Több személyt szabadítottak ki élve a hétvégén a romok alól Nepálban, jóllehet a hatóságok már nem számítottak arra, hogy a mentők további túlélőket találnak. Az országot április 25-én megrázó heves – a Richter-skálán 7,8-as erősségű – földrengés hatalmas pusztítást okozott a fővárosban, Katmanduban és vidéken. Azóta rengeteg utórengést észleltek, a legutóbbiak szombaton és vasárnap rázták meg Nepált, további lakóépületek sokaságát döntve romba.
A katasztrófában legalább 76 külföldi halt meg (Fotó: Beta /AP)
Tíz nappal a katasztrófa után még mindig rengeteg a holttest az összedőlt épületek alatt, ami miatt az egészségügyi szervezetek fertőző betegségek megjelenésétől tartanak. Az illetékesek elrendelték a halottak azonnali hamvasztását, hogy megelőzzék a járványok kialakulását.
A hatóságok már 7040 halálos áldozatot és 14 123 sérültet számoltak össze. Több ezer emberről továbbra sem tudni semmit, mivel a külvilágtól elvágott területeken rekedtek. Félő, hogy egy részük már nem él; ebben az esetben a halálos áldozatok száma a tízezret is meghaladhatja.
A természeti csapás Nepálban követelte a legtöbb emberáldozatot, de Bangladesben, Indiában és Kínában (Tibetben) szintén mintegy száz személy halálát okozta.
Rensje Teerink, az Európai Unió nepáli nagykövete ugyanakkor arról számolt be, hogy a térségbe korábban turistaként vagy hegymászóként érkezett uniós állampolgárok közül még mintegy ezer sorsa ismeretlen. A helyi rendőrség nem tud ennyi eltűnt uniós vendégről, de azt megerősítette: a katasztrófában legalább 76 külföldi meghalt, több mint 200 sorsa ismeretlen.
A Himalája térségében fekvő, 28 millió lakosú Nepálban legalább nyolcmillió embert sújtott a katasztrófa, a szerencsétlenül jártak csaknem negyede gyermek. Az 1934-es (még erősebb) földrengés óta nem tapasztalt pusztítás miatt a lakosság tíz százaléka sátorokban vagy ideiglenes szállásokon él, sokan rendkívül rossz körülmények között. További 900 ezer ember viszont kénytelen a szabad ég alatt tölteni az éjszakát. A bajba jutottaknak 400 ezer sátort kellene biztosítani, hogy fedél legyen a fejük fölött.
Az újabb földrengés(ek)től való félelem ellenére egyre többen költöznek vissza otthonukba, vagy egykori lakhealyükre, ahol a házuk helyett gyakran csak romok fogadják őket. (Az ENSZ több százezer megrongálódott vagy megsemmisült házról tud.) A hajléktalanok száma óriási, különösen a földrengés által leginkább sújtott területeken.
Ezeken a vidékeken a lakosság nem jut hozzá az alapvető élelmiszerhez (emiatt tömegek éheznek), a vízellátás is akadozik, áram sincs, mert az elektromos hálózat jó része megsemmisült. A problémákat a hamarosan kezdődő esős évszak tovább súlyosbíthatja.
A külföldi humanitárius segély folyamatosan érkezik a fővárosban működő egyetlen nemzetközi repülőtérre. Katmanduban tegnaptól azonban már csak a kis- és közepes méretű gépeket fogadják. A légi kikötő egyetlen kifutópályája ugyanis nem bírja el a hatalmas (katonai) szállítógépeket, ezért azok nem landolhatnak.
A rakományok eljuttatása a rászorultakhoz szintén akadozik, amiért sok helybeli nem a tragédiával járó fejetlenséget okolja elsősorban, hanem a lassú és körülményes ügyintézéshez szokott korrupt (vám)hivatalnokokat. A segélyek országon belüli szállítása azért is nehézkes, mert megrongálódott az úthálózat, nincs elég használható helikopter, teherautó, sőt sofőr sem.
