2024. március 28., csütörtök

Az adó csak átalakul

Tavaly törölték el Szerbiában a tévéelőfizetési díjat. Akkor történt, amikor a megfizettetése már 30 százalék alá esett. Utoljára a villanyszámlán szereplő összeghez hozzáadva havi 500 dinárt fizettek – illetve végül többnyire már nem fizettek – a polgárok. A közszolgálati média finanszírozását pedig – a hivatalos verzió szerint átmenetileg – a költségvetésből oldják meg. Kiderült azonban, hogy az IMF-fel megkötött szerződésben a kormány arra kötelezte magát, hogy áprilistól kezdve jövedéki adót vezet be az elfogyasztott áram után. A valutaalappal aláírt memorandum szerint április 1-jétől 15 százalékkal drágul a villanyáram. Ennek oka elsősorban, hogy többe kerülnek majd a kilowattok, másodsorban pedig a jövedéki adó bevezetése. A szerb kormány már korábban is tervezte, hogy a villanyáramra jövedéki adót vet ki, de a nyilvánosság felháborodására és nyomására elállt eme szándékától. A kormány által elfogadott gazdasági és pénzügyi politikáról szóló memorandum értelmében egyébként 2017-ig több ehhez hasonló intézkedést hajtanak végre az államháztartás helyzetének rendezése érdekében. Mindez az IMF-fel kötött 1,2 milliárd eurós megállapodásnak is részét képezi. Ha tehát áprilistól valóban megdrágul az áram, a jövedéki adót fizetni kell, a pénz a költségvetésbe folyik be, ahonnan viszont most a közszolgálati tévét finanszírozzák. Valójában az adó tehát csak némiképp átalakul. Egyben olyan alapokra helyezik, hogy sokkal biztonságosabb lesz a pénz behajtása, hiszen a fogyasztót lekapcsolják, ha nem fizeti az áramot.

Amióta létezik uralkodó, állam és hatalom, léteznek a különféle adónemek is. Nincs is ezzel gond, hiszen az államapparátust és a közszférát valamiből pénzelni kell. Az viszont mindig gond volt, hogyan lehet ezt az emberekkel elfogadtatni, hogyan lehet megtárgyalni, mit lehet megadóztatni. A történelem egészen furcsa adónemekről tanúskodik. 1705-ben Nagy Péter orosz cár a szakállnövesztésre vetett ki adót. Állítólag így akarta borotválkozáshoz szoktatni az abban az időben többnyire bozontos orosz férfiakat. Előtte VIII. Henrik angol király is szakálladót vezetett be. Lévén, hogy maga is szakállat viselt, akkor az ilyen adó luxusnak számított, presztízskérdés volt, hogy ki engedheti meg magának. Jelenleg nincs ilyen adónem. Még szakállamtitkárok sem fizetnek szakálladót

HOL VAN A HATÁR?

Ne legyenek illúzióink. A hatalmon lévő politikusok – legalábbis akiknek az értelmi képessége ezt megengedi – folyamatosan azon törik a fejüket, hogy mit lehetne megadóztatni. Természetesen ezt nem mondják ki nyíltan. Gyakran éppen az ellenkezőjét állítják, miközben az adóztatásnak keresik az olyan módozatát, hogy az emberek többségének ne váljon világossá, hogy elveszik a pénzét. Az ötletek tárháza kimeríthetetlen! Számos hazai és külföldi, „kortárs” és klasszikus adózási formát lehetne említeni, ugyanakkor az adóztatásnak vannak határai is. A közgazdaságtan a határokat politikai, gazdasági, fiskális, jogi és pszichológiai szempontból kategorizálja. Tapasztalatok szerint a határok túllépése felháborodást, majd komoly ellenállást vált ki az adózókból. Történelmi tapasztalatok mutatják: birodalmak válságához, összeomlásához vezetett a határok túllépése.

Arthur Laffer, az 1940-ben született amerikai közgazdász a később róla elnevezett Laffer-görbén szemléltette, hogy az adókulcsok emelkedésével hogyan csökken az adózók fizetési hajlandósága. A görbén szépen látszik, hogy egy bizonyos határ túllépése után a kulcsok emelkedése már nem növeli, hanem mindinkább csökkenti az adóbevételt. Laffer az adókulcsok és az adóbevétel közötti kapcsolatot próbálta modellezni. Úgy vélte, ha a határbevétel adója emelkedik, csökken a munkavállalási hajlam. Pl. szélsőséges esetben, ha a jövedelmi adót csaknem 100 százalékra emelnék, senki sem vállalna munkát, mert az érte kapott pénz szinte mind adóra menne el. Elméletének vannak helyeslői, de kritikusai is. A legenda szerint egy éttermi szalvétára rajzolta le a grafikont, melyen kimutatta az adó nagysága és az állami bevételek közötti kapcsolatot. Az adók emelésével nő az állam bevétele, ám egy adott ponton túl hiába magasabb az adókulcs, az állam bevétele csökkenni kezd. Ennek oka, hogy tömegessé válik az adóeltitkolás. Előfordulhat, hogy egy túladóztatott gazdaságban az adók csökkentésével növekedhetnek az állami bevételek. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy mely adónemek csökkentésével lehetne ilyen effektust elérni.