogatással évente 40–50 programot szerveznek, és ezeknek 20–30 ezer résztvevője van. Nemcsak elviszik a kultúrát a szórványba, hanem ténylegesen partneri viszonyt alakítanak ki az ott élőkkel. A székelyföldi iskolákban tudatosították, hogy nemcsak a külföldi iskola lehet testvériskola, hanem az erdélyi iskolák közül is válasszanak maguknak intézményt.

A szórvány és a tömb diákjai diákcsere-programokban, közös üdülésen vesznek részt, együtt táboroznak, és közben magyarul beszélnek, a magyar kultúrát ápolják. De nemcsak művelődési rendezvényeket tartanak – mondta Tamás Sándor –, hanem, ha kell, beruházásokról is tárgyalnak, templomot javítanak (a szórványban lévő erdélyi templomok fele romtemplom), az iskola kerítését építik fel közös erővel. Ezen például kalákában dolgoztak a szórványban élők a székelyföldiekkel. Rendbe teszik az emlékhelyeket, hogy a nemzeti ünnepeken legyen helyszíne a megemlékezésnek. Az Erdélyi érchegységben lévő Abrudbányán, ahol a lakosság egy százaléka magyar, néhány éve már a település központjában rendezik meg az Abrudbányai magyar napokat, megnyerve a románok szimpátiáját is.

– Ez a legfontosabb dolog: amikor a magyar ember a tüdejébe levegőt szív, kihúzza magát, és egyenes gerinccel felvállalja a magyarságát. Ez a program lényege. Ezt nem lehet pénzben kifejezni. Nincs az a mértékegység, amellyel mérni lehetne, amikor a magyar ember büszke arra, hogy magyar – mondta Tamás Sándor.

Arra a kérdésemre, hogy megállítható-e az erdélyi magyarság szórványosodása, fogyása, vagy esetleg visszafordítható-e, azt válaszolta, hogy optimizmusra nem sok okuk van, de eltökéltek. Úgy dolgoznak, mintha a folyamat visszafordítható lenne. A székelyföldi autonómia segítene a szórvány megmentésében – mondta, mert mint fogalmazott, minél erősebb egy közösség, annál nagyobb a kisugárzása. Az autonómia mindenképpen jótékony hatással lesz a szórványmagyarságra, mert Székelyföld most is belső anyaországként viszonyul a szórványhoz.

Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője szerint a recept a szórványról történő gondoskodásban elsősorban a saját magunkról gondoskodás lehet. A politikus úgy látja, a  romániai rendszerváltás óta elmúlt 25 évben fontos dolgok játszódtak le.

– Három időszakot különböztethetünk meg az elmúlt 25 évben. Az első időszak a kilencvenes évekre tehető. Ez volt az intézmények visszaépítésének időszaka. Újraalakultak a hagyományos, a kommunizmus előtti intézmények, pl. az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Megalakultak új helyi és regionális szervezetek, létrejöttek a szakmai szervezetek, mint a Pedagógusok Egyesülete. Elkezdődött annak a visszaszerzése, amit a kommunizmus elvett tőlünk. Többek között az identitáshoz való jogot. A szórványban élők teljesen másként élték meg a kommunista időszakot, mint például a Székelyföldön. Nem jobban, de másként. Ugyanígy a nagyvárosainkban Kolozsvárott, Marosvásáhelyen is másként történt mindez. A rendszerváltás után a tőlünk elvett dolgokat próbáltuk újraépíteni. Ezt követően az új intémények megalapítása következett. Nem voltak iskoláink. Kezdetben a román iskolákban magyar tagozatokat indítottunk. Aztán két-három magyar tagozat kezdett szervezkedni, és megalakultak az önálló magyar iskolák. Nagyon sok helyen például Déván, Nagyenyeden, Brassóban, Aradon, Nagybányán kellett új intézményt létrehozni. Ezzzel párhuzmosan Magyar Házakat hoztunk létre, tehát építkeztünk. Ehhez kellet az a felismerés, hogy az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt 1996-ban, s eszközt kaptunk az építkezéshez. Tehát ezekben az években a hálózatépítés folyt. A harmadik időszak a jelen, a 21. század. Én úgy gondolom, hogy mi, erdélyi magyarok – de szerintem akár elmondható ez a Kárpát-medencei magyarságról is – még nem léptünk be a 21. századba. Mi egy hagyománytisztelő nép vagyunk, túlnyomóan konzervatívok vagyunk. Mindemellett azonban meg kell fogalmazniuk a célkitűzéseket azoknak, akik most 20 évesek. Ők nem ismerik a kommunizmust, nem ismerik azokat a  lemondásokat, amelyek olykor-olykor veszélyt is jelentettek azok számára, akik egy magyar könyvet akartak eljuttatni egy másik magyarhoz, vagy egyszerűen csak védték a magyar szót. Be kell lépni a 21. századba, tehát más nyelven kell fogalmazni. Ezt pedig a hálózatépítésen keresztül kell megtenni, új tartalommal megtölteni  a hálózatot – mondta  Winkler Gyula.

 A politikus szerint minden kétséget felülmúl az, hogy területi autonómia illeti meg az olyan számú közösséget, mint a székelyföldi magyarság. Az RMDSZ tavaly kidolgozott egy teljesen korszerű, az Európai Unióban működőképes autonómaikoncepciót, amelyet a dél-tiroli, olaszországi német autonómia modell alapján kíván működtetni. Azért, hogy minden kétséget kizáróan bizonyítsuk, ez Európában működő modell. Nem akarunk egy precedens nélküli modellt, hanem olyant, amely már működik. Sőt nemcsak kínkeservesen működik, hanem az  elmúlt 20 esztendőben soha nem tapasztalt jólétet hozott annak a régiónak. Dél-Tirol Európa legnagyob jólétet jelentő és példás, feltörekvő régiónak számít. Ám Erdély területén autonómia formákról kell beszélni, nem csupán a területi autonómiáról. Ott, ahol kisebb lélekszámban élnek a magyarok, más autonómiaformát kell alkalmazni, a szórványban pedig a kulturális autonómiát kell működtetni. Mi a kulturális autonómia tervezetét már 10 évvel ezelőtt elfogadtattuk az akkori kormányzattal, amikor Markó Béla miniszterelnök-helyettes volt. Ez a törvénytervezet azóta is ott hever valamelyik parlamenti fiókban. Nem lehetett tovább haladni, mert például az oktatási jogok gyakorlásakor megfeneklett a politikai akarat, s nem volt hozzá kellő támogatás a román parlamentben. Akármelyik autonómia forma a bukaresti parlamentben lesz elfogadva. Ezért feltétlenül szükséges a román–magyar párbeszéd, de szükség van a budapesti meg a brüsszeli támogatásra is a megvalósulás érdekében. Ám a Kárpát-medencei összefogás sem lenne érdektelen dolog. Hiszen ez a saját magunk magabiztossága szempontjából lenne értékes. Azonban a bukaresti parlamentben az RMDSZ 6 százaléka mellé kell még 54 százalék román szavazat plusz egy szavazat a törvény elfogadásához. Ezt kell politikai párbeszéddel megszerezni – mondta Winkler Gyula.

Az erdélyi magyarság szórvány partnerségi programja egy jó fogódzónak bizonyult a fogyatkozó magyarok megementésére. Márciusban ehhez a programhoz társul az anyaországi Petőfi-program, amely azt jelenti, hogy az anyaországból önkénteseket küldenek a szórványba, hogy segítsenek nekik az önszerveződésben, a magyar nyelv és kultúra megtartásában.