2024. április 24., szerda

Nagyon fáj

A sertéstenyésztők utoljára 2007 februárjában vonultak ki az utakra, mert abban az évben 50 dinárra süllyedt a sertés felvásárlási ára. Az állam hatékonyan kezelte a problémát, rájuk küldte a rohamrendőrséget, amely február 9-én hajnali 3 órakor feloszlatta az útzárlatot Šabacnál a Száván át vezető hídnál. Ezzel a probléma megoldódott, de maradt a keserű szájíz, mert rádöbbentek sokan, hogy az EU felé vezető út rögös is, meg nehéz is, és esetleg fájni is tud. Nagyon. Különösen akkor, ha az irányt gumibottal mutatják meg.

Szemléletváltás történt, gondolná valaki, mert napokkal ezelőtt olyan hírt lehetett hallani, hogy a kormány leállította a hús- és tejbehozatalt az EU-ból. Végre a saját termelőit részesíti előnyben, gondolta a naiv gazda. Nem leszünk Európa szeméttelepe, nem importálunk mindenféle vackot, amit nem tudnak az EU-ban eladni vagy nem lehet eladni, mert lejárt a szavatossági ideje vagy nem felel meg a szigorú egészségvédelmi előírásoknak.

Mivel a szerbiai parasztegyesületek útlezárásokat helyeztek kilátásba a mértéktelen hús- és tejbehozatal miatt, a szerbiai kormány a helyzet további bonyolódásának megelőzése érdekében március 13-án úgy döntött, teljesíti a gazdák követeléseit: „Leállítja az EU-ból Szerbiába irányuló hús- és tejbehozatalt az év végéig, valamint az árutartalékok révén felvásárolja a piacon jelentkező többletjószágot, azaz hízósertést (185 dináros, áfát magában foglaló áron), valamint a tejfelesleget.” A termelők arra készültek, hogy Mačva Bogatić községében lezárják az utat, valamint Šabac mellett a Šabac és Loznica közötti regionális utat. A szerémségi termelők is mozgolódni kezdtek, Mitrovicán, Kuzminban és Rumán helyeztek kilátásba útlezárásokat. A gazdák egy hétre felfüggesztették az útlezárásokra vonatkozó bejelentésüket, az említett határidő március 20-án járt le. Erre a dátumra azonban már egészen más nótát fújtak a minisztériumban. Nézzük, mi valósult meg az ígéretekből.

Egy nappal a gazdák által szabott határidő előtt, azaz március 19-én a kormány úgy döntött, a Köztársasági Árutartalékokon keresztül 10 000 hízódisznót vásárol fel azoktól a sertéstenyésztőktől, akiknek bejegyzett gazdaságuk és piaci feleslegük van. Az intervenciós felvásárlásra vonatkozó előkészületek már ezen a héten megkezdődhetnek, mondták a minisztériumban. Közben folyamatos időhúzás van színen! Valójában semmit sem tudni, mert mindeddig nem született döntés arról, hol lesznek az átvevőhelyek, mely vágóhidakon dolgozzák majd fel a felvásárolt jószágot, de azt sem tudni például, hogy milyen határidőn belül fizetik ki az átvett jószágért járó pénzt. Közben a disznók híznak. Mármint azok, amelyek többletnek számítanak a termelőknél. És hát az a veszély fenyeget, hogy bizony első osztályú (90–110 kg) már nem is lesz közöttük, legfeljebb harmadosztályú, ami azt jelenti, hogy nem a kilónkénti 170, hanem 140 dinárral szoroznak majd a kifizetéskor!

Egyébként már biztos, hogy a hazai piacon tapasztalható jószágtöbblet a túlzott behozatal miatt keletkezett. Csupán 2014-ben és 2015 első két hónapjában Szerbia 330 ezer hízót importált az EU-ból és több ezer tonna fagyasztott húst. Hihetetlennek tűnik, de hivatalos helyről származik az adat, hogy csupán 14 hónap alatt 140 millió dollárt költöttünk arra, amiből itthon is van bőven. Miért nem adták hát ezt a pénzt a hazai jószágtenyésztőknek? Kinek van haszna a behozatalból? Az utca embere azt beszéli, azoknak, akik aláírták a különböző szerződéseket. Azokat, amelyek a hazai tenyésztés elsorvasztására irányulnak. Továbbá azokat, amelyek a húsbehozatalra vonatkoznak, merthogy kinn legfeljebb három hónapot lehet a hűtőkben tárolni a tőkehúst, aztán, ha nincs rá vevő – egyszerűen meg kell semmisíteni. Vagyis, dehogyis kell megsemmisíteni, hisz jönnek a szerbiai vevők, akik majd azt a húst „friss húsként értékesítik a boltokban”. Bizony eddig ilyen gyakorlat létezett, mert maga a mezőgazdasági tárca vezetője ismerte ezt be. Tehát az illetékesek tudtak róla, csak szemet hunytak. Miért? Lehet, éppen azért, mert minden szerződés aláírásakor provízió jár a feleknek jutalomként, olyan 3-4 százalék az ügylet értékéből.