2024. március 29., péntek

A hitleri őrültség rohama

Európa népei hogyan válhattak a Hitler által megszemélyesített őrültség áldozatává? Mert az nem vitás, hogy áldozatok voltak az „uralkodásra termett” faj tagjai éppúgy, mint azok, akiket leigáztak. Sőt azok, akik hatalomra segítették Hitlert, szinte minden őrültségben követték, ezért még nagyobb árat fizettek. Ahogyan a Nobel-díjas írónk, Kertész Imre regényéből készült filmben Goebbels mondja: „Mi nem erőszakkal kerültünk hatalomra. Ők a kezünkbe adták sorsukat, és mi most elvágjuk a torkukat.” Hisz a hitleri uralom úgy végződött, hogy minél több embert akart magával vinni a végzetbe, ezért még azt sem engedte meg, hogy a berliniek elmeneküljenek, amikor az ostrom megkezdődött. Mégis Hitler öngyilkossága kellett ahhoz, hogy a hadigépezet kapituláljon.

Hitler hatalomra kerülése óta könyvtárnyi tanulmány, elemzés jelent meg erről a témáról, de a gondolkodó ember mégsem mondhatja teljes bizonyossággal, hogy megfejtette ezt a rejtélyt. Most azonban a talányt ismét reflektorfénybe állította két körülmény. Az egyik, hogy most van a hitleri őrültség első rohamának az évfordulója: 75 éve, hogy a hitleri hadigépezet elhitte, leigázhatja Európát. (A második, még súlyosabb roham egy évvel később következett, amikor Hitler megtámadta a Szovjetuniót, mégpedig azzal az ötlettel, hogy olyan gyorsan elfoglalja, mint Európa többi részét. Azt hitte ugyanis, hogy a tél beálltáig a háború befejeződik. Ezért nem engedte, hogy valaki akár csak említeni is merészelje a hadsereg téli felszerelésének kérdését.) A másik pedig: vészes jelei mutatkoznak annak, hogy az elhúzódó gazdasági válság hatására ez az őrültség ismét úrrá akar lenni a kontinens egyik-másik népén.

Az őrültség első rohama az volt, hogy a hitleri hadigépezet 75 évvel ezelőtt, 1940. május 10-én megtámadta a Benelux államokat, majd rekord idő alatt elfoglalta nemcsak azokat, hanem Franciaországot is. Luxemburg már az első nap, Hollandia négy nappal utána kapitulált, és Belgium sem sokáig tartotta magát; június 14-én a németek már elérték Párizst. Eközben lejátszódott a II. világháború egyik legnagyobb drámája: Dunkerque-nél egy egész angol és francia hadsereget kellett megmenteni, hogy a német tankok ne szorítsák őket a tengerbe: 850 hajónak és 700 egyéb tengeri járműnek – halászcsónaktól a magánjachtig – 198 229 brit és 130 997 francia katonát kellett Nagy-Britanniába menekítenie.

A gondolkodó embernek már erre a villámgyors sikerre magyarázatot kellett találnia. Csak részleges magyarázat, hogy Németország akkora haderővel rendelkezett, mint a 12 gyalogsági hadtestből, egy páncélos zászlóaljból és 348 repülőgépből álló Brit Expedíciós Erők által támogatott megtámadott országok együttvéve. Még azt sem mondhatni, hogy nem volt harc, hisz ez a blitzkrieg a Wehrmachtnak 27 074 halott, 110 034 sebesült és 18 384 eltűnt katonájába, 753 tankjának és 1428 repülőgépének a megsemmisülésébe, valamint további 488 megrongálásába került.

A későbbi magyarázatok arra mutattak rá, hogy a szövetséges haderő minőségileg sem volt a német hadigépezet szintjén. A német tankok jobbak voltak, és a légierő is gyorsan fölénybe került, a parancsnoki rendszer túl bonyolult volt, csak papíron hatékony stb. A legigazibb magyarázat azonban a nyugati vezetés „defetizmusa”, a hitleri előretöréssel szembeni lagymatag és engedékeny magatartás. Mint ismeretes, a Nyugat elnézte Ausztria bekebelezését, abban a reményben, hogy Hitler hódítási vágyát Kelet felé tereli. A müncheni egyezménnyel át is engedték neki Csehszlovákiát. 1939. szeptember 3-án Franciaország és Nagy-Britannia ugyan hadat üzent Németországnak, mert az a Szovjetunióval együtt megtámadta Lengyelországot. Valójában azonban a Nyugat sorsára hagyta a lengyeleket, és a francia haderő a híres Maginot-vonal mögé húzódva várta, hogy megtámadják. Közben Hitler egyszerűen megkerülte ezt az erődrendszert.

Ám amint a bevezetőben mondtuk, az igazi rejtély az, hogyan követhették a tömegek vakon Hitlert, aki azt hitte, és az indoktrinált német néppel elhitette, hogy „felsőbbrendű fajként” leigázhatják egész Európát, szembeszállhatnak az egész világgal. A rejtélyt megfejteni próbálók arra hivatkoztak, hogy az I. világháború elsöpörte azt a világot, amelyet Benedetto Croce (1866–1952) nagy olasz filozófus „rendezett, gazdag, virágzó forgalmú, könnyű életű, vidám és magabiztos”-ként írt le. A világégés rengeteg sérelmet hagyott maga után. Megemlítették, hogy a mai világban a technika, a gépek által igába tört ember igényli és elfogadja a szervezést, a rendet, a hierarchiát, a tekintélyt, a hatalmat, a mindenható államot.

Egyes elméletek szerint Hitler őrült volt, és az őrültségben van valami erő, amely befolyásolni tudja a tömegeket. A legteljesebb magyarázatot Erich Fromm adta a Menekülés a szabadságtól című művében. Nézete szerint a háborús vereség és a gazdasági válság hatása révén „Hitler hatékony fegyver lehetett, mert magában egyesítette a sértett, befolyásolható kispolgárt, amellyel a középosztály alsó rétege érzelmileg és társadalmilag azonosulni tudott, meg az opportunistát, aki kész szolgálni a német gyárosok és a junkerek érdekeit”.

Be kell azonban ismernünk, az emberi értelem tehetetlen ezzel a rejtéllyel szemben. Elgondolkodni pedig azért kell róla, mert ma rejtett formában egy pártnak a nemzettel való azonosításában, nyíltan a mások elleni uszításban ez az őrültség kísért újra.