2024. április 24., szerda

Festmények grafikák, installációk

A zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészeti tagozata végzős tanulóinak kiállításáról

A Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészeti tagozatának végzős diákjai hagyományosan minden évben megrendezik záró kiállításukat. A zentai Művelődési Házban megrendezett tárlaton a legsikeresebb alkotásaikat állították ki, bemutatva munkájuk eredményeit és szakmai fejlődésük legfontosabb állomásait.

A fiatalok munkái között a festményektől kezdve a grafikákon át a fotókig, a videókig és az installációkig szinte mindenféle műfajú alkotásokkal találkozhattak az érdeklődők. A fiatalok idén is nagy lelkesedéssel készültek a záró kiállításukra.

– Mindenkinek a saját stílusát, a saját világát tükrözik azok az alkotások, amiket elhoztak a kiállításra, amelyre sokan a felvételi és az érettségi munkáikból válogattak, szóval ezekben a munkákban nagyon sok idő és energia van – magyarázta Antóci Dorottya, aki főként fotókat és grafikai alkotásokat állított ki, hiszen – mint mondta – ezek a műfajok állnak hozzá a legközelebb, és úgy érzi, ezekben a legerősebb. – Ez a kiállítás abszolúte mi voltunk, az volt az érdekes benne, hogy nem egyetlen stílust képviseltünk, hanem minden egyes részlet, minden egyes pannó más és más, sőt, egy-egy személy alkotásain belül is eltérő technikák és eltérő stíluselemek voltak felfedezhetők, éppen ezért az tette igazán izgalmassá a kiállítást, hogy ennyire sokszínű volt az anyaga – tette hozzá Dorottya, akivel mindebben osztálytársa, Kincses Endre is egyetértett:

– A kiállítás elsősorban az elmúlt négy évünket foglalta össze, azt mutatta be, hogyan éltünk, miket csináltunk, mivel foglalkoztunk, illetve azt is, hogy hova fejlődtünk a végére. Az elmúlt négy év nagyon változatos volt, soha nem unatkoztunk, mindig jött valami új feladat, valami új kihívás, amelyekben mindenki megtalálhatta magát, kifejleszthette, mi az, ami őt leginkább érdekli, mi az, amiben igazán jó, milyen téren szeretné folytatni a tanulmányait – hangsúlyozta Endre, aki elsősorban festményeket, valamint tervezőgrafikai munkákat, plakátokat, szórólapokat, logókat állított ki.

– A kiállítással azt próbáltuk szimbolizálni, mennyire kerültünk közel egymáshoz az elmúlt négy év során. Nagyon sok mindent viszünk magunkkal ebből az iskolából, legfőképp inspirációt, valamint azt, hogy megtanultunk élni az olyan értékekkel is, amilyeneket nem mindenütt szerezhet meg az ember.

A fő témánk a sár volt, amit elsősorban a cipős és csizmás installáció keretében dolgoztunk fel, mivel az elmúlt négy évben fontos része volt az életünknek az iskola két épülete közötti járkálás, amelyek közül az egyik a város központjában, a másik pedig a Népkertben található, és nagyon sokszor lettünk vizesek, sárosak, ami igen emlékezetes pillanatokat és maradandó élményeket jelentett számunkra – emelte ki Danyi Annabella.Fehér Ádám elsősorban festményekkel és rajzokkal volt jelen a kiállításon. – Alkotásaink révén az elmúlt négy évet próbáltuk meg bemutatni, azt, hogy mit tudtunk elsajátítani, milyen módon tudtunk fejlődni annak a tudásanyagnak és annak az iránymutatásnak köszönhetően, amit tanárainktól kaptunk.

A fejlődés fontosságát emelte ki tanáruk, Lázár Tibor is, aki elmondta, kollégáival együtt nagyon elégedett volt a diákok munkáival. – A tárlaton a legkülönbözőbb műfajú alkotásokkal találkozhattak az érdeklődők, megjelent a festészet, a rajz, a szobrászat, a fotó, a videó és mindezeknek a keveréke is, egészen a különböző installációkig. Amikor végignéztem a kiállításon, akkor elégedettséget éreztem, mivel tudom, hogy hogyan jöttek ők ide akkor, amikor még elsősökként először léptek be hozzánk, illetve azt is, hogy hova fejlődtek az elmúlt négy év alatt – szögezte le a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészet szakos tanára.

A Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészeti szakának végzős tanulói abban minden kétséget kizáróan egyetértettek, hogy az elmúlt négy év során mind szakmailag, mind emberileg olyan szilárd alapot kaptak, amelyre akkor is tudnak majd építeni, ha itthon képzelik el a jövőjüket, és akkor is, ha a világ egyéb országainak valamelyikében, ráadásul – mint mondták – annak is tudatában vannak, hogy – ahogyan Lázár Tibor fogalmazott – a jövőben itt is és ott is fontos feladatok várnak majd rájuk.