(Fotó: Molnár Edvárd)
„A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, hogy milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel…” Dr. Szent-Györgyi Albert
Mennyire vagyunk annak tudatában nap mint nap, hogy a legtöbben olyan életet élünk, hogy akarva-akaratlanul rosszat teszünk a Földnek, a bolygónknak, ahová születtünk? Mennyire lehet környezettudatos az az egyén, akinek a bevásárlóközpontban, a piacon csak az a fontos, hogy az alma, paradicsom és egyéb, amit a kosarába tesz, kifogástalan kinézetű legyen, az pedig cseppet sem fontos, hogy honnan származik, hányszor permetezték, van-e íze, vitamintartalma? Eszébe jut-e az átlagos vásárlónak nap mint nap, hogy azt, amit megvesz, mibe csomagolják, s hogy ő aztán azzal a csomagolással mekkora kárt tesz majd környezetének? Foglalkoznak-e azzal a szülők, hogy az eldobható, egyszer használatos pelenkák évszázadok alatt bomlanak csak le?
Szerbiát ellepi a szemét. Most kezdünk a fejünkhöz kapni, hogy az elmúlt három évtizedben tulajdonképpen egyáltalán nem foglalkoztunk azzal, hogy az évi több millió tonna szemetünk hová kerül, s mi a sorsa később.
Szabadka külvárosában, tulajdonképpen utolsó utcájában lakom, házunk végében megművelt földek sorakoznak. A megművelt földek végében pedig szemétkupacok. Ismeretlenek rendre odahordják zsákokban, mi pedig minden alkalommal összeszedjük és a kukába dobjuk. Nem sokkal környezettudatosabb megoldás, hiszen a kukából a városi szeméttelepre kerül, amely szintén óriási környezetszennyező gócpont a városban, mégis, a környezetünket tisztán tartjuk. Van ezekben a zsákokban sok minden: a csirketrágyától kezdve, háztartási szeméten át, a cseréptörmelékig.
S nem csak Szabadkán ez a helyzet. Vajdaságot járva sok mindennel szembesül az ember. Az illegális szeméttelepek sem néznek ki sokkal rosszabbul, mint a legálisnak kikiáltottak, hiszen elég csak Újvidékre utaznunk, s a nagy bevásárlóközpontokkal szemben ott tornyosul a rengeteg hulladék, a városi szemétlerakó.
A nyáron kezdik meg a Szabadka, Topolya, Zenta, Magyarkanizsa községek szemetét befogadó Regionális Hulladéktároló kiépítését, és megkezdődik a szelektív szemétgyűjtés is. Az illetékessel való beszélgetésem során elhangzott, hogy ennek a tárolónak és válogatónak a kiépítése tizedannyiba kerül, mint amennyi pénzt kell az elkövetkező években költenünk a jelenlegi szeméttelepek szanálására, a környezeti károk helyrehozására.
Szót ejthetnék még a vizeinkről, a folyókról és tavakról, azok állapotáról, arról, hogy a mai napig nem büntetik azt, aki szennyezi azokat, de azt hiszem mindannyian jól ismerik már ezeket a problémákat.
Ma van a Föld napja. Ha szűkebb pátriánkban körülnézek, elkeserít az a látvány, és azok a tények, amikkel szembesülök. De elkeserítenek a fent említett tények is, hogy a ma emberének semmi sem lényeges, ami valójában a Földtől származik, s ebből következik az is, hogy nem érdekli a környezetének a sorsa sem. Abban bízom csak, hogy a rengeteg oktató program egy környezettudatosabb generációt nevel a gyerekeinkből, akik kicsit a mi körmünkre is néznek, és még megmenthetjük ezt a gyönyörű bolygót, ahol még mindig megszámlálhatatlan csodálnivalóra bukkanhatunk.
