Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke szerbiai hivatalos látogatását szerdán Szabadkán kezdte, hogy Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével beszéljen. Itt készült lapunk számára interjú vele, mielőtt Belgrád felé vette az irányt. Arról, hogy miért ezt az utat választotta, a következően szólt:
– A Fidesz szakított a 2010 előtti gyakorlattal, amikor a magyarországi kormány képviselői a szomszédos országba látogatva először a fővárosba érkeztek meg, s hazafelé menet megállva elmondták, hogy miben állapodtak meg az ottani magyar közösség feje felett. Mi igyekszünk az ellenkezőjéhez tartani magunkat. Azt gondolom, hogy ez a normális, az, hogy Szerbia esetében, ahol a VMSZ koalíciós tényező, ne egy miniszteri tárcának a súlya adja meg a politikai hangsúlyokat, és még ne is feltétlenül az öt államtitkári pozíció, hanem az, hogy a VMSZ egy olyan konstruktív partner, amely nagyon sokat tud segíteni Magyarországon és a magyar kormányon keresztül Szerbia európai uniós integrációs folyamatában. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Deli Andor személyében egy magyar ember által Szerbia már az Európai Parlamentben rendelkezik egy mandátummal, igaz, hogy ez az ember a Fidesz–KDNP pártszövetségnek a frakciójában ül, de mégiscsak azt gondolom, hogy jelentős hozzájárulást tud adni a csatlakozási folyamatokhoz.
A SZERB–MAGYAR KAPCSOLAT ÜDÍTŐ KIVÉTEL
Általános vélemény, hogy soha nem voltak ilyen jók a magyar–szerb kapcsolatok, mint mostanság, úgy is fogalmazhatnánk, történelmi csúcson van az együttműködés.
– Magyarország szomszédi viszonyaiban a szerb–magyar kapcsolat üdítő kivétel. Nem véletlenszerűen jött ez létre, nem azért, mert a többiekkel elromlott a viszony, hanem azért, mert kölcsönösen dolgoztunk az adott viszony javításán. A kölcsönös érdekek megtalálása mellett sikerült a kölcsönös értékeket is megnyernünk, egymás méltóságára és érzelmeire is tekintettel lennünk, ami mindig bizalomnövelő tényező. A megbékélési folyamatban a kibontakozásnak a mostani helyzetbe való eljuttatását én kulcsmomentumnak tartom, s ebben elévülhetetlen érdemei vannak a két ország köztársasági elnökének.
Milyen szerep jut a kapcsolatok ápolásában és fejlesztésében a két parlamentnek, s miként tud ehhez hozzájárulni a Magyar–Szerb Baráti Tagozat?
– A parlamentek közötti együttműködés gyümölcsöző. A kétoldalú baráti tagozat rendszere a nemzetközi diplomáciában bevett különleges dolog. Van a magyar parlamentben Magyar–Szerb Baráti Tagozat, amelynek Pánczél Károly képviselő a vezetője, aki egyben a nemzeti összetartozás bizottságnak is az elnöke, ő is itt van a küldöttségben, mint ahogy Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár. Jó fórum a tagozat arra, hogy a protokollon kívül kötöttségmentesen, a találkozó keretében őszintén tudjunk beszélni azokról a kérdésekről, amelyeket csak érintőlegesen említettünk.
A határon túli magyarság sorsát, azon belül a szórványmagyarságét, Ön mindig is szívügyének tekintette, ezért egy-egy látogatás alkalmával a szórványrészeket is felkeresi.
– Régi ismerősökhöz látogatok itt el. A Fidesz elnöksége munkamegosztásának kialakításakor ugyanis rajtam maradt a határon túli kérdés. Örömmel fogadtam, soha sem volt kényszer számomra. Úgy alakult, hogy ezzel nekem kellett foglalkoznom, amiben egyre nagyobb örömet lelem. Ennek a lehetőségnek köszönhetően több száz embert ismertem meg, neveket is tudnék említeni. Az ilyen típusú találkozás kapcsán ismertem meg valamennyijüket az elmúlt évtizedekben. Ezek mind fontos emberi kapcsolatok számomra.
ELJÖTT AZ APRÓ MUNKA IDEJE
Jelentős előrehaladás történt a vajdasági magyarság tekintetében a hétfő délelőtti Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Pásztor István, a VMSZ elnökének budapesti találkozóján, amelyen áttekintették a VMSZ szakértői által részletesen, a cselekvési tervek szintjén kidolgozott gazdasági és térségfejlesztési programot, amelyek támogatását a miniszterelnök vállalta. Azért, mert a magyar kormány kész segíteni egy olyan, a vajdasági magyar nemzetrész felemelkedését szolgáló programot, amely mögött nemcsak magas színvonalú szakmai munka, hanem jelentős érdekérvényesítő erővel rendelkező párt is áll, amilyen a VMSZ. Ez mindenképpen a határon túli magyarságot szolgálja.
(Fotó: Molnár Edvárd)
– Glattfelder Béla, a gazdaságszabályozásért felelős államtitkár a jövő héten az elvi egyeztetés után, a konkrét tennivalók megkezdése érdekében Szerbiába érkezik, és a felvetett kérdésről tovább fog tárgyalni a VMSZ vezetőjével. Nagyot léptünk előre, a nemzet összetartozását és egységét nemcsak deklaráltuk, hanem a közjogi feltételek rendezését is megteremtettük az állampolgárság megadásával és a szavazójog megteremtésével, s most már eljött az apró munka ideje. Azonkívül, hogy megadatott a lehetőség, hogy magyarnak vallják magukat a határon túli magyarok, lehetőséget kell teremteni ahhoz, hogy meg tudjanak maradni magyarnak a szülőföldjükön. Ezt szolgálja az adott program, amely munkahelyek teremtésével, megélhetési lehetőségekkel segíti elő, hogy megtudjanak maradni magyarnak a szülőföldjükön.
MEG KELL MAGYARÁZNI AZ EMBEREKNEK AZT, AMIT CSINÁLUNK
Magyarországi aktuálpolitikai kérdésekről szólva, bár egy évvel ezelőtt a választásokon jóformán megismételték a négy évvel korábbi sikert, az időközi képviselő-választások eredményei itt-ott kisebb sikertelenségről szólnak: a baloldali veszprémi győzelem után Tapolcán jobbikos siker született. Mi ennek az oka?
– Nagyon nehéz erre a kérdésre röviden válaszolni, nem szeretném elbagatellizálni a problémát, de hadd jegyezzem meg, hogy 2006-ot megelőzően mi minden időközi választást megnyertünk ellenzékből, és 2006-ban mégsem sikerült megszerezni a kormányzati többséget, hanem Gyurcsányék nyerték azt meg, hogy milyen eszközökkel, az más kérdés. Ezen már túl vagyunk, csak azt szeretném ezzel mondani, hogy nem érdemes messzemenő következtetést levonni két időközi választás eredményéből. A felmérések nem mutatnak akkora visszaesést a Fidesz támogatottságában, mint amit ebből a két választásból ki lehet olvasni. Nagy valószínűséggel az a probléma, hogy a saját szavazóinkat, a közösségünk táborát nem sikerült kellő mértékben mozgósítani. Miközben az ellenzék táborában volt egyfajta revánsvágy. Ez nem jelenti azt, hogy ebből nem lehettek volna olyan körülmények, amelyek nem vezethetők vissza bizonyos kormányzati meg parlamenti hibákra. A Fideszt támogató, véleményt formáló értelmiség az elmúlt hetekben sokat elemezte ezt a kérdést, s ők egyfajta stílusbeli hibára próbálják felhívni a figyelmünket, az elmúlt három választási kampány, meg az utána következő kormányzati kapkodás folytán, ami a választási kampány során felhalmozódott munkából fakadt. Ez magával hozta azt is, hogy kevésbé voltunk képesek odafigyelni arra, hogy amit csinálunk, azt az embereknek el is kell magyarázni. Mert három győztes választásból szinte automatikusan jött az a reflex, hogy az emberek, ha elfogadták azt a nehéz négy esztendőt, ami a Fidesz kormányzásával telt el – nyilván nem a Fidesz hibájából, hanem a válságból fakadóan –, akkor nyilvánvalóan ugyanígy mennek majd tovább a dolgok, mint eddig, nos ebben tévedtünk.
A JÓ DÖNTÉS TERMÉSZETES, A HIBÁN FELHÁBORODNAK
Ez a kérdés azért is időszerűnek tűnik, mert nem mutatkoznak komoly jelei annak, hogy az ellenzék markáns politikát tudna megfogalmazni a jelenlegi kormányzat alternatívájaként. Ön szerint tehát a Fidesz (vagy a kormánypártok) eredményei estek vissza, vagy az ellenzék kapott lábra?
– Egyáltalán nem magyarázható az ellenzék lábra kapásával. Hiszen Veszprémben eleve egy független jelölt nyert, az, hogy az ő függetlensége hogyan értelmezhető, már más kérdés, de ő egy baloldali jelölt volt. Tapolcán pedig a Jobbik jelöltje győzött, itt még arra a specifikumra kívánnám felhívni a figyelmet, hogy kifejezetten Tapolca városa nyerte meg a jobbikos jelöltnek a mandátumot, hiszen egyébként a választóterület nagyobbik részében a Fideszes jelölt nyert. A mérleg nyelvének átbillentését mindössze 260 szavazat jelentette, és ez még nem is végleges, hiszen 500 voksnak a megszámlálása a külföldön leadott szavazatok közül hiányzik. A Jobbik erősödését ki lehet ugyan ebből olvasni, de én azt gondolom, ha az elkövetkező három esztendőben a kormányzásban magában nem követünk el több hibát, ha tudunk jobban kommunikálni és javítani is, akkor az emberek nemcsak hogy értékelni fogják azt, hogy Magyarország nyolc éven keresztül jó irányban haladt, és megpróbálta ledolgozni azokat a lemaradásokat és hátrányokat, amelyeket örökül kapott 2010-ben, hanem még azt a megfontolást is voksokban érvényesíteni tudják, hogy milyen következményei lennének annak, ha Európában egy szélsőségesen elkönyvelt radikális párt jutna Magyarország élére. Megfontolandó, hogy ez milyen tényleges politikai károkat jelentene, és milyen direkt következményei lennének az emberek mindennapi egzisztenciális problémájára.
Bizonyára nem növelte a kormányzó párt népszerűségét az internetadó bevezetésére tett próbálkozás, a megyei matricák alkalmazása, sőt az üzletek vasárnapi nyitva tartásának korlátozása. Viszont a Quaestor-károsultak kárrendezésének megoldása már a kommunikáció javulásáról szólt.
– Remélem, hogy igaza van. Egy-egy konkrét döntésnek a hasznát nem szabad túlértékelni, a lehetséges kárait is érdemes mérlegelni, mert a politika egy olyan furcsa műfaj, hogy az ember a politikai döntésekből származó jót természetesnek veszik, a politika által elkövetett hibákon pedig mérhetetlenül fel tud háborodni. Ezen nem tudunk változtatni, minden kormány esetében így működik. Amennyire lehet, a hibákat el kell kerülni, s amennyire lehet, a jó döntéseket meg kell próbálni mindenkivel megismertetni és megértetni, én remélem, hogy a Quaestor-károsultakról való gondoskodás esetében ez sikerül.
