Mindenki azt hitte, hogy a tartományi jelképek és hagyományos jelképek alkalmazásáról szóló képviselőházi döntés olyan konszenzus alapján fog megszületni, mint arra korábban pozitív példaként a tartomány új statútumának az elfogadása szolgált. Az utolsó pillanatig ez a forgatókönyv tűnt a legvalószínűbbnek, hiszen egyik a tárgyalások sorozatában részt vevő képviselőcsoport sem jelezte, hogy meggondolta volna magát. A szükséges kétharmados többséget az ülésen végül mégsem sikerült szavatolni, mert a Demokrata Párt és az Új Demokrata Párt a tartózkodás mellett döntött a szavazás során. A Vajdasági Szociáldemokrata Liga még korábban jelezte, hogy nem támogatja a javaslatot, ahogyan korábban magát a statútumot sem támogatta. A Pásztor Istvánnal, a Tartományi Képviselőház elnökével és a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével készített beszélgetésünk során először éppen a most előállt tartományi helyzetre kérdeztünk rá.
Véleménye szerint kihat-e a parlament működésére, a koalíciós viszonyokra az, ami a héten a parlamentben történt?
Pásztor István (Fotó: Ótos András)
– Egészen biztosan. Minden olyan állapot, amely egy efféle megállapodásból történő kihátrálást jelent, egészen biztosan befolyásolja a többség és az ellenzék közötti viszonyt is, de minden más kapcsolatrendszerben is felborítja az időközben létrejött minimális bizalmi viszonyt. Ennek megnyilvánulását láttam a keddi ülésen elsősorban a többség és az ellenzék, pontosabban kifejezve a Demokrata Párt és az ellenzék között. Az előállt helyzet még nehezebbé teszi azoknak az ügyeknek az intézését, amelyekben nem lehetünk sikeresek konszenzus és szót értés nélkül. A megszokott parlamenti munkában szerintem mindez a viták hangulatára hat majd ki, a döntéshozási lehetőségeket és a döntéshozás folyamatát viszont nem kellene befolyásolnia, mert azt gondolom, hogy a parlamenti többség és a többségi vélemény továbbra is létezni fog. Azoknak az ügyeknek a kezelése azonban, ahol az egyetértés rendkívül fontos, mint amilyenek a finanszírozás és a hatáskörök kérdése, nagyban megnehezült a keddi nap tapasztalatát követően. Egy „adok-kapok”-szerű történet kifejlődésétől tartok, amely sohasem szokott jó hatást gyakorolni a problémák kezelésére.
Közelednek a tartományi választások. Lehet, hogy ez volt az azt megelőző csatározás első fejezete?
– A választásokra való lassú készülődés részét, az azokat megelőző helyezkedés indokát is jelentik a történtek. Egyetértek azzal, hogy a következő hetek és hónapok csak erősíteni fogják a politikai csatározásokat.
A vajdasági magyar közösségen belülről számos bírálat érte a VMSZ-t a hagyományos szimbólumok támogatása miatt, korábban is voltak ehhez hasonló kifogások olyankor, amikor a többségi nemzet felé próbált nyitni a párt, például a megtorlások áldozataival szemben tanúsított állami hozzáállás méltatásakor, elismerésekor. Hogyan tekint ezekre a folyamatosnak nevezhető kritikákra?
– A kérdésben megfogalmazott jelenség valóban létezik. Egy-két vajdasági magyar párt részéről ilyen bírálatok tényleg elhangzottak az előző években is. Úgy gondolom, hogy mindez része a politikai pluralizmusnak. Ezzel kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy tavaly minimum két olyan megmérettetés volt, amely alkalmat adott az embereknek véleménynyilvánításra, a pártoknak pedig az erőviszonyok felmérésére. Azt hiszem, eléggé egyértelmű álláspont alakult ki a választási eredményeket figyelembe véve. Mindettől eltekintve én úgy tartom, hogy minden egyes felvetés meggondolandó, érdemes arra, hogy foglalkozzunk vele. Azt, ami a többi politikai párt részéről elhangzik, esetről esetre és témáról témára végig kell gondolni, magam is ezt teszem minden alkalommal.
Nem csupán politikai pártoktól érkeznek bírálatok. Hogyan kezeli a közösségi hálózatokon jelen lévő kritikai hangnemet?
– Ez az a véleményhullám, amely újszerűnek számít, s amely meghatározta az elmúlt hónapokat, elsősorban a nemzeti tanácsi választásokat követő időszakot. Lehet, hogy sok esetben nem olyan meghatározó ez a hullám, mint amilyennek tűnhet e hálózatok természeténél fogva, de nem áll szándékomban méricskélni, sem alul-, sem felülértékelni nem kívánom az internetes tér véleményformálóit. A lényegnél maradva el kell mondanom, fontosnak tartom, hogy ezen a felületen is elhangozzanak a vélemények. Még akkor is, ha az ember adott pillanatban durvának is érzi azokat. Egész biztos, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség sem tud úgy politizálni, hogy az mindig mindenki számára elfogadható legyen, mindig lesznek olyanok, akik a „körön” kívül érzik magukat, és mindig lesznek olyanok, akik úgy gondolják, ők vannak birtokában az igazságnak. Egy valamit, úgy hiszem, muszáj kijelentenem: a VMSZ egy széles bázissal rendelkező gyűjtőpárt, ami a szó politikai értelmében értendő definíció. A lehető legerélyesebben szeretném visszautasítani azonban azokat a véleményeket, álláspontokat, amelyek egyrészt a buták pártjának nevezik, akként kezelik a VMSZ-t, másrészt úgy tartják, hogy az értelmiség a párton kívül helyezkedik el. Ilyen kritikával sajnos találkoztunk az elmúlt években és évtizedekben is, csak mindig mások mondták azt ki. Nem tudom, miért gondolják az efféle nézetek kifejtői azt, hogy ők az értelmiség kizárólagos képviselői, azok pedig semmiképpen sem, akik a VMSZ-ben politizálnak. A VMSZ egy politikai párt, amelynek a soraiban jelenleg hatszáznál több orvos, mérnök, jogász, közgazdász van, mintegy háromszáz bölcsész, tanár, tanító. Nem tudom, ki hivatott eldönteni, hogy ki az igazi értelmiségi és ki nem az. Egy azonban biztos: a VMSZ egy politikai párt, és ez a tény abban különbözteti meg a blogerek csoportjától, világától, hogy másfajta felelősség terheli. A blogerek gondolhatnak egyik nap ezt, a másik nap mást. Ki is fejthetik következmények nélkül. Nekünk viszont úgy kell fontos döntéseket meghoznunk egy rendkívül összekuszált viszonyrendszerben, hogy szavatoljuk a közösség talpon maradását, hogy minél többet meg tudjunk valósítani a lehetőségek beszűkült terén, hogy amennyit csak lehet, megtegyünk közösségünk előre mozdítása érdekében. Lehet, hogy ez egyeseknek adott pillanatban úgy jön le: nem vagyunk elég kemények. Nem a keménység az erény azonban ezekben az időkben, hanem a megfontoltság, a célratörő és minden elemet figyelembe vevő döntéshozási képesség. Ez irányban próbálunk mi folyamatosan megfelelő lépéseket tenni, figyelembe véve persze azt, hogy mások mit gondolnak, még ha nem is kezeljük elsődleges szempontként a döntések kialakításakor a blogerek, közösségi hálózati szereplők véleményét.
