2024. március 29., péntek

A „vörösre allergiás naplopók” víg napjai

Negyedszázada kezdődött a bukaresti kommunistaellenes maratoni tüntetés

Huszonöt évvel ezelőtt, 1990. április 22-én kezdődött a rendszerváltozás utáni Közép-Európa leghosszabb demonstrációja Bukarestben, az 52 napig tartó Egyetem téri kommunistaellenes tüntetés. Szerdán több román hírtelevízió és sajtótermék idézte fel: miután 1989 decemberében a Temesvárról indult népfelkelés megbuktatta Nicolae Ceaușescu diktátor uralmát, a forradalom napjaiban színre lépett Ion Iliescu vezette Nemzeti Megmentési Front (FSN) ragadta magához a hatalmat, amely többpártrendszert, szabad választásokat és piacgazdaságot ígért Romániának.

Az emberek többsége hatalmas szimpátiával viszonyult Iliescuhoz és az FSN-hez, amely „megszabadította” őket a zsarnokságtól és nélkülözéstől, az újjászerveződött történelmi pártok és az értelmiségiek jelentős része azonban igazi rendszerváltást követelt.

1990 márciusában a Temesvár Társaság 13 pontos kiáltványt fogalmazott meg, amelyben arra emlékeztette az országot, hogy a temesváriak nem nagyobb fizetésekért, nem a mellőzött reform-kommunisták hatalomra segítéséért, hanem a kommunista rendszer ellen indítottak forradalmat. A kiáltvány 8. pontja azt követelte, hogy a választási törvény 10 évre tiltsa el a közélettől a hírhedt kommunista titkosszolgálat, a Securitate tagjait és a kommunista pártaktivistákat.

A Temesvári Kiáltvány 8. pontját tűzte zászlajára az 1990. április 22-én rendezett bukaresti tüntetés is. Azon a vasárnapon még senki sem látta előre, hogy ez a demonstráció csaknem két hónapig fog tartani, és valóságos társadalmi mozgalommá, a „neokommunizmus” elleni tiltakozás jelképévé válik.

A szólásszabadságát frissen visszanyert országban akkoriban mindennaposak voltak az utcai megmozdulások, s az április 22-ei tüntetés egyike volt azoknak, amelyekkel a Temesvár Társaság tagjai kiáltványukat népszerűsítették. A tüntetők az ellen is tiltakoztak, hogy Iliescu bejelentette: indul az 1990. május 20-ei elnökválasztáson. Ez azért váltott ki felháborodást, mert az FSN ideiglenes kormányként ragadta magához a hatalmat, hogy úgymond legyen, aki megszervezze az első szabad választásokat.

A bukaresti kormányépület elöl indult kommunistaellenes tüntetés résztvevői az 1989-es forradalom kirobbanásának helyszínére, az Egyetem térre vonultak, megbénították a forgalmat, és elhatározták, hogy nem mennek haza, amíg az ideiglenes kormányzat nem tesz eleget a temesvári 8. pontnak. A következő napokon már több tízezresre duzzadt a tömeg. Miután Iliescu naplopóknak minősítette a tüntetőket, még többen csatlakoztak hozzájuk, „értelmiségi naplopó”, „jóhiszemű naplopó”, „diáknaplopó”, „vörösre allergiás naplopó” feliratokat tűzve ruhájukra.

Az Egyetem teret „neokommunizmustól mentes övezetté” nyilvánították, ahol folyamatosan zúgott a Le a kommunizmussal skandálás, a woodstocki jegyeket is viselő politikai mozgalom pedig hangulatos zeneszámokat ihletett, amelyek azóta is a generáció himnuszainak számítanak. Több politikus itt alapozta meg későbbi pályafutását, köztük Emil Constantinescu későbbi államfő, a Bukaresti Tudományegyetem rektora is, aki lehetővé tette, hogy a tüntetők az egyetem erkélyét használják szónoki emelvényként.

A Bukarest Egyetem téri, kommunistamentes övezetének mozgalmát Iliescu választási győzelme után az 1990-es júniusi bányászjárással fojtották vérbe, és ezzel a közélet megtisztulásának eszméje, a temesvári 8. pont is hosszú évekre ellenzékbe szorult.