2021. december 6., hétfő

Az uniós zöldek nem kérnek gázt

Keményen bírálja az Európai Zöldpárt az EU márciusi csúcstalálkozóján véglegesített közösségi energiaunió több célkitűzését. Főként azt nehezményezi, hogy az EU az új programjában indokolatlanul kis szerepet szán a megújuló energiaforrások hasznosításának és az energiatakarékosságnak. Azt is elfogadhatatlannak tartja, hogy az unió a saját energiabiztonságát az új infrastruktúráktól (elsősorban atomerőművek építésétől és gázvezetékek létesítésétől), illetve az Európában fellelhető hagyományos energiakészletektől (palagáztól, palaolajtól, széntől) reméli megteremteni. A zöldpárt inkább azt tartaná célszerűnek, ha az energiafüggetlenségre törekvő EU sokkal nagyobb hangsúlyt helyezne a háztartási megújuló alkalmazásokra (például a napelemek széles körű elterjesztésére) és az energiahatékonyságra.

A zöldek európai parlamenti képviselőcsoportja még lesújtóbb véleményt fogalmazott meg. Eszerint az energiaunió ebben a formában halva született ötletnek tűnik.

A környezetvédő mozgalmak egy részének hasonlóan elítélő a véleménye. Szerintük az EU vezetői az energiauniós tervben megfeledkeztek a károsanyag-kibocsátás csökkentésére és az európai energiarendszer átalakítására tett korábbi ígéreteikről. A környezetvédők elutasítják, hogy az EU-ban továbbra is az atom és a gáz legyen a legfontosabb energiaforrás.

Számukra elfogadhatatlan az is, hogy a tervek nem tartalmaznak mindenkire kötelező előírásokat, sőt jogilag az energiauniót sem határozzák meg egyértelműen. Mindenesetre kedvezően értékelik, hogy az előírások megkövetelik a már meglevő uniós energiaügyi jogszabályok maradéktalan betartását. Ezek egyike például előírja, hogy az EU-ban sehol nem épülhet olyan orosz atomerőmű, amely kizárólag oroszországi üzemanyagot használ.

Az európai energiaunió lényege egyébként viszonylag egyszerű, s nagyjából a következőképpen foglalható össze: az EU legfőbb energiabiztonsági kockázata Oroszország, amelytől nem szabad elfogadni olcsó gázt, mert az politikai-gazdasági kockázatokkal, függőségekkel jár. A cél pedig az, hogy a közösség növelje a tagállamok energiabiztonságát, és az energiapiac egységesítésével hatékonyabban léphessen fel a külső – elsősorban orosz – szállítókkal szemben.

A célkitűzés megvalósítása azonban megköveteli az energiarendszer teljes átalakítását. Ehhez viszont gyökeres reformok kellenének, amelyeket akár a hatályos energiaszabályozás betartásával is szavatolni lehetne. A tagállamok többsége – közöttük az „éltanuló” Németország – eddig ugyanis túl lazán vette ezeket a szabályokat.

Az energiaunió vázát egyébként öt pillér alkotná: 1. teljesen integrált közös energiapiac, 2. energiabiztonság, bizalom, szolidaritás, 3. a kereslet csökkentése az energiahatékonyság növelésével, 4. versenyképesség, kutatás és innováció, 5. a dekarbonizáció (vagyis a szén-dioxid kibocsátásával járó energia-előállítás mellőzése).

Ehhez a követelményrendszerhez kellene igazítani a tagállami intézkedéseket, amelyeknek az EU-n kívüli energiafüggés csökkentését ugyanúgy kellene szolgálniuk, mint a klímaváltozás megelőzését. Az egész energiaunió és annak megvalósításáról márciusban elfogadott megállapodás újdonsága, hogy a függetlenedés (Oroszországtól) a klímavédelemmel azonos súlyú feladattá vált.