2024. április 25., csütörtök
A pészah ígérete nagycsütörtökön

Elkerülhető a közel-keleti atom-háború?

Keretmegállapodás a „keresztény hatalmak” (plusz Kína) és az iráni teokrácia között – Munkatársunk jegyzete, Washington, ápr. 3.

Akár jelképesnek is felfoghatjuk, hogy éppen nagycsütörtökön jelentette be az évek óta tárgyaló hét hatalom képviselője, hogy megegyeztek az iráni atomfenyegetés elhárításának kereteiben. Némileg történelmietlen hasonlattal élve: az idén éppen ma kezdődő pészahban annak a reményteljes elkerülését ünnepelheti a világ, hogy (az el nem ismerten nukleáris fegyverrel rendelkező) Izrael nemrég újraválasztott vezetői – rettegésből – megkíséreljék háborúval megakadályozni (vagy Amerikával megakadályoztatni), hogy legnagyobb ellenségük, Irán, maga is ugyanilyen fegyverhez jusson.

Barack Obama a Fehér Ház rózsakertjében mondott beszédében történelminek nevezte az iráni atomalkut (Fotó: Beta/AP)

Barack Obama a Fehér Ház rózsakertjében mondott beszédében történelminek nevezte az iráni atomalkut (Fotó: Beta/AP)

A szóbeli megállapodást június végéig kell végleges szövegbe foglalni, de addig még egész sor aláaknázási kísérletnek, kölcsönös kibúvók meglengetésének és vádaskodásnak leszünk tanúi. Ez a húsvét bizonyosan nem hoz megváltást a háborús prókátorok áldatlan ténykedésétől, de az iráni félnek is meggyűlhet még a baja saját szakállas „istenszolgáival”. A Korán ugyan fontos prófétának ismeri Jézust, de tiltja a „kafirokkal” való ünneplést – mert a magyarázatok szerint attól fél, hogy az „beszennyezné” az „igaz hívőket”.

Barack Obama – aki sok-tűz-közöttet „játszik” a tárgyalásokkal, hiszen nemcsak belföldi ellenzéke, de saját pártjának egy része is a kiegyezéstől tart – éppen ebből az „univerzális rettegésből” próbálja kiszakítani a világot, amikor John Kennedy szavait idézi: „Soha ne tárgyaljunk félelemből, de soha ne féljünk tárgyalni!”

A megállapodás ellenségei természetesen éppen a rettegést terjesztik legfőbb érvként. Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök első reakciója szerint, ha az egyezségből szerződés születik, akkor az nem kevesebbet, mint Izrael állami létét sodorná veszélybe. Az amerikai jobboldal (és a baloldal Izrael-párti része) viszont azzal ijesztgeti a közvéleményt, hogy a perzsákkal lehetetlen megegyezni, mert azok úgyis csalni fognak. John McCain republikánus szenátor így utasítja el a megegyezést: „Obama elnök dicséri a keretmegállapodást, mondván, hogy az növelheti a közel-keleti béke esélyeit. Mi viszont, akik már egy ideje bombázni szeretnénk Iránt, a kiegyezést valódi ítélet napi forgatókönyvnek tartjuk. Átkozottul szégyenletes.” A Washingtonban működő izraeli lobby által bátorított kongresszusi tagok egész sora fog várhatóan kiállni a végső megállapodás ellen. Egyeseket a lobbytól érkező kampánytámogatás vagy (ellenkező esetben) ellehetetlenítési akció rettent el a békétől, mások nem hisznek az ajatollahokkal való megbékélés lehetőségében. Az amerikai Dél ultrakeresztény képviselői (elsősorban a teadélutánosok) viszont vallásos meggyőződésből inkább üdvözölnék az atomháborút is, mint a békét, mert az ítéletnapi pusztítás az általuk megváltásként várt „végnapokat” hozná közelebb.

Obama válasza a héjáknak: „Valóban azt gondolják, hogy egy ellenőrizhető szerződés, amelyet a legfontosabb atomhatalmak mindegyike támogat, ha annak minden részletét megvalósítják, rosszabb lenne, mint egy új közel-keleti háború kockázata!?” A szerződésellenes lobbi ugyanakkor törvénytervezetet készít elő, amellyel megkövetelné, hogy az amerikai kormány előzetes kongresszusi beleegyezést kapjon a végső aláírás előtt – mert arra a jelenlegi összetételben semmi esély sincs.

Érdekes megjegyezni, hogy az atomfegyverek stratégiájával foglalkozó amerikai szakértők legnagyobb része üdvözli a keretegyezséget, sőt jobbnak tartja, mint amire az előző napok borúlátó jelentései alapján számítottak. A remélt szerződés nemzetközileg ellenőrzött betartása esetén ugyanis Irán legalább egy év „távolságra” kerülne az első atombombától a jelenlegi 3-4 hónappal szemben. A két legtekintélyesebb amerikai napilap azonban egymástól eltérően értékeli a „történelmi ígéretű” fejleményt. Míg a New York Times szerint az egyezség valódi reményt jelent a háború elkerülésére, addig a Washington Post szerkesztőségi kommentárja – noha nem utasítja el a békét – inkább a hiányosságokra, mint az előnyökre helyezi a hangsúlyt.

A nagyhéti/pészahi egyezség ígérete ugyan óvatos ünneplésre adhat okot, de a kovásztalan kenyér szimbólumát is felidézheti. Pedig a nemzetközi megbékéléshez szükséges valamiféle politikai kovászra igen nagy szükség lenne. Minden oldalon.