2024. április 26., péntek

Védőoltás-ellenes hadjárat – médiatámogatással

Dr. Predrag Kon: A vakcinaelleneseknek egyetlen állításukat sem sikerült még tudományosan alátámasztaniuk

Vasárnap Belgrádban a védőoltás-ellenes polgári csoportosulás a nemrégiben bejelentett törvénymódosítás ellen tiltakozott. A törvénymódosítással összhangban az állam kötelezővé tenné a gyermekek számára a védőoltást, az ezt megtagadó szülőket pedig tetemes pénzbírsággal sújtaná. A szervezet képviselői azzal érvelnek a védőoltás ellen, hogy szinte mindegyikük gyermeke allergiás tünettel reagált valamelyik vakcinára. Az aktivisták álláspontja szerint az államnak meg kell engednie, hogy a szülők maguk döntsenek arról, gyermekeik megkaphatják-e a járványszerűen terjedő fertőző betegségek elleni védőoltást, vagy sem. Dragana Baša, a szervezet aktivistája bejelentette, hogy hamarosan levélben kérik a köztársasági parlamenti képviselők és egyéb magas rangú állami tisztségviselők segítségét. Baša szerint a szülőknek jogukban kellene állnia, hogy önmaguk dönthessenek ebben a kérdésben. A bejelentett törvénymódosítás elfogadhatatlan és totalitárius lépés lenne, állapította meg az aktivista. Az év elején több mint 15 ezren már aláírták azt a petíciót, amelyben azt kérik, hogy Szerbia 18 másik európai államhoz hasonlóan engedje meg, hogy a szülő dönthesse el, beoltatja-e gyermekét a védőoltásokkal vagy sem. A másik oldalon az orvosok és az egészségügyi intézmények azzal érvelnek, hogy ha a gyerekek nem kapnak védőoltást, akkor visszatérnek a már régen elfelejtett betegségek, mint amilyen a tuberkulózis, a fertőző májgyulladás vagy a gyermekbénulás. A fertőző betegségek, vagy azok terjesztése nem magánügy, hanem közügy, mondják az orvosok. Arról, hogy országos, regionális és globális szinten milyen következményei lehetnek annak, ha egyre kevesebb gyermek kapja meg a védőoltást, valamint a vakcinák lehetséges mellékhatásairól lapunknak dr. Predrag Kon járványügyi szakértő nyilatkozott.

Miért szükséges, hogy az állam szigorúan kötelezővé tegye a gyermekek számára a védőoltást?

– Ahhoz, hogy egy ország tartósan védve legyen a megelőzhető fertőző betegségektől, járványoktól, a lakosság több mint 95 százalékának kell megkapnia a szükséges védőoltásokat. Éppen ez a felismerés vezetett ahhoz, hogy bizonyos védőoltások kötelezőek legyenek. A történelem során különböző módon bonyolódott a lakosság immunizációja és a világon manapság sem egységes a gyakorlat, illetve a törvényes szabályozás. Szerbiában továbbra is abból indulnak ki, hogy ha a vonatkozó törvényekkel összhangban a gyermekeknek nem kellene kötelezően megkapniuk a védőoltásokat, akkor elképesztőn csökkenne az érdeklődés a vakcina iránt. Szerbiában a tuberkulózis, a járványos gyermekbénulás, a diftéria (torokgyík), a tetanusz (merevgörcs), a szamárköhögés, a Hepatitis B, a rózsahimlő, a bárányhimlő, a mumpsz és az invazív Hib betegség ellen kötelező a védőoltás.

Mivel magyarázza, hogy egyre több szülő ellenzi a vakcinát?

– A szülők telve vannak aggodalommal és bizonytalanok. Nem szívesen járulnak hozzá, hogy gyermekük megkapja a védőoltást, sőt, a legszívesebben a végtelenségig elnapolnák a döntést erről a kérdésről. Az interneten számos téves és megtévesztő információ kering, így nem is kell azon csodálkozni, hogy a szülők zavarban vannak. Az internet sokak számára elérhető és sokkal egyszerűbb a virtuális térben információkat és válaszokat keresni, mint felkeresni a családi vagy gyermekorvost és nekik feltenni a védőoltással kapcsolatos kérdéseket, vagy a megbízható szakirodalmat lapozni. A hozzá nem értők nehezen különböztetik meg a megbízható és hiteles internetes oldalakat a megbízhatatlanoktól. Amikor egyes szülők vakcina-ellenes meggyőződésükről és benyomásaikról nyilatkoznak a nyilvánosság előtt, valamiért támogatói tömeget sikerül maguk mögé állítaniuk, így növelve azoknak a szülőknek a számát, akik nem járulnának hozzá, hogy gyermekük megkapja a védőoltást. Ezek az emberek valamiért nem hisznek a tudományos kutatásoknak, nem veszik figyelembe azok eredményét. Az az anya, aki arról nyilatkozik, hogy gyermeke a kötelező oltást követően teljesen elnémult és egy szót sem hajlandó szólni, sokkal nagyobb figyelemben részesül, mint azok a hiteles tudományos kutatások, amelyek megállapítják, hogy a szóban forgó tünet meglétét egyetlen bizonyíték sem támasztja alá. Ha ennek az anyának azt mondanánk, hogy gyermeke nem a vakcina, hanem valami egész más miatt „némult el”, nem hinne egyetlen orvosnak sem, csak azt ismételgetné, hogy a gyermek a védőoltást követően kezdett el különösen viselkedni és ez nem lehet véletlen. Hiába is magyaráznánk el, hogy a védőoltással kapcsolatos kutatások megbízhatóak és ezek több mint 14 millió gyermek részvételével valósultak meg világszerte, egyes szülők kétkedését nem sikerülne eloszlatni, még akkor sem, ha azt is elmondanánk, hogy a vakcina-elleneseknek egyetlen állításukat sem sikerült még tudományosan alátámasztaniuk. Azt sem szabad elhallgatni, hogy bár valóban nagy a vakcina-ellenzők tábora, befolyásuk elenyésző lenne, ha nem élveznék a média támogatását.

Milyen mellékhatásai lehetnek a védőoltásoknak?

– A védőoltások a lehető legmegbízhatóbb és a leginkább kipróbált egészségügyi szolgáltatásnak számítanak. Ez magától értetődik, hiszen rendkívül nagy odafigyeléssel kell hozzáállni egy olyan anyaghoz, amelyet egészséges emberbe fecskendeznek megelőzés céljából. 1997 és 2014 között Belgrádban évente nagyjából 50–60 védőoltás utáni reakciót jelentettek be. Ezek a reakciók az esetek többségében az oltás helyén jelentkező bőrpírban vagy duzzanatban merültek ki. Csak ritkán jelentkezett láz, vagy allergiás reakció. Arra is volt példa, hogy a lázas gyerekeknek izomgörcseik voltak, ennek azonban kizárólag az emelkedett testhőmérséklet volt az oka. Ebben a tizenhét éves időszakban egyetlen komoly, tartós következményekkel járó eset volt: egy gyermek a gyermekbénulás elleni úgynevezett élő vakcinára reagált petyhüdt típusú bénulással. A szóban forgó időszakban Belgrádban nagyjából 7 millió különböző védőoltást adtak be gyerekeknek. Lehetséges, hogy az enyhe lefolyású, átmeneti reakciókat nem jelentették a szülők, annak viszont rendkívül kicsi az esélye, hogy a komoly és tartós reakciókat elhallgatták volna.

Mik a következményei annak, ha a lakosság kevesebb mint kilencven százaléka védett?

– Ha tartóssá válna a helyzet, hogy a lakosság több mint öt százaléka nem kapta meg a kötelező védőoltásokat, lehetetlenné válna megelőzni az említett fertőző betegségek járványszerű terjedését. A történelem során ez mindig így volt. Erre legjobb példa Nagy-Britannia a múlt század hetvenes éveiben és a Szovjetunió a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején. Nagy-Britanniában a vakcina-ellenes mozgalom olyan „sikeres” volt a hetvenes években, hogy a szamárköhögés elleni vakcinát végül csak a gyerekek 33 százaléka kapta meg, a többinek a szülei nem járultak hozzá a védőoltáshoz. Ennek az lett az eredménye, hogy néhány évvel később Nagy-Britanniában több mint 160 ezer gyermek betegedett meg szamárköhögésben, több mint 3 ezer pedig elhunyt a betegség következtében. A volt Szovjetunió utódállamait érintő diftériajárvány 1990-ben Oroszországban kezdődött, de 1991-ben már Ukrajna, majd a többi utódállam is érintett volt. Több mint 150 ezer gyermek betegedett meg és 4 ezren haltak meg. A járványt az váltotta ki, hogy a Szovjetunió szétesését követően nem volt elegendő védőoltás ez ellen a betegség ellen.

Regionális szinten mekkora kockázata van annak, ha egy országban visszaesik az immunizált emberek száma?

– Több mint tíz évvel ezelőtt a világ közel került ahhoz, hogy szinte teljesen eltűnjön a járványos gyermekbénulás. Ekkor Nigériában vallási fanatikusoknak sikerült kieszközölniük, hogy az országos parlament a gyermekbénulás elleni vakcináció megszüntetéséről hozzon határozatot, ugyanis a fanatikusok meg voltak róla győződve arról, hogy a védőoltás később sterillé, azaz meddővé teszi a gyerekeket. Mindennek az lett a következménye, hogy két éven belül tizenkét országban alakult ki gyermekbénulás-járvány. Nagyjából tíz évre volt szükség ahhoz, hogy ismét sikerüljön szinte teljesen visszaszorítani a szóban forgó betegséget.

Melyek jelenleg a legkomolyabb epidemiológiai kihívások úgy Szerbiában, mint a világban?

– Az egyik legnagyobb kihívás az, hogy minél magasabb szinten legyen a gyermekek immunizációja. A felnőttek tekintetében az influenza elleni immunizációt tartom kihívásnak. Arról is fontos beszélni, hogy a klímaváltozás miatt területünkön eddig idegen betegségek jelennek meg. Példaként a nyugat-nílusi lázat említeném. Nem tartom kizártnak, hogy a jövőben más, szintén szúnyogok által terjesztett, vidékünkön újnak számító betegségek – mint mondjuk a malária – is megjelennek Szerbiában és a környező országokban. Ennek nem kellene pánikot ébresztenie az emberekben, hiszen megelőzhető betegségekről van szó, ugyanakkor éppen emiatt rendkívül fontos, hogy az emberek visszanyerjék a járványügyi szakemberekbe vetett bizalmukat.