2024. március 29., péntek

Vastaps a Bánk bánnak

A Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiváljának versenyprogramjában szerepelt az Újvidéki Színház előadása – Az újvidéki művészeti akadémia másodéves magyar színészosztálya is fellépett

A hivatásos színházak nagykikindai fesztiváljának közönsége csütörtökön vastapssal üdvözölte az Újvidéki Színház Bánk bán című előadását. Urbán András, a színdarab rendezője rendkívül merészen, provokatív módon gyúrta át Katona József ötszakaszos drámáját, „társadalmilag hasznos előadássá”, s jogosan érdemelte ki a közönség elismerését. A színdarabot játszó színészek ugyanis már szinte az előadás első percétől kezdve kapcsolatot teremtettek a közönséggel. A nézőnek ugyanis gyorsan leesik a tantusza, hogy a színpadi történések nem csupán az adott történelmi korról szólnak, hanem jelenünk szerbiai, vajdasági és nem utolsósorban magyarországi kérdéseit feszegetik, s a leglaikusabb néző (értsd ez alatt napilapunk munkatársát) is érzi, hogy a saját bőréről is szó van. Amikor pedig az ember már kellőképpen belemerült a saját, cseppet sem pompás rögvalóságába is, a színészek – a darab zárójelenetében érkezik a feketeleves – egy „játékra” invitálják meg a közönség soraiban ülőket. Lényegében azt a kérdést teszik fel mindenkinek, amely szerintem mindannyiunknak ott motoszkál az agyában: minek kellene történnie ahhoz, hogy úgy döntsünk, elhagyjuk a hazánkat? Közben persze segítenek, és opciókat is nyújtanak. Kibúvó nem létezik, komolyan át kell gondolni az egészet, s a (számára) megfelelő szó legszorosabb értelmében, az adott pillanatban lépni kell.

– A Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiválja a Balkán legrégibb színházi fesztiválja, s az, hogy a szakmának egy ilyen önszerveződése következtében tulajdonképpen létrejött a vajdasági színházak seregszemléje, az már egy önmagában érték, s ugye nekünk, mint vajdasági színháznak ezen szerepelni, mindig is öröm és kitüntetés volt, s egy kollegiális együttlétre való alkalom – nyilatkozta a rendezvénysorozatról Venczel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója.

A fesztivál kísérőrendezvényeként úgyszintén csütörtökön mutatták be az újvidéki Művészeti Akadémia másodéves magyar osztályának Volt egyszer egy tour – retour című produkcióját is. Nagy kár, hogy a fiatalok előadását a nagykikindai óvóképző szakfőiskola amfiteátrumába helyezték a szervezők, mert így sokan lemaradtak arról az óriási, s nem utolsósorban kedves színházi élményről, amelyet a vajdasági magyar színjátszás ifjú titánjai nyújtottak a kollokviumukban. A fiatalok lényegében La Fontaine, Andersen meséit, magyar népmeséket és más népek meséit formázták át, helyezték ezeket át egy teljesen más, de mégis rendkívül élvezhető kontextusba, s adták elő.

– Igazából nem volt megszabva, hogy milyen válogatásból keresgéljünk, csak annyit mondtak nekünk, hogy az órára vigyünk olyan meséket, amelyeket a gyermekkorunkban szerettünk, de arra is megkértek bennünket, hogy nézzünk utána új, más kultúrákból származó meséknek is – nyilatkozott a színdarab kulisszatitkairól Verebes Judit, az egyik szereplő. Elmondta, hogy ezután ezeket olvasgatták, s választottak ki néhányat közülük. A mesék zömét átírták, vagy pedig csak másik szempontból tárták a közönség elé, s a szereplők számára fontos dolgokra világítottak rá – ecsetelte a színinövendék, s hozzáfűzte, hogy közülük volt, aki egy teljesen új szöveggel rukkolt elő, sőt volt, aki meg is változtatta a mese szereplőit, hogy kortársabbnak tűnjenek, de volt olyan mese is, amelyen nem változtattak.