Izrael soha nem ismerte ugyan el, hogy atomfegyverekkel rendelkezik, de nyílt titok, hogy arzenáljának meghatározó tényezői a nukleáris elrettentő eszközök és a velük kapcsolatos kétértelmű politika. Az Egyesült Államok a közelmúltban részben feloldotta az Institute for Defense Analysis által készített 1987-es jelentés titkosítását, amely bepillantást enged a zsidó állam atomfegyver-programjába. Ezen irat első ízben rántja le a leplet e tabuként kezelt „témáról”, egyebek mellett kiderül belőle, hogy az izraeliek hogyan fejlesztették ki első hidrogénbombájukat. A dokumentum emellett azt is állítja, hogy a zsidó állam kutatólaboratóriumai semmiben sem maradnak le (sőt!) a Los Alamosban, Lawrence Livermore-ban és az Oak Ridge-ben lévő intézményektől, ahol az amerikai atomarzenált fejlesztik. E dokumentumból is egyértelművé válik, amit eddig is úgymond mindenki tudott; Izrael a világ hatodik atomhatalma, feltehetően mintegy 200-250 nukleáris töltetű fegyverrel rendelkezik.
Dimóna, a Negev-sivatagban lévő kisváros neve szorosan összeforrt az izraeli atomprogrammal, miután az ötvenes évek fejlesztési koncepciója részeként éppen ennek az 1955-ben megalapított városkának a határában húzták fel a Negevi Atomkutató Központot. Sokan (nem véletlenül) Simon Peresz érdemének tekintik az atomközpont létrejöttét. Az exelnök egy ízben ekképpen nyilatkozott erről: „Először Amerikától próbáltunk szerezni egy reaktort, de azt mondták, felügyelet nélkül nem tárgyalunk. Ekkor Dwight Eisenhower ajánlatára egy kisebb, orvosi célokra izotópokat előállító reaktort hoztak létre Jeruzsálem mellett, a jelenleg is működő Nahal Szorek telepet. Mivel elleneztük az ellenőrzést, Dimónában a franciákkal együtt egy másik reaktort is felépítettünk”.
Szavaiból az is kiderül, hogy Dimóna igen kalandos úton, megvesztegetéssel született. „Volt egy Stephen nevű lengyel ügynökünk Párizsban, aki 10 százalékot kért a közvetítésért – mesélte Peresz. „Mondtam neki, a 10 százalék túl sok, mi szegény ország vagyunk. Azt mondta, nem neki kell, hanem egy kormányhivatalnoknak, és megadta annak nevét. Felhívtam ezt az embert, bemutatkoztam, és találkozót kértem. Elkezdtük az együttműködést.”
Az atomfegyver-előállításáról először Mordehai Vanunu (alias John Crossman) volt atomtechnikus számolt be 1986-ban a brit médiában. Vanunu a dimónai létesítményben titokban készített 57 fényképet, s részletesen beszámolt munkájáról, amelyek alapján akkoriban évi 30 kilogramm plutónium készítésére lehetett alkalmas a reaktor, amiből elvileg mintegy 150 nukleáris fegyvert lehetett előállítani. Vanunu „kitálalása” érthetően nagyon nem tetszett Jeruzsálemnek, így a Moszad egyik ügynöke fondorlatos módon Olaszországba csábította őt, ott elrabolták, és hazaszállították. Vanunu 18 évet ült a rácsok mögött, ebből tizenegyet magánzárkában. 2004-ben szabadult, de azóta is állandóan szemmel tartják. Így, amint újságíró-gyanús illetővel találkozik, „szorul”. Többször is letartóztatták, legutóbb 2010 májusában... és 3 hónapra ítélték.
Így vagy úgy, Jeruzsálem változatlanul a kétértelműség politikáját folytatja; sem cáfolja, sem erősíti meg, hogy atomfegyverei lennének. Peresz ezzel kapcsolatban felidézte egy Amr Músza egyiptomi külügyminiszterrel folytatott beszélgetését, akinek a reaktor megtekintésére vonatkozó kérését azzal hárította el, hogy „ha elvinném Dimónába, és rájönne, hogy nincs ott semmi, akkor már nem félne tőlem... Célom, hogy továbbra is féljen tőlem, ez a legjobb elrettentés.”
Geopolitikai helyzetében a nyolcmilliós Izrael létkérdésnek tartja, hogy fenntartsa elrettentési képességét, amelyben az atomfegyver kulcsfontosságú „adu”. A hivatalos álláspont szerint Izrael nem vet be elsőként atomfegyvert, ám ha létében fenyegetnék „végső megoldásként” alkalmazható Sámson-opció. Ennek lényege, hogy ha a zsidó állam elvesztené szomszédaival vívandó esetleges háborúját, és úgymond a tengerbe szorítanák, akkor afféle „minden mindegy” alapon kilőné teljes atomarzenálját a környező „lator államok” nagyvárosaira. Rossz nyelvek szerint a célpontok listáján egyes európai nagyvárosok is megtalálhatók, de ez adatok hiányában erős fenntartással kezelendő.
