„Le kell állítanunk az emberkereskedelmet!” Az elkeseredett kijelentést egy rendkívüli eset kapcsán fogalmazta meg az olasz kormányfő, aki talán komolyan is gondolta, amit mondott. Matteo Renzi azután fakadt ki, hogy április 19-én legalább hétszáz, de valószínűleg sokkal (akár mintegy kétszázzal) több menekült fulladt a Földközi-tengerbe, a belháború dúlta Líbia ellenőrizetlen partjainál.
(Léphaft Pál karikatúrája)
A csoport egy lélekvesztőn indult el azzal a céllal, hogy illegálisan eljusson Olaszországba, vagyis az Európai Unió területére, s ott menedékjogot kérjen. Hajózásra alkalmatlan járművük azonban a dél-olasz Lampedusa szigetétől 200 kilométerre elsüllyedt. Azóta több rozoga bárka érkezett Olaszországba és Görögországba menekülőkkel a fedélzetén. Utasaik egy része azonban útközben vízbe fulladt.
Az április 19-ei példátlan tragédia megrázta a közvéleményt, és bírálatok áradatát indította el. Civil szervezetek hevesen ostorozzák az EU-t a térségben kialakult menekültválság miatt. Mások arra sürgetik Brüsszelt, hogy tegyen valamit az áldatlan állapotok megfékezése érdekében, az utóbbi hetek balesetei ugyanis ismételten bizonyították: az uniónak nincs hatékony és egységes menekültügyi politikája, az általa működtetett rendszer (ha egyáltalán annak nevezhető) pedig tarthatatlan, kaotikus, működésképtelen és reformokra szorul.
A Földközi-tenger csupán egy az embercsempész útvonalak közül, de a legforgalmasabb. Brüsszel azonban csak a Lampedusánál 2013-ban bekövetkezett, 366 menekült halálával járt hajókatasztrófa után döbbent rá, hogy a helyzetet kezelni kellene.
A tragédia után mégis az olasz haditengerészet lépett elsőként: Mare Nostrum fedőnévvel 2013 októberében kiterjedt humanitárius, kutató és mentőmissziót indított a Földközi-tenger nemzetközi vizein. Az akcióban egy év alatt – Olaszország és Észak-Afrika között – 150 ezer menekültet „halásztak ki” a tengerből, 2500-at sajnos már holtan.
Rómának azonban elfogyott a pénze, ezért tavaly novemberben leállította az akciót. A Mare Nostrum helyett – harmad akkora költséggel, havi 1,5–3 millió euróból –, sokkal korlátozottabb program keretében, az unió végez ellenőrzést (21 hajóval, 4 repülővel, 65 katonával), de csak a dél-olasz partoknál, az EU határvonaláig. A görög mitológia tengeristenének, Poszeidonnak a fiáról, Tritonról elnevezett akció fő célja a határőrizet (értsd: az illegális menekültek elriasztása), s nem a bajba jutottak mentése.
Görögország és Törökország parti vizeinek uniós felügyelete már 2006-ban megkezdődött, a Poseidon-misszióval, melynek hatáskörét azóta kiterjesztették a görög–török, a görög–albán, a görög–bolgár és a bolgár–török földi határ vidékére. Görögország nyugati partjait is szigorúbban figyelik.
Mindhiába, az ókontinensre irányuló bevándorlóáradat nem csökkent. Az ENSZ szerint tavaly 207 ezer ember próbált meg Európába jutni, háromszor annyi, mint 2011-ben. Egy részük – 3419 személy – a tengerbe veszett. Az idén már legalább 1600 migráns életébe került a Földközi-tengeren történt átkelés, és 23 ezer ért partot, többségük Olaszországban. A regisztrált menekültek tömege 2014 első négy hónapjában is ennyi volt. A halálozási arány azonban döbbenetes: 2015 januárjától április végéig csaknem százszor többen fulladtak vízbe, mint tavaly ilyenkor. Athén és Róma évek óta ismételgeti: nem tudnak mit kezdeni a bevándorlási hullámmal. Ezért uniós fellépést követelnek, de a szép szavakon túl sok egyebet (eddig) nem kaptak Brüsszeltől.
A menekültválság miatt múlt csütörtökön rendkívüli csúcstalálkozót tartott az EU. Néhány nappal előtte a külügyminiszterek tanácskoztak, és elfogadták az Európai Bizottság tízpontos azonnali cselekvési tervét. Ennek értelmében (további őrhajókkal) erősítik meg a Triton és a Poseidon-műveleteket, lefoglalják, majd megsemmisítik a menekültszállító bárkákat, és több pénzt biztosítanak az uniós határőrizeti ügynökség, a Frontex működésére.
Az EU-csúcson szintén születtek határozatok. Ezekben a tagországok vállalták, hogy az eddiginél háromszor többet költenek a tengeri mentőakciókra, elsősorban a Triton-programra. Abban is egyetértettek, hogy elfogják és megsemmisítik azokat a vízi járműveket, amelyeket az embercsempészek az illegális bevándorlók szállítására használnának. A tagállamok szintén jelezték: hajlandóak bizonyos mértékig tehermentesíteni Rómát. A közösség tagjainak azonban ezután sem lesz kötelező az Olaszországba, Görögországba, vagy épp a Máltára eljutókat átvenni. A rengeteg menedékkérő közösségi szintű ellátása, vagy befogadásuk megkönnyítése sincs napirenden. Az unió északi és belső tagországai ugyanis nem akarnak a jelenleginél nagyobb összeget áldozni a menekültügyre.
Az egyre szaporodó gondok ellenére az EU sem igyekszik a működőképes közös rendszer kialakítására. A migrációs okok – így a háborúk, az éhezés, a szegénység, a nyomor, vagy épp a népirtásokba torkolló etnikai, vallási konfliktusok – megszüntetését sem erőlteti.
A probléma kezelését a tagországokra bízta. Ennek megfelelően az illegális bevándorlókért az az állam felel, amelynek a területére először belépnek. Ez viszont óriási többletterheket ró az érintett kormányokra, amelyek képtelenek egyedül megbirkózni a feladattal. Ráadásul az uniós társadalmak fel sem készültek a külföldiek rohamára, és a „jöttmenteket” sem látják szívesen. Sok helyütt (kormány)pártok uszítanak ellenük, megfeledkezve arról, hogy nem is az EU, hanem a fejlődő országok fogadják be a menekültek 80 százalékát.
Mindazonáltal folyamatosan nagy tömegek özönlenek Európába, a Földközi-tenger pedig tovább szedi áldozatait. Félő, hogy már ebben az évben jóval több migráns fullad vízbe, mint a halálozások (eddigi) rekordévének számító 2014-ben.
