Európa vezetőinek figyelme túlnyomórészt az ukrajnai háborúra irányul, emiatt pedig a Nyugat-Balkán az érdeklődési lista aljára csúszott, írja az EU Observer.
A portál kiemeli, hogy a térség elhanyagolása annak destabilizációjához vezethet, valamint Kína, különösen pedig Oroszország alig várják, hogy elfoglalják azt a vákuumot, amit az EU hagy maga után, érdekeik pedig nem mindig azonosak.
Szerbia pedig különösen érzékeny pont ilyen téren, ugyanis az ország önmagát, mint Kelet és Nyugat közötti hidat látja, emeli ki az Observer, hozzátéve, hogy az EU vezetőinek fel kell tenniük maguknak a kérdést, megengedetik-e, hogy elhanyagolják Szerbiát további legalább öt évig.
„Ha pedig felteszik ezt a kérdést, szem előtt kell tartaniuk, hogy Szerbia kivételes transzformáción esett át, onnan, hogy nem akart európaizálódni, odáig, hogy osztályelsővé váljon, ahogyan azt Alfred Gusenbauer osztrák kancellár mondta” – írják.
A portál szerint ebben a folyamatban kulcsfontosságú szerepe volt az aktuális jobbközép beállítottságú kormánynak, amelynek élén Aleksandar Vučić áll, aki 2009-ben alakított új pártot Tomislav Nikolić államfővel, miután szakítottak a radikálisokkal, emlékeztetnek. Az EU Observer szerint Vučić konzervatív, proeurópai irányultságú pártja korrupció ellenes harcba kezdett, súlyos gazdasági reformokat indított be és mindenekelőtt nyitott volt a Koszovóval való viszonyok normalizálására. Azt is hozzáteszik, hogy ma a szerbiai parlamentben kizárólag európai irányultságú pártok ülnek, ami néhány éve még elképzelhetetlen volt.
„Az EU pedig, ahelyett, hogy megjutalmazná Szerbia erőfeszítéseit, az EB elnöke Jean Claude Juncker elodázta a bővítést, legalább 2020-ig, ami egyik első intézkedése volt tisztségre lépése után” – emelik ki. Noha, teszik hozzá, Szerbia uniós csatlakozása 2020-ban valódi meglepetés lenne, ennek ellenére Juncker világos üzenetet küldött: az EU bővítése, különösen pedig Szerbia felvétele nem élvez prioritást.
A portál szerint Juncker ezzel hibát követett el, ugyanis az EU elveszítheti befolyásának legfontosabb eszközét Szerbia fejlődését tekintve, ez pedig a csatlakozási tárgyalások folyamata. Ha az EU nem ébred fel és nem mutat nagyobb érdeklődést a térség iránt, akkor Szerbia alternatív utakat kereshet, állapítja meg a portál.
„Egyik út Peking felé vezetne. A kínai kormány úgy látja, a Balkánnak központi szerepel van a kelet-nyugati kereskedelem hosszú távú stratégiájában, és a nyugat-európai piacok nagyobb elérése szempontjából” – írják.
A kínai fejlesztési bank és más kínai pénzintézetek a fejletlen szerb infrastruktúra terén a nagyberuházásokban érdekeltek, ennek egyik eredménye a Dunán a szerb-kínai barátság hídja, állapítják meg, hozzátéve, hogy a két ország új partnersége nem áll meg a gazdaságnál, magába foglalja a politikai partnerséget is. Mint írják, Belgrád csak a tavalyi évben 13 különböző megállapodást írt alá Pekinggel, amelyek a pénzügyekre, infrastruktúrára, telekommunikációra és közlekedésre vonatkoztak.
Az EU Observer szerint azonban Szerbia számára természetesebb alternatíva Oroszország, aminek több oka is van: a két ország történelmi és kulturális kapcsolatai, az orosz támogatás Koszovó kérdésében és az energetika terén létező szoros együttműködés.
„Szerbia és Oroszország 2013-ban írtak alá stratégiai partnerségről szóló megállapodást, ami növelte a gazdasági és politikai együttműködést. Szerbia volt az egyetlen uniós tagjelölt ország, amely nem támogatta az Oroszországgal szembeni szankciók bevezetését és az ENSZ azon közleményét, amely elítéli a Krím annektálását” – írják.
Bármennyire is problematikus azonban a helyzet, az EU továbbra is Szerbia legnagyobb beruházója és kereskedelmi partnere, az ország pedig nem mutatja annak jelét, hogy elhagyná az európai utat, még ha keresi is lehetséges keleti partnereit, véli a portál, összegzésként megállapítva, hogy a szerbiai polgároknak egyértelmű jelet kell adni, hogy jövőjük az EU-ban van és a tárgyalási fejezetek megnyitása éppen ez a jel lenne.
