A borús előrejelzések sem rettentették el a topolyaiakat attól, hogy sátrat verjenek a tó körüli területen – bográcsokkal, rostélyokkal vonultak ki a természetbe. Topolya polgárain kívül szép számban érkeztek Vajdaság más városaiból is majálisozók. A parkolóban főleg verbászi, zombori, szabadkai és újvidéki rendszámú gépkocsikat láthattunk. Voltak most is, akik egész települést építettek ki táborhelyük körül, tévékkel, hifiberendezésekkel, gázpalackokkal, motoros áramfejlesztőkkel. A helybeliek főleg gyalog vagy kerékpárral látogattak el a tópartra. A város központja teljesen elnéptelenedett május elsején, amikor végül is nem volt eső, sőt a délutáni órákra a nap is kisütött, így zavartalanul ünnepelhetett a több ezer majálisozó. Csupán az időnként megélénkülő kellemetlen szél zavarhatta az ünneplőket.
A tópart sétányán lacikonyha, fagylaltos, cukorkaárus kínálta portékáját, az elmaradhatatlan csapolt sörrel pedig a rögtönzött vendéglők várták vendégeiket. A gyerekek számára az idén is csúszda, trambulin és más játékok biztosították a kikapcsolódást, de az önfeledt szórakozás örömét a kiépített játszótéren is kiélvezhették a legkisebbek, sőt a legbátrabbak még lóra is pattantak. A vízbe még nem nagyon merészkedett bele senki, inkább csak a partról méregették a vizet a sétálók, a mólókról pedig néhányan kipróbálták horgászszerencséjüket.
Sok topolyai azonban az idén is a házi majális mellett döntött, és udvarukban, baráti körben sütöttek, főztek. Kényelem szempontjából ez talán indokoltabb volt, még a nem olyan idilli környezet elmaradása ellenére is.
A tóparti táborozók jókedvét csupán a másnapi eső, a topolyai természetvédők örömét pedig a majálisozók által letarolt területek, kitört fák, hátrahagyott szemét látványa vette el.
