2024. március 19., kedd

Budapest, a lebilincselő város

Szeretek Budapestre utazni, és amikor csak tehetem, sort is kerítek rá. Jólesik kiszakadni a hétköznapokból, sétálni a város utcáin, „négyeshatosozni”, valamelyik hídról belebámulni a Dunába, felnézni a Várra meg Pestre. Kikapcsol és feltölt. Magához láncol. Időnként a szó legszorosabb értelmében.

A héten munka jelleggel voltunk „fenn”, majd az elvégzett kötelezettség után, kikapcsolódás gyanánt vettük célba a belvárost. Miután Újbudán találtunk egy nyugodt környéket, ahol tábla jelezte, hogy itt szabad a parkolás, viszont arra utaló jel, hogy fizetős parkolóról van szó, nem volt, hát leparkoltunk, azt gondolva, hogy a város ingyenes parkolást biztosít határon túlra szakadt fiai részére. Is.

A városjárást követően, amikor már hazaindultunk volna, kiderült, hogy Budapest tényleg magához láncolt bennünket. Vagy inkább magához bilincselt. Kerékbilinccsel. Ugyanis az autónkon egy ilyen csodás találmány díszelgett, mellé a közterület fenntartók adtak az esztétikára is. Nyilván valamelyiküknél plakátragasztó is lehetett a családban, mert két helyre is piros öntapadós matricát ragasztottak, amelyen a szöveg tudatta velünk, hogy ha esetleg nekünk nem tűnt volna fel, kaptunk egy kerékbilincset. Ha tetszik, meg is tarthatjuk, de a leszerelés az 11 500 forintba kerül. Áfa-visszaigénylés nincs. A matricán egy telefonszám volt feltüntetve, ezt kell felhívni, ha mégsem akarjuk megtartani Újbuda ajándékát. A történet egyik kuriózuma, hogy kerékbilincset a külföldi gépkocsikra szerelnek előszeretettel, mert a szemét külföldiek képesek a sima pénzbírságot eldobni és nem befizetni, ezzel meg mérhetetlen károkat okozva a becsületes adófizetőknek, akiknek a pénzéből kicsíkozták a budai parkolókat. Azonban, mint kiderült, a megadott telefonszám külföldi telefonról nem hívható. Tehát, az van, hogy idejön a turista, aki adott esetben nem magyar és nem ismer senkit a városban, ám, amikor telefonálni akar, hogy megszabaduljon autója kéretlen ékességétől, nem tudja megtenni.

Végül aztán kerülő úton, ismerősökön keresztül, csak tudattuk szerető házigazdáinkkal, az újbudai önkormányzattal, hogy szeretnénk némi pénzzel hozzájárulni a fejlődéshez, úgyhogy nem sokkal később meg is jelent a bilincseltávolító különítmény. Ketten voltak. Egy kisebb, az a kick-box-bajnok típus, amolyan tipikus őrző-védő figura, meg egy nagyobb, ő pedig az a „nemnemsoha” típus. Mondta is nekünk, hogy Temerinben a szerb rendőrök többször is megbüntették őt. A gond csak az volt, hogy valamiért nem tűnt fel neki, hogy a határ másik oldaláról mi pont azok vagyunk, akik miatt fáj neki az a párizsi kastély, nem pedig a megszállók, úgyhogy kíméletlenül be is hajtotta rajtunk a büntetést. A harcos kollégától pedig megtudtuk, hogy itt kérem nem úgy van, mint más városokban, ahol kábé minden utca elején tábla jelzi, hogy milyen zóna és mennyit kell fizetni, ez kérem szépen Budapest. Itt a zóna elején kiteszik az informatív táblát, és onnantól kezdve ameddig a szem ellát, fizetni kell. Azt, hogy egy külföldről idetévedő turistának ezt honnan kellene tudnia, már nem tudták megmondani. Mint mondták, a kifogásaink jogosak, a rendszer még nem zökkenőmentes, de a lényeg, hogy fizetni kell.

Utóbb azért indexes kollégáktól megtudtam, hogy amennyiben parkolójegy nélkül parkolsz, három eset lehetséges. Kaphatsz sima büntetőcédulát, 3000 forintért, de hát ugye a külföldi az biztos nem fizetne, erre kevés az esély, lebilincselhetik az autódat, ami velünk is történt, vagy rögtön el is vontathatják. Pókkal, amit ott máshogy neveznek. Aztán keresheted. Az egészben pedig az a legszebb, hogy gyakorlatilag a szerencsén múlik, melyik típusú büntetést kapod meg. Még azt is megtudtam, hogy van, hogy napokig ki se mennek az utcára, de van olyan, hogy normára dolgoznak. Le kell aznap bilincselni x számú autót. Fő a precíz, pontos szabályozás. Úgyhogy fizettünk, Budapest ajándékát visszaadtuk és hazajöttünk.

Még mindig szeretek Budapestre utazni, sőt hamarosan ismét megyek. Autóval. És parkolni is fogok. De ettől körültekintőbben. Ja, és az autóm részére valamely szabaduló művésztől órákat veszek. Meg a csomagtartóban lesz egy flex gép.