2024. március 29., péntek

Hidak, korok, Budapest

(fotó: Molnár Edvárd)

(fotó: Molnár Edvárd)

Szabadkára érkezett a Hidak, korok, Budapest című vándorkiállítás, amelyet először 2011-ben mutattak be Strasbourgban. Azóta már több európai fővárosban, nagyvárosban is kiállították ezt az anyagot, most pedig május 11-éig a szabadkai közönség tekintheti meg a városháza előcsarnokában.

A Budapest két partját összekötő hidak története – építésük, pusztulásuk, újjáépítésük – élményszerűen mesél a magyar nemzet történelméről. Több mint két évszázadot jelenít meg a kiállítás, amelyen kiemelt helyet figyelmet kap 1848–49, 1945 és 1956.

– A hidak e régióban kiemelten fontosak, nemcsak építészeti, hanem szellemi értelemben is. Megtiszteltetés Szabadka számára, hogy mi is láthatjuk ezt a kiállítást, amely bemutatja, Budapest hogyan fejlődött, hogyan nőtte ki magát egy ország fővárosává, vált kulturális, gazdasági és politikai központtá – mondta egyebek között Maglai Jenő polgármester.

Módos Péter, a budapesti székhelyű Európai Utas Alapítvány kurátora azt emelte ki, az Európai Utas által működtetett Közép-európai Kulturális Intézet gyümölcsöző kapcsolatot ápol a Szabadkai Városi Könyvtárral és a Szabadkai Városi Múzeummal, amelyek több alkalommal bemutatkoztak Budapesten, ezért külön is örül annak, hogy ezt viszonozzák, és e kiállítás most eljutott Szabadkára is. Számos helyen bemutatták már ezt az anyagot – például a Duna deltában is –, s számára mindig izgalmas figyelni, hogy egy-egy helyen mi az, ami érdekes a tárlatlátogatóknak. Nápolyban például az ragadta meg a közönséget, hogy Széchenyi hogyan hagyta rajta a kézjegyét a városon.

Kalmár Ferenc, a Magyar Külügyminisztérium felelős miniszteri biztosa is arra hívta fel a figyelmet, e korban, amelyben élünk, különösen fontos a szellemi, lelki hidak építése. Szólt a magyar–szerb megbékélési folyamatról is. Egyebek mellett megemlítette azt, amit az Európa Tanács számára készült – a hagyományos nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól szóló – jelentésében is belefoglalt, hogy európai szinten a történelem szakos tanárok számára – különösen fontos ez az etnikailag vegyes környezetben oktatóknak – szemináriumokat kellene szervezni, mert fontos egy-egy történelmi esemény kapcsán tényszerűen elmondani mindkét álláspontot, tehát a győztes és a vesztes szempontjából is. A múltat nem szabad elfelejteni, fel kell tárni, de a fiatal generációkat a partnerség és a kooperáció szellemében kell oktatni.