Nincs különösebb gazdasági megalapozottsága a Szerbiai Telekom közvállalat áruba bocsátásának, hiszen egy sikeres és nyereséges cégről van szó – állapították meg az illetékes szakemberek a Telekom ma és holnap elnevezésű tudományos szaktanácskozáson, amelyet csütörtökön tartottak meg a Belgrádi Egyetem Építészeti Karán, a gazdasági tárca, a Szerbiai Mérnöki Tudományok Akadémiája (AINS) és az Elektrotechnikai Kar szervezésében.
Branko Kovačević, az Elektrotechnikai Kar dékánja és az AINS elnöke úgy vélte, hogy a telefonszolgáltató eladása igen komoly lépés, amelyet a kormánynak tüzetesen meg kell fontolnia, mielőtt döntene.
Ugyanerre hívta fel a figyelmet Predrag Petrović is, az AINS munkatársa, aki elmondta, hogy a Telekom a telekommunikációs vállalatok között vezető szerepet tölt be a térségben. Ugyanis 2013-ban 18,8 milliárd dinárt fektetett a fejlesztésekbe, ebből 5,25 milliárdot az infrastruktúrába, a maradék összeget pedig a technikai berendezés korszerűsítésére fordította.
– A Telekom emellett hat leányvállalattal rendelkezik, amelyeknek többségi tulajdonosa, 2014-ben pedig felvásárolta a Duna Bank részvényeinek 55,78 százalékát. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a Telekom ügyel a katonai és a rendőrségi kommunikációs vonalakra is, amely komoly állambiztonsági tényező. A vállalat eladásával ez a fontos feladat is külföldi kezekbe kerülne – részletezte a szakember.
Miloš Petrović gazdasági államtitkár szerint helyénvaló a szakemberek meglátása, viszont kérdése a következő: Vajon a telekommunikációs közvállalat a következő években is képes lesz lépést tartani a konkurenciával?
– Mi lenne jobb, egyedül kísérletezni, vagy egy stratégiai partnerség keretében a legjobbaktól tanulni? – tette fel a kérdést az államtitkár.
Aleksandra Smiljanić, a Belgrádi Egyetem Elektrotechnikai Karának tanára, egykori telekommunikációs miniszter arról beszélt, hogy szerinte a cég eladásával gyökeresen megváltoznának a szerbiai távközlés piaci viszonyai.
– A Telekom, a folyamatos terjeszkedésnek köszönhetően, vezető pozíciót tölt be az országban. Ez azt jelenti, hogy az itt tevékenykedő konkurencia, az SBB, a Telenor és a VIP is a Telekom infrastruktúráját bérli, olyan kedvező díjak és körülmények közepette, amelyek összhangban állnak az idevágó uniós direktívákkal. Úgy vélem, ha a távközlési közvállalat mégis eladásra kerülne, az új tulajdonos diktálná az üzleti tempót minden szolgáltatónál, és félő, hogy csak felmarkolná a hasznot, mint más kelet-európai országokban, a fejlesztésekkel pedig mit sem foglalkozna – mutatott rá az egyetemi tanár, aki azt sem felejtette el megjegyezni, hogy a Telekom tevékenységéből származó haszon az új tulaj zsebébe vándorolna, nem pedig az államkasszába, hogy pótolja a költségvetési hiányt.
Ljubodrag Savić közgazdász is hasonló hangnemben nyilatkozott a távközlési vállalat eladásáról. Véleménye szerint a kormánynak az acélművek modelljét kellene követnie ebben az esetben is, tehát külföldi menedzsmentre kéne bízni a vezetést (hogy racionalizálja a kiadásokat és csökkentse az esetleges munkaerő-felesleget), de továbbra is állami kézben tartania a Telekomot.
Mint ismeretes, a Telekom még márciusban fogadta el a francia Lazard Freres SAS társaság ajánlatát, hogy legyen a cég magánosítási tanácsosa. A francia konzultációs vállalattól azt várja el az állam, hogy az első két hónapban mérje fel a Telekom állapotát és válasszon egyet az idevágó törvényben előzőleg meghatározott magánosítási modellekből a vállalat privatizálására. Ezután a francia cégnek a magánosítás pontos menetét is meg kell határoznia. Ezek után a szerb kormány dönt arról, hogy hajlandó-e az adott modell szerint eljárni, vagy sem. Ha „áldását adja” az államvezetés az eladásra, a tanácsadónak kell intéznie az eladást e tender meghirdetésétől a tranzakció lezárásáig.
