Térségünkben ma már csak igen kevesen engedhetik meg maguknak a luxust, hogy kizárólag minden szempontból ellenőrzött világmárka-termékeket vásároljanak. Még abban sem lehetünk biztosak, hogy egy Adidas vagy Nike boltban valóban azt kapjuk-e a pénzünkért, amit a reklámok ígérnek, hiszen egy nem régi tanulmány szerint világviszonylatban is igen sok a félrevezetően felcímkézett termék.
A hamisítások olyannyira elszaporodtak, hogy több mint 600 milliárd euróra rúg piaci forgalmuk.
Azt talán nem kell külön bizonygatni, hogy Szerbia sem maradhat ki ebből a sorból. Szakemberek szerint a hamisított, illetve az engedély nélkül használatban levő számítógép-programok értéke jóval meghaladja a 70 millió eurót. Elsősorban magánhasználatban levő komputereken „futnak” ezek a programok, hiszen nincs az a felügyelőség, amely képes lenne átvizsgálni a néhány millió gyanús gépet. Arról nem is szólva, hogy engedélyünk, vagy bírósági jóváhagyás nélkül még a küszöbünket sem léphetik át ezek a személyek.
A szoftverek azonban csak egy kis részét képezik a hamis áruknak. Bizonyos megállapítások szerint a teljes mennyiség kétharmadát a szeszes italok képezik, majd 16 százalékkal a lábbelik és az ruházati cikkek következnek. Ezek egészségügyi szempontból nem nevezhetők veszélyesnek, de bőven megfelelnek a vevő átveréséhez szükséges „követelményeknek”.
Akiknek már valaha, akár egyszer is volt eredeti Adidas mezük vagy edzőcipővjük, tudják, hogy mi a minőségbeli különbség az Adidas-termék és a bolhapiacon árusított termék között. Az előbbiről ugyanis egy-két mosás után nem vesznek el a betűk, és sok évvel tovább viselhető, mint az utóbbi.
Merőben más a helyzet az élelmiszerek esetében. Az ellenőrzések ugyanis kiderítették, hogy nem ritka esetben a méhészek (vagy a viszonteladók) cukorral „dúsítják” a mézet. Ez ugyan nem veszélyes az egészségre, de csupán a méz forgalmazója jár jól, hiszen az 56 dináros cukrot 400 dinárért értékesíti méz formájában.
A legnagyobb gond a szeszes italokkal van. Talán akadnak még olyanok, akik emlékeznek az úgynevezett Zozovača pálinkára, amelyről kiderült, hogy kiadós mennyiségben tartalmazott metilalkoholt, ennek következtében egy tucatnyi embert megölt. Sovány vigasz, hogy a gyártója tizenkét évig volt börtönben, a büntetés azonban az életeket nem adta vissza.
Az igazság érdekében azonban azt is el kell mondani, hogy a fogyasztók sem ártatlanok ezekben az esetekben. Különösen a rendszeres szeszesital-fogyasztók, hiszen nem igazán hederítenek a pija minőségére, hanem csak arra figyelnek, hogy minél olcsóbb legyen.
Vagy ahogyan Hofi Géza mondta:
– Mindegy, hogy mit iszik a dolgozó, csak ártson!
